Kongói rózsabogár | ||||||||||||||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
![]() A kongói rózsabogár peregrina alfaja
| ||||||||||||||||||||
Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||||
Nem szerepel a Vörös listán | ||||||||||||||||||||
Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||
Tudományos név | ||||||||||||||||||||
Pachnoda marginata (Drury, 1773) | ||||||||||||||||||||
Hivatkozások | ||||||||||||||||||||
![]() A Wikifajok tartalmaz Kongói rózsabogár témájú rendszertani információt. ![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Kongói rózsabogár témájú médiaállományokat és Kongói rózsabogár témájú kategóriát. |
A kongói rózsabogár (Pachnoda marginata) közép és nyugat-afrikai bogárfaj. Terráriumi díszállatként is tartják. Nagy lárváit terráriumi állatok etetésére használják.
Ahogyan neve is mutatja, elsősorban a Kongó-medencében honos, de különféle alfajai Közép- és Nyugat-Afrika egyéb országaiban, Guineában, Szenegálban, Kamerunban, Kenyában, Szudánban is előfordul.[1]
Imágója mintegy 2-3 centiméter hosszú; formája a Magyarországon is elterjedt rózsabogarakhoz hasonlít. Kilenc, eltérő színezetű alfaja ismert; szárnyfedője és tora az élénk narancs egyszínűtől a sötétbarna-sárga tarkáig sokféle lehet. A névadó alakot Dru Drury eredetileg Scarabaeus marginatus néven írta le. A Pachnoda marginata peregrina alfajnak több nevet is adtak, amelyek közül többet még ma is használnak.[1]
Alfajai:[2]
Testének egyéb részei fényes feketék. Lárvája sárgásfehér színű, feje barna és akár 4–6 cm nagyságúra is megnőhet. A nemek hasonlók, csak a hátsó lábak vizsgálatával vagy a hímek hosszanti barázdája alapján különíthetők el.
Fás, bokros területeken él. A felnőtt egyedek gyümölcsökkel, hajtásokkal, famézgával táplálkoznak, gyakorta a földön is. Felszálláskor kiterjesztett szárnyakkal forognak, így könnyítve meg a felszállást.
A földön, vagy a bokrokon, fákon párzanak. Nőstény híján a hímek egymással is megpróbálnak párzani; ekkor akár négyen is lehetnek egymáson. Petéjüket a nedves talajba rakják; egy petecsomóban legfeljebb 178 petével.[3] Lárváik is a földben, illetve földfelszínen élnek, ahol lehullott faleveleket, gyümölcsöket esznek. A bábot föld és saját váladék megszilárdult keveréke védi, és szilárd támasztékhoz rögzül. A bogarak a bábozódás után 5-8 nappal hagyják el a kokont.[1] Gyors életritmusú állatok, egy új generáció 28-30 °C-on akár 3-5 hónap alatt felnő, a bogarak ezután még 2-5 hónapot élnek.
Könnyen tartható és szaporítható fedett tetejű (különben kirepülhet) üveg vagy műanyag terráriumban. A lárvák legalább 10 cm vastag nedves talajréteget igényelnek. A talaj legyen homok és föld keveréke, és nyirkos, de ne nedves. A lárvák gyümölcsökkel, falevelekkel, korhadt fával (tölgy, bükk, juhar, hárs) vagy macskatáppal etethetők. Fejlődésük hossza hőmérsékletfüggő; ennek 23 és 30 °C között kell lennie. A kifejlett bogarakat különböző gyümölcsökkel – banán, alma, kivi, eper – etethetjük. Ezeket hetente kétszer cserélni kell, hogy ne szaporodjanak el bennük a gyümölcslegyek.