Kapospula

Kapospula
Római katolikus templom
Római katolikus templom
Kapospula címere
Kapospula címere		 Kapospula zászlaja
Kapospula zászlaja
Közigazgatás
Ország Magyarország
RégióDél-Dunántúl
VármegyeTolna
JárásDombóvári
Jogállásközség
PolgármesterStemler József (független)[1]
Irányítószám7251
Körzethívószám74
Népesség
Teljes népesség807 fő (2024. jan. 1.)[2]
Népsűrűség42,42 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület19,8 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 46° 22′ 33″, k. h. 18° 06′ 10″46.375800°N 18.102769°EKoordináták: é. sz. 46° 22′ 33″, k. h. 18° 06′ 10″46.375800°N 18.102769°E
Kapospula (Tolna vármegye)
Kapospula
Kapospula
Pozíció Tolna vármegye térképén
Kapospula weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Kapospula témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Kapospula község Tolna vármegyében, a Dombóvári járásban.

Fekvése

[szerkesztés]

A település két kistáj – Észak-Zselic és Dél-Külső-Somogy – találkozásánál fekszik. A két kistájat a Kapos választja el egymástól, mely a község déli határán folyik.

Megközelítése

[szerkesztés]

A 61-es főút Dombóvár–Kaposvár közti szakasza mentén helyezkedik el, Dombóvárral csaknem teljesen egybeépült. Innen ágazik ki a 6517-es út észak felé, Alsóhetény településrész, Nak és Lápafő irányába.

Vonattal elérhető a Dombóvár–Gyékényes-vasútvonalon, amelynek egy megállási pontja van itt, Kapospula megállóhely.

Története

[szerkesztés]

1500-ban 30 házzal említették a falut, de a török megszállás idején már csak 10-zel. 1700-ban Dombóvárhoz tartozott, ekkor mindössze három háza és lakása volt, de templommal rendelkezett.[3]

1975. január 1-jén került át Somogy megyéből Tolna megyébe.

Közélete

[szerkesztés]

Polgármesterei

[szerkesztés]
  • 1990–1994: Buda Józsefné dr. (független)[4]
  • 1994–1998: Buda Józsefné dr. (független)[5]
  • 1998–2002: Markovits Géza (független)[6]
  • 2002–2006: Markovits Géza (független)[7]
  • 2006–2010: Markovits Géza Sándor (független)[8]
  • 2010–2014: Markovits Géza (független)[9]
  • 2014–2019: Stemler József (független)[10]
  • 2019–2024: Stemler József (független)[11]
  • 2024– : Stemler József (független)[1]

Népesség

[szerkesztés]

A település népességének változása:

A népesség alakulása 2013 és 2024 között
Lakosok száma
901
890
864
876
826
815
807
2013201420152021202220232024
Adatok: Wikidata

A 2011-es népszámlálás során a lakosok 83,4%-a magyarnak, 0,5% cigánynak, 4% németnek, 0,3% románnak mondta magát (15,7% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 58,6%, református 3%, evangélikus 1,6%, görögkatolikus 0,3%, felekezeten kívüli 10,2% (25,6% nem nyilatkozott).[12]

2022-ben a lakosság 86,7%-a vallotta magát magyarnak, 4,8% németnek, 0,5% cigánynak, 0,2% románnak, 0,1-0,1% szerbnek, görögnek és örménynek, 2,8% egyéb, nem hazai nemzetiségűnek (11% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). Vallásuk szerint 51,3% volt római katolikus, 2,9% református, 2,3% evangélikus, 0,4% egyéb keresztény, 1,8% egyéb katolikus, 8,7% felekezeten kívüli (32,2% nem válaszolt).[13]

Nevezetességei

[szerkesztés]
Civitas Iovia virágzó pannoniai város volt
  • Süllyedtvár, Süllyedt-vár, Alsóhetény-puszta, Iovia, Alsóhetényi belső erőd, Alsóhetény[14][15] – késő római belső erődítmény. Azokat a római kori erődítményeket, amelyek nem a Ripa Pannonica mentén helyezkednek el, hanem a limes mögött, belső erődítményeknek nevezi a régészet. A Kapospulához tartozó Alsóhetény régóta ismert római kori lelőhely, ahol leletekben gazdag maradványaival egy 460-szor 470 méter kiterjedésű katonai erődöt és egy nagy temetőt is feltártak. A lelőhelyet Rómer Flóris fedezte fel, és Tóth Endre, a Magyar Nemzeti Múzeum régésze ásatta 1981-1994 között. A hely a pannoniai erődített települések közé tartozott, amelyeknek legismertebb tagja Valcum volt a mai Keszthelyhez tartozó Fenékpusztán, de hasonlókat tártak fel Környén és Ságváron is. Az erődöt írott források Iovia néven[16] említik, amely név talán a korábban (3.-4. században) azonos néven létezett környékbeli polgári városról örökítődött át a katonai településre.[17] Tóth Endre 1981-ben kezdte meg Alsóhetény határában a talajfelszín alatti romok feltárását. A 340 körül épített „Iovia” nevet viselő katonai létesítmény a Római Birodalom védvonalának egyik ellátó bázisául szolgált.[18] Szabó Ádám a Morphologia Valeriana című művében így összegzi a föld alatt rejtőző erődítmény kiterjedését: „Az erőd tájolása közel pontosan észak-dél –kelet-nyugat. Északi fal-hossza 450 m, keleti falhossza 472 m, déli falhossza 499 m, nyugati falhossza 458 m. A szabálytalan négyzetet formázó erőd falainak hossza összesen 1879 méter, területe 21 hektár,ezt kiegészíti a 4 saroktorony, a 8 kaputorony és 39 oldaltorony összességükben szintén hosszú fal-felülettel. Falainak vastagsága 260-280 cm; tornyainak átmérője 13,5-13,7 m; saroktornyainak átmérője 17 m.”[19]
  • Sisakrekonstrukció – az arany orrlemezén Krisztus nevét rövidítő monogram látható, egy késő római kori sisak, a sisakon fellelt orrvédőt burkoló dísz ebben az elhelyezésben egyedülálló a világon.[20] A sisakrekonstrukció látható volt a pécsi Janus Pannonius Múzeum időszakos kiállításán is.[21] „Párja” a Magyar Nemzeti Múzeumban tekinthető meg.[22][23]
Alsóheténypuszta-Kapospuláról ismert egy későcsászár-kori, ún. Intercisa III. típusú taréjos sisak ("Kammhelm" ill. "Garde-helm") aranyozott ezüst borítólemeze, ami összehajtogatva került elő, rajta off(icina) Gaiani jelzéssel. A sisak gazdája akár az erődöt irányító egyik tribunus is lehetett.
– Szabó Ádám: 'QUAESTIONES VALERIANAE', Magyar Nemzeti Múzeum, 2018[19][24]


Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ a b Kapospula települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2024. június 9. (Hozzáférés: 2024. szeptember 8.)
  2. ↑ Magyarország helységnévtára (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2024. szeptember 23. (Hozzáférés: 2024. szeptember 23.)
  3. ↑ Falutörténet a település honlapján. (Hozzáférés: 2014. szeptember 11.)
  4. ↑ Kapospula települési választás eredményei (magyar nyelven) (txt). Nemzeti Választási Iroda, 1990 (Hozzáférés: 2020. február 21.)
  5. ↑ Kapospula települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 1994. december 11. (Hozzáférés: 2019. december 29.)
  6. ↑ Kapospula települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 1998. október 18. (Hozzáférés: 2021. február 6.)
  7. ↑ Kapospula települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2002. október 20. (Hozzáférés: 2020. május 8.)
  8. ↑ Kapospula települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2006. október 1. (Hozzáférés: 2020. május 8.)
  9. ↑ Kapospula települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2011. október 16.)
  10. ↑ Kapospula települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2014. október 12. (Hozzáférés: 2016. február 2.)
  11. ↑ Kapospula települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2019. október 13. (Hozzáférés: 2024. július 31.)
  12. ↑ Kapospula Helységnévtár
  13. ↑ Kapospula Helységnévtár
  14. ↑ Talajradarral kutatták Iovia római erőd maradványait Kapospula mellett. (Hozzáférés: 2020. február 20.)
  15. ↑ Új épületeket azonosítottak a Baranya megyei római erődnél. m.mult-kor.hu, 2015. november 19. (Hozzáférés: 2020. február 20.)
  16. ↑ Az Iovia nevű város romjaira bukkantak Tolnában. librarius.hu, 2016. május 21. (Hozzáférés: 2020. február 20.)
  17. ↑ Tóth Endre: Az alsóhetényi erőd és temető. Kapospula.hu, 2010. szeptember 1. (Hozzáférés: 2016. június 18.)
  18. ↑ Hatalmas erőd védte Pannonia határát. mult-kor.hu, 2009. szeptember 21. (Hozzáférés: 2020. február 20.)
  19. ↑ a b Szabó Ádám: 'QUAESTIONES VALERIANAE', Magyar Nemzeti Múzeum, 2018. (Hozzáférés: 2020. február 20.)
  20. ↑ Hazalátogatott Iovia kincse. mult-kor.hu, 2011. május 24. (Hozzáférés: 2020. február 21.)
  21. ↑ KORSZAKOKON ÁTÍVELŐ TÖRTÉNELEM. (Hozzáférés: 2020. február 20.)
  22. ↑ Iovia látható kincse. (Hozzáférés: 2020. február 20.)
  23. ↑ Dombóvári Helytörténeti Múzeum: Iovia kincse - Az alsóhetényi római sisak története. museum.hu. (Hozzáférés: 2020. február 20.)
  24. ↑ Juhari Zsuzsanna: Az aranysisak megmutatta magát. (Hozzáférés: 2020. február 20.)

További információk

[szerkesztés]


Kapcsolódó szócikkek

[szerkesztés]