Komlódtótfalu | |||
Légi felvétel a református templomról. Balra lent a római katolikus kápolna látható. | |||
| |||
Közigazgatás | |||
Ország | Magyarország | ||
Régió | Észak-Alföld | ||
Vármegye | Szabolcs-Szatmár-Bereg | ||
Járás | Csengeri | ||
Jogállás | község | ||
Polgármester | Lázár Géza (független)[1] | ||
Irányítószám | 4765 | ||
Körzethívószám | 44 | ||
Népesség | |||
Teljes népesség | 88 fő (2024. jan. 1.)[2] | ||
Népsűrűség | 16,07 fő/km² | ||
Földrajzi adatok | |||
Terület | 6,97 km² | ||
Időzóna | CET, UTC+1 | ||
Elhelyezkedése | |||
é. sz. 47° 51′, k. h. 22° 42′47.850000°N 22.700000°EKoordináták: é. sz. 47° 51′, k. h. 22° 42′47.850000°N 22.700000°E | |||
Komlódtótfalu weboldala | |||
A Wikimédia Commons tartalmaz Komlódtótfalu témájú médiaállományokat. | |||
Sablon • Wikidata • Segítség |
Komlódtótfalu község Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegyében, a Csengeri járásban.
A vármegye keleti szélén helyezkedik el, a Szatmári-síkságon, a Szamos jobb partján, a magyar-román határ közvetlen közelében.
Szomszédai: a Szamos túlpartján Csenger 1,7 kilométerre fekszik tőle délnyugatra – de híd csak távolabb található, és arra 9,3 kilométeres az út –, Szamosbecs 2 kilométerre északnyugatra, Csengersima 3,5 kilométerre északkeletre, a romániai Szamosdara pedig 4,2 kilométerre délkeletre – ám közvetlen határátkelő nincs. 3 kilométerre keletre fekszik a kihalt (az 1970-es nagy árvíz miatt elnéptelenedett) Nagygéc.
A térség nagyobb városai közül Mátészalka 39 kilométerre északnyugatra, a romániai Szatmárnémeti 14,5 kilométerre délkeletre fekszik.
Közigazgatási területét érinti a 49-es főút, így ez a legfontosabb közúti megközelítési útvonala, az ország távolabbi részei felől is ezen érhető el a legegyszerűbben, Mátészalka-Porcsalma érintésével. Központját azonban a főút elkerüli, oda csak a 49 155-ös számú mellékút vezet be, Szamosbeccsel pedig a 49 141-es számú mellékút köti össze.
Komlódtótfalu hajdan két község volt: Komlód és Dombó. Levéltári és régészeti kutatásokból megállapítható, hogy a 10.-11. században már létezett a település. 1337-ben készült oklevélben említik Komlód néven a falut, mint a Komlódi család birtokát. Dombó, mely szláv eredetű név és magyarul „tölgy” a jelentése – első okleveles említése 1312-ben történt, mint a Darahy család birtoka. 1430-ban már Tótfaluként írják nevét. Ezt követően a két település eggyé vált. A 15. századtól a Becsky család birtoka lett. A 17. század végén a községnek már volt fából épült református temploma.
Fényes Elek szerint „Komlód-Tótfalu, magyar falu, Szathmár vmegyében, a Szamos mellett, Géczhez közel: 58 r., 12 g. kath., 276 ref., 6 zsidó lak., reform. anyatemplommal. Határa kevés szántóföldből és kaszálóból áll, nagy gyümölcsöse, s az Erge vizében halászata van. F. u. Becsky Jánosné. Ut. post. Szathmár.”[3]
A 20. század elején Szatmár vármegye Csengeri járásához tartozott.
Trianont követően a község az ország határára került, így elvágták természetes történelmi központjától, Szatmárnémetitől. Csengerrel az idők folyamán vagy a híd vagy a révátkelő kötötte össze. (Erről Petőfi Sándor is megemlékezett egyik versében.)
1932 és 1941 között Komlódtótfalu nem volt önálló község, Csengerrel volt egyesítve.[4]
Az 1950-es évektől kezdve a térség több településéhez hasonlóan Komlódtótfalut is fokozottan sújtotta elvándorlás, húsz év alatt a lakosság közel 25%-kal csökkent. Az 1970-es nagy „Szamosi árvíz” szinte teljesen elpusztította a falut. Az újjáépítést az állam megnehezítette, a hidat is lerombolták. Ez volt Kádár János falurombolása.[5] Egyetlen évtized alatt a település népessége 77%-kal csökkent.[6] Az 1990-es évekre – a 19. század közepe táján még 1400 lakost számláló település – 67 főnyire zsugorodott.
A településen az 1998. október 18-án megtartott önkormányzati választás után, a polgármester-választás tekintetében nem lehetett eredményt hirdetni, szavazategyenlőség miatt. Aznap a 73 szavazásra jogosult lakos közül 65 fő járult az urnákhoz, mindegyikük érvényes szavazatot adott le, de azokból egyformán 23-23 esett a négy induló közül két független jelöltre, Juhos Miklósra és Szabó Árpádra.[21] Az emiatt szükségessé vált időközi választás, amit 1999. április 25-én tartottak meg, Szabó Árpád magabiztos győzelmével zárult, aki októberhez képest csaknem megduplázta szerzett szavazatainak számát.[11]
A település népességének változása:
Lakosok száma | 122 | 129 | 121 | 110 | 109 | 94 | 88 |
2013 | 2014 | 2015 | 2021 | 2022 | 2023 | 2024 |
2001-ben a település lakosságának 96%-a magyar nemzetiségűnek, 4%-a cigány etnikumúnak vallotta magát.[22]
A 2011-es népszámlálás során a lakosok 99%-a magyarnak, 14,3% cigánynak, 5,7% románnak mondta magát (1% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 23,8%, református 60%, görögkatolikus 1,9%, felekezeten kívüli 2,9% (8,6% nem válaszolt).[23]
2022-ben a lakosság 86,2%-a vallotta magát magyarnak, 6,4% cigánynak, 5,5% románnak (13,8% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). Vallásuk szerint 22% volt római katolikus, 33,9% református, 2,8% görög katolikus, 1,8% ortodox, 0,9% egyéb keresztény, 11% felekezeten kívüli (27,5% nem válaszolt).[24]
Területe teljesen sík, az Alföld része. Külterületén szántóföldek, rétek és kisebb vizes területekkel, nádasokkal tarkított erdősávok találhatók. A falu környékén lévő néhány hektár erdőt lágy lombúak, így éger, fűz és nyír alkotják. A mocsárrétek és az ecsetpázsitos rétek kisebb területet borítanak. A lágyszárú fajok közül a pázsitlevelű nőszirommal, a csomós palkával és az erdei madárhúrral találkozhatunk. A települést a Szamos folyó félkörívben öleli körül, melynek partját részben érintetlen ártéri erdők borítják. Éghajlata a mérsékelten hűvös és a mérsékelten meleg öv határán fekszik. Az uralkodó szélirány az északi és a déli. Az évi napsütéses órák száma 1960-1970, a középhőmérséklet 9,6-9,7 °C, a csapadék 650–670 mm. Talaja öntésagyagokon kialakult réti és táptalajokból áll. Jellemző vadállománya a nyúl, a fácán, az őz, a róka, valamint különböző madár- és egyéb apróvadak.