Karel Havlíček Borovský (más néven Havel, születési nevén Karel Havlíček) (Borová, (1821. október 31. – Prága, 1856) július 29. cseh költő, prózaíró, irodalomkritikus, műfordító, liberális politikus, publicista. A kritikai realizmus egyik kezdeményezője volt. 1848-ban a cseh nemzeti mozgalom vezetője. Politikai száműzetésbe kényszerült. Írásaiban szenvedélyesen bírálta az osztrák abszolutizmust.
Jómódú kereskedőcsaládban született. Bölcsészeti tanulmányait a prágai egyetemen végezte, majd belépett a papi szemináriumba. Hamarosan az egyház bírálójává vált; meggyőződéséért kizárták a szemináriumból.
Oroszországba ment nevelőnek. Élményeit és benyomásait tárcákban, útirajzokban dolgozta fel. 1845-ben írt Epigrammáiban a császári abszolutizmust és az egyházat gúnyolta. Hazatérése után szerkesztette a Pražské Noviny, majd 1848 tavaszán saját lapját, a Národní noviny-t szerkesztette. Ekkoriban Béccsel való kompromisszumra, megegyezésre törekedett. A forradalom leverése után lapjában és annak Štotek nevű szatirikus mellékletében szembefordult a bécsi kormányzattal. Lapjának betiltása után Kutná Horába költözött, ahol Slovan címmel új lapot indított. Amikor ezt a lapot is a betiltás fenyegette, magától hagyott fel a kiadásával. Ennek ellenére bíróság elé állították és az 1850-es évek elején Brixenbe száműzték. Röviddel négyéves internálásból való szabadulása után tüdőbajban hunyt el.
Szülővárosát 1949-ben Borováról Havlíčkova Borovára nevezték át. Szülőháza, 1931-től múzeum. Csehországban több emlékműve áll, az elsőt 1901-ben avatták Borovában.