Koloriméter

Nem tévesztendő össze a következővel: kaloriméter.

A koloriméter olyan eszköz, amellyel a kolorimetriás vizsgálatokat végzik. Ez a tudományos eszköz a vizsgált oldatban méri a számunkra érdekes hullámhosszú fény abszorbanciáját.[1] Ezt az eszközt általában egy ismert oldott anyag koncentrációjának meghatározására használják a Lambert–Beer-törvény alkalmazásával, amely kimondja, hogy az oldott anyag koncentrációja arányos az abszorbanciával.

Felépítés

[szerkesztés]
(1) Hullámhossz-kiválasztás, (2) Nyomtató gomb, (3) Koncentrációs együttható beállítása, (4) UV-üzemmódválasztó (Deutériumlámpa), (5) Kijelző, (6) Minta-rekesz, (7) Tárázó (100% T), (8) Érzékenység kapcsoló, (9) BE/KI kapcsoló

A koloriméter lényeges részei:

  • fényforrás (gyakran egy hagyományos, alacsony feszültségű izzólámpa);
  • állítható rekesz;
  • színes szűrők;
  • küvetta a munkaoldat tartásához;
  • detektor (általában fotoellenállás) az átbocsátott fény mérésére;
  • kijelző a detektor jelének megjelenítéséhez.

Ezen kívül lehet:

  • feszültségszabályozó, hogy megvédje a készüléket a hálózati feszültség ingadozásaitól;
  • egy második fényút, küvetta és detektor. Ez lehetővé teszi a munkaoldat és a tiszta oldószerből álló „vakoldat” (referenciaoldat) összehasonlítását a pontosság javítása érdekében.

A kereskedelmi forgalomban számos koloriméter kapható, valamint az oktatás és a kutatás számára nyílt forráskódú építési dokumentáció is található.[2]

Szűrők

[szerkesztés]

A mérés pontosságának maximalizálása érdekében a koloriméterben cserélhető optikai szűrők használatosak, hogy kiválaszthassuk azt a hullámhosszat, amelyen az oldott anyag leginkább abszorbeál. A szokásos hullámhossztartomány 400 és 700 nm (nanométer). Ha az ultraibolya tartományban kell működnie, akkor a koloriméterben néhány módosításra van szükség. A modern koloriméterekben az izzólámpa és a szűrők helyettesíthetők többféle színű fénykibocsátó diódával.

Küvetták

[szerkesztés]

A hagyományos koloriméterben a küvettákat kézzel helyezik be és távolítják el. Az automatizált koloriméter (az AutoAnalyzerben is használt) egy átfolyó cellával van ellátva, amelyen keresztül az oldat folyamatosan áramlik.

Eredmény

[szerkesztés]

A koloriméter jelét egy analóg vagy digitális kijelző (0–100%-ig terjedő lineáris skálán megadott) transzmittanciaként vagy (nullától végtelenig terjedő logaritmikus skálán vett) abszorbanciaként jelenítheti meg. Az abszorbanciaskála hasznos tartománya 0–2, de kívánatos, hogy az abszorbancia értéke a 0–1 tartományban maradjon, mert 1 fölött az eredmények a fény szóródása miatt megbízhatatlanná válnak.

Ezenkívül a kimenet szalagos regisztrálóra, adatgyűjtőhöz vagy számítógéphez is elküldhető.

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ Nuffield Advanced Chemistry (2003)
  2. ↑ Anzalone GC, Glover AG, Pearce JM. Nyílt forráskódú színmérő. Érzékelők (2013); 13 (4): 5338-5346

Irodalom

[szerkesztés]

Fordítás

[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Colorimeter (chemistry) című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Kapcsolódó szócikkek

[szerkesztés]