Klemm Kl 35 | |
![]() | |
Funkció | sport-, és kiképzőgép |
Gyártó | Klemm Leichtflugzeugbau Gmbh Gerhard-Fieseler-Werke GmbH |
Tervező | Friedrich Fecher |
Sorozatgyártás | 1935-1943 |
Rendszeresítők | Luftwaffe |
Személyzet | 2 fő |
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Klemm Kl 35 témájú médiaállományokat. |
A Klemm Kl 35 a német Klemm Leichtflugzeugbau Gmbh által gyártott sport-, és kiképző repülőgép. Számos jellemzőjét elődtípusától, a Kl 25-től örökölte, ahhoz hasonlóan egymotoros, alsószárnyas kivitelű konstrukció. A fő különbséget a fordított kialakítású sirályszárny jelenti.
A típus 1935 októberében, a milánói nemzetközi légibemutatón mutatkozott be, és a gyártó hamarosan számos megrendelést kapott rá. A gép merev futóművel volt ellátva, a sárkány fából készült, textil borítással, a pilótafülke vásárló igényeinek megfelelően lehetett nyitott, vagy zárt. Az első változat 80 lóerős (60 kW) Hirth HM60R motorral készült, a későbbiekben erősebb, 105 lóerős (78 kW) hajtóművel szerelték fel.
Az ugyancsak 105 lóerős motorral ellátott Kl 35D változatot a német Luftwaffe rendelte meg kiképzési célokra. Ennek a változatnak a futóművére sítalpat, vagy úszótalpat lehetett felszerelni. Ez volt a legnagyobb példányszámban gyártott altípus.
A típust számos országba eladták, többek közt Dániába, Litvániába, Magyarországra, Norvégiába, Romániába, Svédországba és Szlovákiába. A svéd légierőben 74 példány repült Sk 15 típusjelzéssel.
A Kl 35 tervezése 1934-ben zajlott, Friedrich Fecher vezetésével és a német Légügyi Minisztérium támogatásával. A géptest vegyes építési móddal készült: a törzs acélból, a szárnyak fából, és csak kis mennyiségben használtak könnyű fém ötvözeteket, hogy a stratégiai nyersanyagok terén megtakarítást érjenek el.
A prototípusok próbái 1935 júniusában kezdődtek Rechlinben. Július 19-én azonban az egyik gép lezuhant, a két fős személyzet életét vesztette. A vizsgálat szerint a katasztrófát anyaghibából eredő szárnytörés okozta, az esemény jelentősen hátráltatta a tesztprogramot. A próbákat a másik prototípussal folytatták, az eljárás 1936 márciusában ért véget.
A sorozatgyártás 1936 nyarán indult be, azonban a Klemm kapacitásait részben a Focke-Wulf Fw 44-esek licenszgyártása kötötte le. Ezért a Légügyi Minisztérium részben kiszervezte a típus gyártását a GFW, azaz a Gerhard-Fieseler-Werke GmbH kasseli üzemébe. A GFW-nél 1938 és 1941 között 365 darab Klemm Kl 35-ös épült. 1940-től a csehországi Zlín repülőgépgyár is megkezdte a típus gyártását, amely 1942-ig folytatódott, ezalatt 329 darab készült. Az utolsó példányokat a Klemm készítette 1943-ban, ezek romániai és magyarországi exportra kerültek.
Gyártó | 1935 | 1936 | 1937 | 1938 | 1939 | 1940 | 1941 | 1942 | 1943 | Összesen |
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
Klemm | 3 | 17 | 53 | 201 | 186 | 174 | 74 | 6 | 21 | 735 |
GFW | 90 | 92 | 182 | 1 | 365 | |||||
Zlín | 54 | 175 | 100 | 329 | ||||||
Összesen | 3 | 17 | 53 | 291 | 278 | 410 | 250 | 106 | 21 | 1429 |
A összes sorozatgyárott változat felszerelhető volt zárt kabinnal, sí-, és úszótalppal, valamint vontatóberendezéssel (vitorlázógépekhez).
A svéd légierő Sk15 jelzéssel rendszeresítette a típust (Skolflygplan – iskolarepülőgép).
A II. világháború után C-1 típusjelzéssel használták.
Egy példány OY-DYO lajstromjellel, magántulajdonban, a németek 1943 decemberében lefoglalták.[1]
A Litván Lövészek Szövetsége (Lietuvos šaulių sąjunga) nevű félkatonai szervezet 1938-ban három Kl 35-öt vásárolt. [2]
Legalább 7 darab, 1937 és 1945 között.
A II. világháború után 3 db, rocsokból újjáépített példány.
A Luftwaffe mellett a félkatonai repülőszervezetek, a Német Légisportszövetség (Deutscher Luftsportverband, DLV), illetve annak jogutódja, a Nemzetiszocialista Repülőtestület (Nationalsozialistisches Fliegerkorps, NSFK) is nagy számban alkalmazta.
Egy példány LN-EAV lajstromjellel, magántulajdonban, 1941. február 27-én megsemmisült.[3]
68 darab, egy példány I. Mihály román király személyes tulajdonában állt. Három gép az ARPA (Asociația Română pentru Propaganda Aviației) kötelékében repült.
A svéd légierő 74 darabot használt SK15 típusjelzéssel.
25 példányt használtak.
1937-ben a Budapesti Sportegyesület (BSE) Repülő Szakosztálya két darab Kl 35B-t vásárolt Németországból.[4] 1940 áprilisában a MÁV Testvériség sportegyesület repülő szakosztálya részére érkezett egy Kl 35B, melyet a Klemm főpilótája, Karl Voy repült át Budaörsre.[5] A BSzKRt Sportrepülő Szakosztálya 1941 szeptemberében egy zárt kabinos Kl 35D-t vásárolt.[6] 1943. júniusában a Postás Sport Egyesület repülő szakosztálya két Kl 35D-t kapott, ezeket Karl Voy és Majoros János MALERT-pilóta hozták Magyarországra.[7]1945-ig legalább hét Kl 35 repült magyar lajstromjellel. A II. világháborúban a gépek megsemmisültek, illetve megrongálódtak, a roncsokból az 1940-es évek végén három repülőképes példányt sikerült összeépíteni, az egyiket az Előre Sportrepülő Egyesület műhelyében.[8] Ezek a gépek különféle neveket kaptak, az eredeti típusjelzést nem használták.[9] Az utolsó magyarországi Klemm 35-ös[10],a HA-KLI jelzésű, Pacsirta nevű gép, volt, amelyet 1953-ban kényszerleszállás után selejteztek.[11]
1945-ig | ||||
---|---|---|---|---|
Magyar lajstromjel | Típus | Tulajdonos | Szolgálatba állítás | Megjegyzés |
HA-MIS | Kl 35B | BSE[13] | 1937 | |
HA-PCI | Kl 35B | BSE[14] | 1937 | |
HA-NAI | Kl 35B | MÁV Testvériség | 1940 | 1945 után HA-KLE |
HA-NAJ | Kl 35B | BSE[13] | 1940 | |
HA-NAL | Kl 35D | BSzKRt | 1941 | zárt kabinos |
HA-VAI | Kl 35D | Postás SE | 1943 | |
HA-VAZ | Kl 35D | Postás SE | 1943 | |
1945 után | ||||
HA-KLA | Kl 35D | ? | Kolibri | |
HA-KLE | Kl 35B | ? | Szabadmadár, zárt kabinosra átépítve, 1945 előtt HA-NAI | |
HA-KLI | Kl 35D | ? | Pacsirta, 1951-ben együléses műrepülőgéppé átalakítva |
Napjainkra legalább huszonnégy darab Klemm Kl 35-ös maradt fenn, ezek egy kivétellel a svéd légierő szolgálatában álltak. A típusváltás után, az 1950-es évek elején a svédek a megmaradt Kl 35-ösöket értékesítették, így számos példány került magánkézbe. Ezek jó része a mai napig repülőképes állapotban van. A Luftwaffe által használt Kl 35-ösök közül egy darab maradt meg.
Múzeumi példányok Svédországban és Németországban láthatók.
Repülési jellemzők