Kemenespálfa

Ez a szócikk a Vas vármegyei településről szól. Hasonló címmel lásd még: Pálfa (egyértelműsítő lap).

Kemenespálfa
Nagyboldogasszony római katolikus templom
Kemenespálfa címere Kemenespálfa zászlaja
Közigazgatás
Ország	Magyarország
Régió	Nyugat-Dunántúl
Vármegye	Vas
Járás	Celldömölki
Jogállás	község
Polgármester	Németh Zoltán (független)[1]
Irányítószám	9544
Körzethívószám	95
Népesség
Teljes népesség	354 fő (2024. jan. 1.)[2]
Népsűrűség	27,26 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület	13,72 km²
Időzóna	CET, UTC+1
Elhelyezkedése
é. sz. 47° 08′ 10″, k. h. 17° 10′ 28″47.1362, 17.1745347.136200°N 17.174530°EKoordináták: é. sz. 47° 08′ 10″, k. h. 17° 10′ 28″47.1362, 17.1745347.136200°N 17.174530°E
Kemenespálfa Pozíció Vas vármegye térképén
Kemenespálfa weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Kemenespálfa témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Polgármesteri Hivatal új épülete

Révay kastély - romos állapotban

Evangélikus templom

Kemenespálfa község Vas vármegyében, a Celldömölki járásban, a Marcal bal partján.

Fekvése

A község Vas vármegye délkeleti részén fekszik, Jánosházától északra.

Megközelítése

Közúton a 8-as főútról vagy a 84-es főútról letérve könnyen megközelíthető, a 8457-es, majd a 8429-es úton; az utóbbi úton érhető el Celldömölk irányából is.

A hazai vasútvonalak közül a települést a Boba–Bajánsenye-vasútvonal érinti, melynek egy megállási pontja van itt. Kemenespálfa megállóhely a község keleti szélén helyezkedik el, közúti elérését a 84 126-os számú mellékút biztosítja.

Története

A község Pálfa és Martonfa egyesítésével jött létre. Martonfalva első említése 1457-ből származik. A középkorban közép- és kisnemesi birtokosoké, részben a Veszprém vármegyei Somló várához tartozott. Később a Pálfalvay, Csáffordy, Martonfalvay családé. 1549-ben egytelkes nemeseké volt. Pálfalva későn, csak 1467-ben jelentkezik oklevélben, ekkor a Kelédi család tartott hozzá jogot. Később is köznemeseké volt. Az 1549. évi rovásadó-jegyzék szerint Pörös Péter, Demjéndi Sandrin, Páhy Pál és Szecsődy Osvát összesen 8 jobbágyportát, 5 zsellért, 1 pusztatelket, 2 allodiális telket és 3 szolgát birtokolt. A középkori falu a mai belterület pálfai része (Fő utca) alatt lehetett. A belterület déli szélén van az Alsómajor, más néven Martonfa. Ennek közvetlen szomszédságában kerültek elő a falu régészeti nyomai. 1733-ban Bél Mátyás "Vas vármegye leírása" című művének tanúsága szerint már állt Mártonfán felsőbüki Nagy (I.) István "tekintélyes rezidenciája". 1797-ben báró Révay Miklós inszurgens ezredes volt a település földesura, aki 1805-ben grófi címet kapott. 1820 körül a rezidenciát kibővítették és klasszicista stílusban átépítették, minden bizonnyal ekkor készült el a középső rész emeleti szakasza is. A Révay család 1556-ban kapott bárói címet, majd egyes ágait 1723-ban, 1804-ben és 1805-ben grófi rangra emelték. A 19. század második felében ismét a felsőbüki Nagy família tulajdonába került a mártonfai birtok és a kúria, 1925-ben az Egyházashetyén lakó felsőbüki Nagy (IlI.) Sándornak 1200, 1935-ben pedig a kiskorú felsőbüki Nagy (VI.) Pálnak 1176 katasztrális holdas birtoka volt a településen. A mártonfai birtokot Krenner Elek intéző vezette a két világháború között, 1927-ben aranyéremmel tüntették ki a gazdaságot kiváló mezőgazdasági eredményei miatt.^[3] 1945 tavaszán a martonfai kastély területén szovjet hadifogoly gyűjtő-tábor működött.

Közélete

Polgármesterei

• 1990–1994: Kiss Sándor (KDNP)^[4]
• 1994–1998: Szalai Józsefné (független)^[5]
• 1998–2002: Szalai Józsefné (független)^[6]
• 2002–2005: Szalai Józsefné (független)^[7]
• 2006–2006: Biczó Péter (független)^[8]
• 2006–2010: Biczó Péter (független)^[9]
• 2010–2014: Biczó Péter (független)^[10]
• 2014–2019: Biczó Péter (független)^[11]
• 2019–2024: Németh Zoltán (független)^[12]
• 2024– : Németh Zoltán (független)^[1]

A településen 2006. január 8-án időközi polgármester-választást tartottak,^[8] az előző polgármester halála miatt.^[13]

Népesség

A település népességének változása:

A népesség alakulása 2013 és 2024 között

Lakosok száma	396	386	373	374	362	361	461	365	367	354
	2013	2014	2015	2016	2017	2019	2021	2022	2023	2024

Adatok: Wikidata

A 2011-es népszámlálás során a lakosok 96,5%-a magyarnak, 0,3% németnek mondta magát (3,5% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 58,9%, református 1,5%, evangélikus 25,3%, felekezet nélküli 2% (11,5% nem nyilatkozott).^[14]

Nevezetességei

Nagyboldogasszony római katolikus templom

A műemlék templom 1727-ben épült (Jókai utca 13.). Egyhajós, a hajónál keskenyebb, sokszög záródású szentélyének egyik oldalán sekrestye, a másik oldalán oratórium van. Tornya a főhomlokzat előtt áll. Bejárata egyenes záródású, kőkeretes és törtíves szemöldökű, a karzat szintjén egy egyenes záródású, a tetőszinten szellőző, a harangok szintjén félkörív záródású ablakok vannak. A főpárkány egyenes, a sarkoknál követi a lesarkított torony test formáit. A torony gúlasisakkal fedett. A hajó északi oldalán három, a déli oldalán egy kétlépcsős támpillérei, a déli oldalon félkörív záródású ablakokkal tagolt. A torony mellett a karzat feljárata toldalékszerűen megépített. A hajó két csehsüvegboltozattal, a szentély fiókos dongával és fél kupolával fedett. A karzat két pilléren álló, háromnyílásos és boltozott. Barokk berendezéséből a főoltárra helyezett Szent Borbála és Szent Katalin, kétoldalt a Szent István és Szent László-szobrok érdemelnek említést. A templomkülsőt 1968-ban tatarozták.^[3]

Révay-kastély

Bővebben: Révay-kastély

Műemlék épület (Jókai u. 24.). Szabadon álló, középrészén emeletes, mellékszárnyain földszintes, hosszan elnyúló, téglalap alaprajzú épület. Homlokzatai részben átalakítottak, az eredeti nyílásritmust sok helyen megváltoztatták, a nyílászárókat újakra cserélték. Az egyszerű kiképzésű ablakok egykor szalagkeretesek voltak, felső részükön stilizált zárókő húzódott. A főhomlokzat szárnyrészeit átépítették - ezek nagyobb része eredetileg is gazdasági célokra szolgált a középrész földszinti részén 1 eredeti vasrácsos ablak látható, az emeleten 5 régi ablak húzódik. A hátsó homlokzat bal szárnya átalakított, középrésze a földszinten 2+2, az emeleten 4 osztású, a jobb szárnyon is 4 eredeti ablak húzódik. (Az 1980-as években a jobb oldali szárnyrész három ablakának díszes kovácsoltvas kosárrácsa még megvolt, ezek mára eltűntek.) Az oldalhomlokzatok felett magas háromszög-oromzat húzódik, amelyek alsó részén 3, felső részén 1 szalagkeretes ablak (néhol vakablak) látható. Belsejében a kapu mögött egykor az előcsarnok húzódott, ahonnan kovácsoltvas korlátos csigalépcső vezet fel ma is az emeletre. A földszinten fiókos dongaboltozatos, stukkódíszes helyiségek sorakoznak. A kúriát igen magas, meredek nyeregtető fedi. A rezidencia mellett az egykori majorsági épületek - magtár, cselédlakások - ma is állnak. Az államosítás után termelőszövetkezeti kezelésébe került a kúria, amelyben szolgálati lakásokat helyeztek el. A leromlott állapotú épületet napjainkban is lakóházként használják.^[3]

Jegyzetek

1. Kemenespálfa települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási iroda, 2024. június 9. (Hozzáférés: 2024. szeptember 9.)
2. Magyarország helységnévtára (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2024. szeptember 23. (Hozzáférés: 2024. szeptember 23.)
3. [Kemenespálfa Építési Örökségvédelmi Hatástanulmánya - Gergye Péter-2007.]
4. Kemenespálfa települési választás eredményei (magyar nyelven) (txt). Nemzeti Választási Iroda, 1990 (Hozzáférés: 2020. február 21.)
5. Kemenespálfa települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 1994. december 11. (Hozzáférés: 2019. december 30.)
6. Kemenespálfa települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 1998. október 18. (Hozzáférés: 2020. május 10.)
7. Kemenespálfa települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2002. október 20. (Hozzáférés: 2020. május 10.)
8. Kemenespálfa települési időközi választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2006. január 8. (Hozzáférés: 2020. május 30.)
9. Kemenespálfa települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2006. október 1. (Hozzáférés: 2020. május 10.)
10. Kemenespálfa települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2011. december 27.)
11. Kemenespálfa települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2014. október 12. (Hozzáférés: 2020. május 10.)
12. Kemenespálfa települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási iroda, 2019. október 22. (Hozzáférés: 2024. május 24.)
13. 2006. évre kitűzött időközi önkormányzati választások az időközi választás napja szerinti időrendben I. (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2006 (Hozzáférés: 2020. május 30.)
14. Kemenespálfa Helységnévtár

• Magyarország-portál
• Földrajzportál