Királyok völgye 39
| Királyok völgye 39 | |||||
| I. Amenhotep (?) temetkezési helye | |||||
| Elhelyezkedés | Királyok völgye, keleti völgy | ||||
| Felfedezés dátuma | 1899 | ||||
| Feltárta | Victor Loret | ||||
 Királyok völgye 39
Pozíció Egyiptom térképén
| |||||
 é. sz. 25° 44′ 16″, k. h. 32° 36′ 06″25.737781°N 32.601669°E | |||||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Királyok völgye 39 témájú médiaállományokat. | |||||
A Királyok völgye 39 (KV39) egy egyiptomi sír a Királyok völgye keleti völgyében. Magasan a sziklák közt fekszik, a többi sírtól távol, egy kis vádiban, ami az El-Kurn keleti oldalán található. Lehetséges, hogy ez a XVIII. dinasztiához tartozó I. Amenhotep sírja. A sírt Victor Loret tárta fel 1899-ben; az ő két munkása, Makariosz és Andraosz fedezte fel.[1]
Leírása
[szerkesztés]A sírnak nemcsak elhelyezkedése, hanem alaprajza is szokatlan. A bejárati lépcső lejtős folyosóban folytatódik, amely az aljában bal felé elkanyarodik. Ebből a helyiségből a bejárati folyosóval szemben téglalap alaprajzú helyiség nyílik, melynek déli oldalát a bejárati folyosóval azonos tengelyen lévő, lefelé vezető lépcső foglalja el.[1]
A bejárati lépcső aljából szokatlan módon két, egymással derékszöget bezáró, lejtős folyosó indul ki, az egyik balra, a másik pedig a bejárati folyosóval párhuzamosan. Előbbi a rövidebb; lépcsővel indul, durván kivájt, lejtős folyosóban és újabb lépcsőben folytatódik, majd egy négyszögletes sírkamrában ér véget, melynek padlójába mélyedést vájtak.[1] Az ehhez hasonló, a szarkofág számára kialakított, majd kőlapokkal fedett mélyedés inkább az Újbirodalom előtti sírokra volt jellemző.[2] A második, hosszabb folyosó, amely a bejárati folyosóval párhuzamosan halad, de annál jóval hosszabb, lépcsőben, majd újabb folyosóban és újabb lépcsőben folytatódik. Ez után igen rövid folyosó, majd alacsony mennyezetű, négyszögletes sírkamra következik. A sír teljes területe 210.05 m².[1]
Valószínű, hogy a sír három szakaszban épült. Eleinte szokványos alaprajzú királysírnak tervezhették, a bejárati lépcső, folyosó és az ezekkel egy tengelyen lévő kamra készülhetett el elsőnek. Ezután ebben az irányban félbehagyták a munkát és belekezdtek a másik két folyosó kivájásába; nem tudni, a kettő közül melyik készült el hamarabb.[2] A sír fentebb fekvő részeit rossz minőségű agyagpalába, lentebbi részeit jobb minőségű mészkőbe vájták; az 1994-es áradás a sírt majdnem a bejárati lépcső aljában lévő helyiségig megtöltötte törmelékkel.[1]
1991-94 közt John Rose tárta fel a sírt. Az 1350 zsáknyi leletből cseréptöredékek, fakoporsók darabjai, textilmaradványok, fémdarabok és növényi maradványok mellett legalább kilenc személy csontjai kerültek elő, egyes tárgyakon I. Thotmesz, II. Amenhotep és talán II. Thotmesz neve szerepelt.[2] 2001-02-ben Ian Buckley ásatott itt, és korrigálta az addig ismert, vázlatos alaprajzot, valamint cseréptöredékeket is összegyűjtött.[3]
Arthur Weigall is járt a sírban, amelyben ekkor még látható volt a díszítés némi nyoma, Rose ásatása idejére viszont már eltűnt. Weigall annak alapján feltételezte, hogy a sír I. Amenhotepé, hogy az Abbott-papiruszon említett sír elhelyezkedésének leírása ráillik a KV39-re.[1] Korábban az AN B sírról feltételezték, hogy Amenhotep sírja.[4]
Az Abbott-papirusz és I. Amenhotep sírja
[szerkesztés]Az Abbott-papirusz egy IX. Ramszesz idején íródott, sírrablásokról beszámoló dokumentum, amely említi I. Amenhotep sírját. A papiruszon leírtak szerint a sírt megvizsgálták és érintetlennek találták.
- „Dzseszerkaré király – élet, üdv, egészség –, Ré fia, Amenhotep – élet, üdv, egészség – örök horizontja, amely 120 könyök mély felépítményétől számítva, melynek neve „A magaslat”, északra a Kert Amenhotepje – élet, üdv, egészség – házától, mellyel kapcsolatban Paszer, a város polgármestere jelentette Haemuaszetnek, a város kormányzójának, a vezírnek, (…) a hatalmas nemeseknek, hogy »a tolvajok betörtek oda«, a mai napon megvizsgáltatott, és úgy találták, nem zavarták meg tolvajok.”[5]
Carter, aki 1914-ben a Dirá Abu el-Naga-i AN B jelű sírt tárta fel, úgy vélte, az AN B lehetett a papiruszon említett sír, mert mikor megmérte a sír méreteit, kijött neki a 120 könyök (bár ebbe beleszámította a sírba vájt akna két oldalát is).[5] Feltételezését támogatta, hogy I. Amenhotepnek és anyjának, akiket később a thébai nekropolisz védelmezőinek tartottak, a halotti temploma is közös a sír alatti síkságon, a megművelt terület szélén (ez lehetett a „kert”). Erre a templomra utalhatott „a kert Amenhotepjének a háza”.[6] Černý azonban úgy vélte, hogy „a kert Amenhotepjének a háza” valószínűleg I. Amenhotep Dejr el-Bahariban épült, mára elpusztult templomával azonos. Tekintve, hogy a papirusz azt írja, a király sírja ettől a templomtól északra található, Černý azt a következtetést vonta le, hogy nem azonos az AN B sírral, és még felfedezésre vár.[7] Carter azt a hibát követte el, hogy a 120 könyök hosszról úgy vélte, a sír belső méreteit jelöli – mivel azonban a papirusz tanúsága szerint a sírt érintetlenül találták, belső méretei nem lehettek ismertek a dokumentum szerzője számára.[6] Amennyiben Amenhotep sírja mégis az AN B, úgy a papiruszban szereplő, azonosítatlan jelentésű ahai szó, amely Weigall szerint a KV39 sír közelében lévő munkáskunyhókat jelöli,[8] utalhat az AN B sír közelében lévő, Carter térképvázlatán szereplő kőhalomra is, melynek funkciója nem ismert, de szolgálhatott tájékozódási pontként, és körülbelül ugyanekkora távolságra van a sírtól.[6]
Források
[szerkesztés]- ↑ a b c d e f Theban Mapping Project: KV39. [2009. április 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. február 19.)
- ↑ a b c Nicholas Reeves – Richard H. Wilkinson: The Complete Valley of the Kings (Thames & Hudson, 1996), p.89
- ↑ Buckley, Buckley & Cook Fieldwork in Theban Tomb KV39: The 2002 Season Journal of Egyptian Archaeology, 2006
- ↑ Reeves & Wilkinson, p.90
- ↑ a b Howard Carter, Report on the Tomb of Zeser-Ka-Ra Amenhetep I, Discovered by the Earl of Carnarvon in 1914, The Journal of Egyptian Archaeology, Vol. 3, No. 2/3 (Apr. - Jul., 1916), pp. 147-154; via JSTOR
- ↑ a b c Reeves & Wilkinson, op.cit., p.90
- ↑ Porter, Bertha and Moss, Rosalind, Topographical Bibliography of Ancient Egyptian Hieroglyphic Texts, Statues, Reliefs and Paintings Volume I: The Theban Necropolis, Part 2. Royal Tombs and Smaller Cemeteries, Griffith Institute. 1964, pg 599
- ↑ Reeves & Wilkinson, p.89
