A Kungnjo (hangul: 궁녀, handzsa: 宮女, RR: Gungnyeo , ’palotahölgy’; [1]) olyan koreai nő, aki a hagyományos koreai társadalomban az uralkodót, és annak családját szolgálta. Eredetileg a kungdzsung jogvan (궁중여관, ) rövidítése, melynek jelentése: „a királyi udvar hölgytisztje”.[2]
Észak-Koreában a Kim-család számára hasonló szolgáltatásokat végző csoport működik a mai napig Kippumdzso ( ) néven.
Habár az első feljegyzések visszanyúlnak 1392-ig, és korábban léteztek is már hasonló foglalkozású nők, a Kungnjó ( )k hivatalos beiktatására 1428-ban került sor, Szedzsong ( ) koreai király által. Szedzsong ( ) két csoportra osztotta a nőket: negvan (내관; belső tisztek, )[3] és a kunggvan (궁관; palotatisztek, ). Későbbiekben rögzítette ezeket a Kjongbuk tedzson ( )ban (Mindenre kiterjedő törvénykönyv).[4]
A Korjo ( ) időszakban nem tisztázták nagyon a kungnjó ( )k feladatkörét, és emiatt keveset is tudunk arról, hogy ebben az időszakban mikkel foglalkoztak, ezért ebben a korban szimplán „a királyi udvarban szolgáló nő”-ként maradtak fent. A dokumentumok szerint a társadalmi ranglétra alján helyezkedhettek el, például szolgák lányai, ágyasok, vagy megvetettek lehettek. Idzsong ( ) koreai király uralkodásának 22. évében több feladatkört hozott létre:
A joak ( ) névre hallgató zenésznők is a kungnjó ( )khoz tartoztak.[4]
A kungnjo ( )k teljes létszámába nem csak a főpalotában lakó nők számítottak bele, hanem azok is, akik a csesza ( )palotában, és a többi palotákban laktak.[5]
Számuk az idők során változott. Szongdzsong ( ) koreai király idején (1469–1494) összesen 105, míg Kodzsong ( ) koreai császár idején összesen 480 kungnjo ( ) szolgált a palotában.[4]
A legenda szerint Idzsa pekcsei király ( )t 3000 kungnjo ( ) szolgálta.