Kis hangyautánzó pók

Kis hangyautánzó pók
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
      
Rendszertani besorolás
Főország: Vedlő állatok (Ecdysozoa)
Ország: Állatok (Animalia)
Alország: Kétoldali szimmetriájú állatok (Bilateria)
Alországág: Ősszájúak (Protostomia)
Törzs: Ízeltlábúak (Arthropoda)
Altörzs: Csáprágósok (Chelicerata)
Főosztály: Dromopoda
Osztály: Pókszabásúak (Arachnida)
Alosztály: Micrura
Alosztályág: Megoperculata
Rend: Pókok (Araneae)
Alrend: Főpókok (Araneomorphae)
Öregcsalád: Salticoidea
Család: Ugrópókfélék (Salticidae)
Alcsalád: Salticinae
Nem: Synageles
Faj: S. venator[1][2][3][4]
Tudományos név
Synageles venator
(Hippolyte Lucas, 1836)[5][6]
Szinonimák
  • Attus venator (Lucas, 1836)
  • Leptorchestes venator (Lucas, 1836)
  • Synageles venator (Lucas, 1836)
  • Salticus myrmecoides (Rossi, 1846)
  • Synageles myrmecoides (Rossi, 1836)
  • Leptorchestes venator (Simon 1871)
  • Leptorchestes ludibundus (Simon, 1876)
  • Synageles ludibundus (Simon, 1876)
  • Synageles confusus (Kulczynski, 1884)[7][8]
Elterjedés
Elterjedési területe
Elterjedési területe
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Kis hangyautánzó pók témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Kis hangyautánzó pók témájú médiaállományokat és Kis hangyautánzó pók témájú kategóriát.

A kis hangyautánzó pók (Synageles venator) a pókszabásúak (Arachnida) osztályába, a pókok (Araneae) rendjébe, az ugrópókfélék (Salticidae) családjába és a Synageles nembe tartozó faj.

Előfordulása

[szerkesztés]

Megtalálható a Palearktiszi régióban, Észak Amerikában[9][10][11] és Magyarországon is.[12] Közép-Európában a leggyakoribb hangyaszerű ugrópók.[13]

Apró termete, megtévesztő hangyautánzása miatt valószínűleg sokkal szélesebb körben elterjedt, mint ahogy regisztrálva van.[14]

Élőhelye

[szerkesztés]

Sztyeppeken, réteken, erdőszéleken, de vizes élőhelyeken és emberi településeken is megtalálható. Napos időben cserjéken, lágy szárú növényeken, gyógynövényeken, házak falán, kerítéseken, köveken, fatörzseken, homokos vagy sziklás talajon, nádon figyelhető meg.[15][16][17][18][19][20]

Megjelenése

[szerkesztés]

Hangyára hasonlító testük hosszúkás, a nőstények 3,5–4 mm-, a hímek 3 mm hosszúságúak,[21] magasságuk 1–2 mm.[15] A hímek sötétebb színűek, mint a nőstények.[11]

A fejtor feketésbarna színű, rajta hat szem található, melyek közül az elülső kettő jóval nagyobb a többinél, az utolsó két szempár mögött, a két szemet összekötő fehér vonal látható.[9][13] Mint az ugrópókfélék pókjainak, nekik is sokkal jobb a látásuk, mit az összes többi póknak.[22] A potroh közepén hosszában kis bemélyedéssel rendelkeznek, így megjelenik egy harmadik testszegmens, ami rovaroknak van, de a pókok nincs. Ezt a hatást sötét színű testükön lévő fehér jelölések is növelik.[23] A potroh hasi része szintén feketésbarna színű, felső részén barna és fekete sávok között két fehér csík látható. Lábai fényesek, üvegszerűek, színe világosbarna, sötétebb barna és fekete elszíneződéssel.[14]

Viselkedése

[szerkesztés]

A hangyáktól szinte megkülönböztethetetlenek. A hasonlóság nem merül ki a testalkatban és a színezetben, viselkedésével is próbál mindenkit megtéveszteni. Mozgása gyors, hirtelen irányváltoztatásokkal, második pár lábát pedig ugyanolyan gyorsan tudja lengetni, mint a hangyák a csápjaikat. Ez a ragadozók ellen kiváló védelmet nyújt. Mivel a hangyák harapása fájdalmas, ezért a legtöbb állatot elriasztja attól, hogy megegye őket, valamint a feldühödött, támadó hangyák félelmetes ellenfelek, mely plusz védelmet jelent a kis póknak.[24]

Cinkékkel végzett kísérleteknél a cinkék nem tudtak különbséget tenni a hangyák és a hangyautánzó pókok között. Mivel a madarak a hangyákat a bennük lévő hangyasav miatt nem eszik, így a pókok is biztonságban vannak.[13][16][21][25]

Míg a megtévesztő védelemre van szüksége, három pár lábbal szaladgál, viszont valós fenyegetettség esetén a második pár lábát is letéve gyors szaladással, nyolc lábon menekül. Hangya kinézetét használja az apró rovarok vadászata közben is. A rovarok jól fel tudják mérni a hangyák gyorsaságát és csak akkor menekülnek, ha már egy bizonyos távolságon belül vannak. Viszont nem számítanak arra, hogy egy hangya ugrani is tud. Ezt kihasználva a pók már olyan távolságból is rá tudja vetni magát áldozatára, amikor az még nem is számít rá.[14]

A kifejlett példányok áprilistól szeptemberig aktívak.[15]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ Synageles venator. nih.gov. (Hozzáférés: 2019. augusztus 17.)
  2. ↑ Synageles venator. animaldiversity.org. (Hozzáférés: 2019. augusztus 10.)
  3. ↑ Synageles venator (Lucas, 1836). itis.gov. (Hozzáférés: 2019. augusztus 17.)
  4. ↑ Synageles venator (Lucas, 1836). mnhn.fr. (Hozzáférés: 2019. augusztus 17.)
  5. ↑ Synageles venator (Lucas, 1836). gbif.org. [2019. augusztus 10-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. augusztus 10.)
  6. ↑ Synageles venator (Lucas, 1836). eu-nomen.eu. (Hozzáférés: 2019. augusztus 10.)
  7. ↑ Synageles venator (Lucas, 1836). peckhamia.com. (Hozzáférés: 2019. augusztus 10.)[halott link]
  8. ↑ Synageles venator. gwdg.de. (Hozzáférés: 2019. augusztus 10.)
  9. ↑ a b Synageles venerator. revolvy.com. [2019. szeptember 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. szeptember 5.)
  10. ↑ Synageles venerator. erudit.org. (Hozzáférés: 2019. szeptember 5.)
  11. ↑ a b Synageles venerator. regard-d-araignee.fr. [2019. szeptember 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. szeptember 5.)
  12. ↑ Kis hangyautánzópók. izeltlabuak.hu. (Hozzáférés: 2019. szeptember 5.)
  13. ↑ a b c Synageles venator. wongchunxing.com. [2019. szeptember 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. szeptember 3.)
  14. ↑ a b c Synageles venator / Ameisenspinne. naturspaziergang.de. (Hozzáférés: 2019. szeptember 5.)
  15. ↑ a b c Synageles venator - skákavka štíhlá. naturabohemica.cz. (Hozzáférés: 2019. szeptember 6.)
  16. ↑ a b Milyen pók ez? 132 pókfaj egyszerű meghatározása. Martin Baehr, HeikoBellmann. Budapest: Sziget Kiadó. 22. o. ISBN 978 615 5178 94 8  
  17. ↑ Synageles venator (Lucas, 1836). nmbe.ch. (Hozzáférés: 2019. szeptember 6.)
  18. ↑ Ameisenspinne, Jagende Ameisenspringspinne - Synageles venator (LUCAS, 1836). natur-in-nrw.com. (Hozzáférés: 2019. szeptember 6.)
  19. ↑ Synageles venator (Lucas, 1836). biomap.pl. (Hozzáférés: 2019. szeptember 6.)
  20. ↑ Species Account for Synageles venator. essexfieldclub.org.uk. [2017. augusztus 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. szeptember 13.)
  21. ↑ a b Synageles venator, Lucas, 1836. dewolli.de. (Hozzáférés: 2019. szeptember 9.)[halott link]
  22. ↑ Slanke Mierspringspin. waarneming.nl. (Hozzáférés: 2019. szeptember 9.)
  23. ↑ Ant Mimics. uksafari.com. (Hozzáférés: 2019. szeptember 9.)
  24. ↑ Pókok és skorpiók. Rod Preston, Ken Mafham. Budapest: Új Ex Libris. 1991. 121. o. ISBN 963 9031 22 4  
  25. ↑ Ameisenspinne, Jagende Ameisenspringspinne - Synageles venator (LUCAS, 1836). natur-in-nrw.com. (Hozzáférés: 2019. szeptember 12.)