Karatuzszkoje

Karatuzszkoje (Каратузское)
Közigazgatás
Ország	Oroszország
Föderációs alany	Krasznojarszki határterület
Járás	Karatuzszkojei
Irányítószám	662850
Körzethívószám	39137
Népesség
Teljes népesség	7456 fő (2010)
Földrajzi adatok
Elhelyezkedése
Karatuzszkoje Pozíció Oroszország térképén
é. sz. 53° 36′, k. h. 92° 52′53.6, 92.86666666666753.600000°N 92.866667°EKoordináták: é. sz. 53° 36′, k. h. 92° 52′53.6, 92.86666666666753.600000°N 92.866667°E
Karatuzszkoje Pozíció a Krasznojarszki határterület térképén
A Wikimédia Commons tartalmaz Karatuzszkoje témájú médiaállományokat.

Karatuzszkoje (oroszul: Каратузское) falu Oroszország ázsiai részén, a Krasznojarszki határterületen, a Karatuzszkojei járás székhelye.

Népessége: 7456 fő (a 2010. évi népszámláláskor).^[1]

Elhelyezkedése

Krasznojarszktól 550 km-re délre, a Karatuz (az Amil mellékfolyója) bal partja közelében helyezkedik el. Kb. 100 km-re délkeletre van (közúton) Minuszinszktól, mellyel autóbuszjárat köti össze.

Neve a türk „каратус” ('fekete só'), illetve a hakasz „хара тос” ('fekete fenékjég') szavakból származhat.

Története

A falu 1897-ben

A terület a 18. második felében orosz határvidék volt, melyet számos kozák cölöpvár, őrhely védett. 1767-ben az Amilba ömlő Sadat folyócska partján is kozák őrhely létesült. Miután a „sadati erőd” (feltehetően) leégett, az ottani kozákok 1785–1787 között valamivel arrébb, a Karatuz partján építették fel új őrhelyüket, ahol már földet is műveltek. Matthias Alexander Castrén finn nyelvész, néprajzkutató, aki 1847 júliusában járt a vidéken, így írt róla: A Tuba [a Jenyiszej mellékfolyója] menti jó földeken viszonylag sűrű a lakosság, de mellékfolyóit, az Amilt és a Kizirt alig lakják. A legtávolabbi (a folyón legföljebbi) település a sadati kozák erőd, mely az Amilba ömlő Karatusz partján áll. Az után az út véget ér, és csak keskeny ösvény vezet tovább az Amil mentén a Szajánok hegyei felé.^[2]

Az aranyláz idején a kozák falu az aranymosók egyik központi települése volt. Évente szeptemberben tartott vásárain lisztet, gabonaféléket, bőröket lehetett nagy mennyiségban beszerezni. Az árut részben a Jenyiszejen szállították az északi központokba (Krasznojarszk, Jenyiszejszk), részben délre az Amil-menti aranymosó telepekre.

1924-ben a település az akkor létrehozott járás székhelye lett.

Jegyzetek

1. A 2010. évi népszámlálás adatai. Oroszország statisztikai hivatala. [2013. május 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. augusztus 3.)
2. Казачий Kаратузъ. История возникновения станицы (Szergej Bajkalov, Abakan, 2011-12-04. Hozzáférés: 2019-07-27

Források

• Enciklopegyija Krasznojarszkovo kraja (orosz nyelven)^{[halott link]}

• Földrajzportál
• Oroszország-portál