A kolumbiai spanyol nyelvjárás(español colombiano) a kasztíliai spanyol nyelvKolumbia területén kialakult változata, mintegy 41 100 000 anyanyelvi beszélővel.[1] Bizonyos hangtani tulajdonságokat figyelembe véve két fővariánsa különböztethető meg: a partmenti (superdialecto costeño), valamint a központi andoki(superdialecto central andino).
A nyelvjárás megkülönböztető sajátossága, hogy a mássalhangzó előtti és a szóvégi -s hehezetté válik vagy kiesik. Ennek kísérőjelensége a zöngés hangok zöngétlenedése: pl. las vacas[lahˈɸaka] ’a tehenek’, illetve a hasonulás: disco[ˈdikko] ’lemez’. E felosztási kritériumon kívül általánosságban az alábbi jellegzetességeket találjuk:
Az l és r felcserélődése mássalhangzók előtt: pierna[ˈpjelna] ’láb’, carne[ˈkalne] ’hús’, palma[ˈparma] ’tenyér’.
A szóvégi -r elhagyása: mujer → mujé ’nő’, hacer → hacé ’csinálni’.
A szóvégi -n veláris esjtése [ŋ].
A régi h hang gyakori megőrzése: pl. mohoso[moˈhoso] ’penészes’.
Bizonyos kettőshangzókhiátussal történő ejtése: cauce[kaˈuse] ’meder’, criollo[kriˈojo] ’kreol’.
Az ll/y gyenge – inkább félhangzós – ejtése: calle[ˈkaje] ’utca’, hoyo[ˈojo] ’gödör’.
A nyelvtan területén gyakori az hacertöbbes számú használata az eltelt időt jelentő személytelen kifejezésekben: hacen veinte años ’húsz éve’ (a hace veinte años helyett).
A partmenti nyelvjárás tovább osztható két alnyelvjárásra:
Karibi parti (costeño caribe), amelyet végig az Atlanti-óceán partjai mentén beszélnek (Guajira, Cesar, Magdalena, Atlántico, Bolívar, Sucre, Córdoba tartományok, részben Antioquia, valamint Észak-Santander, és a keleti Llanos síkságnak egy kis része). Ebben a nyelvjárásban a túszemélyes névmás használata dominál a tegezésnél.
Csendes-óceán-parti, melynek két fő jellemzője a vos névmás használata tegezésnél (voseo), valamint a magánhangzók közötti /d/ > [r] változás, vélhetően az afrikai nyelvek hatására: maduro → maruro ’érett’, modo → moro ’mód’.
A központi andoki fővariáns (superdialecto central andino)
E nyelvjárás megkülönböztető jellemzője az /s/ mint sziszegőhang megőrzése mássalhangzók előtt és a szó végén, bár magánhangzók között/után előfordulhat a hehezetté alakulása vagy kiesése a spontán beszédben: necesita[neheˈsita] ’szüksége van’, nosotros[noˈ(h)otros] ’mi’ (névmás). Továbbá:
Az l és r nem cserélődik fel mássalhangzók előtt.
A szóvégi -r ejtődik.
Az -n veláris ejtése csak a partmenti területekhez közel jelentkezik.
Nyelvtani vonatkozásban: az igeragozásban gyakori a -se végű igékfőnévi igenevéhez az -n személyrag hozzáadása a többes számban: sentarse [ellos] → *sentarsen ’leülniük’.
A központi andoki nyelvjárás szintén tovább tagolható két alnyelvjárásra:
Nyugati andoki (Antioquia – az északi rész kivételével –, Caldas, Quindío, Rosaralda, Tolima és Valle del Cauca egyes részein), melynek jellemzője az ll és az y nem megkülönböztető ejtése (yeísmo), illetve az /s/ apiko-alveoláris ejtése (mint a spanyolországi északi nyelvjárásokban, Antioquia – kivétel az északnyugati rész –, Caldas, Quindío, Risaralda, Tolima és Valle del Cauca bizonyos részein).
Keleti andoki (Nariño, Cauca – a parti részek kivételével –, Huila, Tolima egy része, Cundinamarca, Boyacá, Santander és Norte de Santander egy része), melynek legfőbb sajátosságai közé tartozik az ll[ʎ] és y[ʝ] megkülönböztetése (kivétel a főváros, Bogotá).
A kolumbiai spanyol részletes nyelvjárási felosztása: a partmenti fővariáns tovább tagolható Karib-tenger-partira, amely öt alnyelvjárásra oszlik (cartagenai, Santa Marta-i, La Guajira-i, belső karibi és észak-santanderi), és Csendes-óceán-partira, amelynek két alváltozata (északi és déli) van. Az utóbbi szintén felbontható közép-keletire, három alnyelvjárással (nariñói–caucai, tolimai–huilai, cundinamarcai–boyacái), illetve közép-nyugatira, két alváltozattal (Valle del Cauca-i és antioquiai vagy paisa). A nyelvjárási tagolódás összefoglalva az alábbi ábrán látható az eredeti elnevezésekkel.
SUPERDIALECTO COSTEÑO
Costeño Caribe
cartagenero
samario
guajiro
caribe interior
nortesantandereano
Costeño Pacífico
septentrional
meridional
SUPERDIALECTO CENTRAL ANDINO
Centro-Oriental
Centro-Occidental
nariñense–caucano
tolimense–huilense
cundiboyacense
valluno
paisa (antioqueño)
Említésre érdemes még, hogy Kolumbiában beszélnek két kreol nyelvváltozatot is: egyikük a spanyol alapú palenquero a San Basilio de Palenque közigazgatási területen, a másik pedig az angol alapú San Andrés y Providencia-i kreol vagy bendé.
↑Francisco Moreno Fernández, Jaime Otero Roth: Demografía de la lengua española (PDF). Instituto Complutense de Estudios Internacionales (ICEI), 2006. [2009. június 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. május 1.)
Manuel Alvar: Manual de dialectología hispánica. El Español de América. (spanyolul) Barcelona: Grupo Planeta. 1996. ISBN 9788434482180. (COLOMBIA, José Joaquín Montes, Instituto Caro y Cuervo, Bogotá, pp. 134–145)