Klórszagú kígyógomba

Klórszagú kígyógomba
Rendszertani besorolás
Ország: Gombák
Törzs: Bazídiumos gombák
Osztály: Agaricomycetes
Rend: Agaricales
Család: Mycenaceae
Nemzetség: Mycena
Tudományos név
Mycena leptocephala
(Pers.) Gillet
Hivatkozások
Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Klórszagú kígyógomba témájú médiaállományokat és Klórszagú kígyógomba témájú kategóriát.

A klórszagú kígyógomba (Mycena leptocephala) a kígyógombafélék családjába tartozó, Eurázsiában és Észak-Amerikában honos, lombos erdőkben és fenyvesekben élő, nem ehető gombafaj. Egyéb elnevezései: salétromos kígyógomba, szagos kígyógomba.

Megjelenése

[szerkesztés]

A klórszagú kígyógomba kalapja 1-3 cm széles, alakja fiatalon kúpos, később szélesen kúpossá, domborúvá vagy harang alakúvá válik. Felszíne kezdetben finoman deres, idősebben csupasz. Színe fiatalon sötét barnásszürke vagy feketés; később szürkésbarna vagy szürke; a széle felé mindig világosabb. Széle eleinte halványan, később hangsúlyosabban bordázott.

Húsa vékony, törékeny, színe szürkés. Szaga lúgra vagy hipóra emlékeztet, íze kellemetlen, savanyú.

Viszonylag ritkásan álló, széles lemezei foggal a tönkhöz nőttek. Színük fehéres vagy halványszürke.

Tönkje 3-7 cm magas és 0,1-0,3 cm vastag. Alakja nyúlánk, egyenletesen vastag. Belül üreges, nagyon törékeny. Színe a kalapéhoz hasonló, felszíne a felső harmadon finoman deres.

Spórapora fehér. Spórája mandula vagy ellipszis formájú, sima, mérete 7-10 x 4-6 µm.

Hasonló fajok

[szerkesztés]

Hasonlít rá a lúgszagú kígyógomba, amely nem a földön, hanem korhadó fenyőtörzseken nő.

A klórszagú kígyógomba
mikológiai jellemzői
Étkezési érték:
fogyasztásra alkalmatlan
Életmód
Tráma
Spórapor

szaprotróf

lemezes

fehér
Kalap
Lemezek
Tönk

kúpos

tönkhöz nőttek

csupasz

Elterjedése és termőhelye

[szerkesztés]

Eurázsiában és Észak-Amerikában honos.

Lombos- és tűlevelű erdőkben egyaránt megtalálható az alföldön és a hegyvidékeken is. Erdő- vagy talajtípushoz nem köthető, előfordulhat nagyobb tisztások füvében vagy szélesebb erdei utak mentén kisebb csoportokban vagy tömegesen. Április végétől a fagyok beállásáig terem, leggyakoribb nyár elején és októberben.

Nem ehető.

Kapcsolódó cikkek

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]