Kvasz András | |
Született | 1883. november 21. Békéscsaba |
Elhunyt | 1974. január 27. (90 évesen) Budapest[1] |
Állampolgársága | magyar |
Nemzetisége | szlovák |
Foglalkozása | kovácsmester, pilóta, repülőgép-szerelő |
Sírhelye | Új köztemető (46/4-1-297/298) |
A Wikimédia Commons tartalmaz Kvasz András témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Kvasz András (Békéscsaba, 1883. november 21. – Budapest, 1974. január 27.) pilóta, repülőgép-szerelő, a magyar aviatika úttörője.
Békéscsabáról származik az alsó szlovákok családjából.[2] Eredetileg kovácsmester volt, majd technológusi szakképesítést szerzett esti tanfolyamokon. Ezután Budapesten kerékpár- és motorjavító műhelyt nyitott. 1910-től foglalkozott repüléssel: a Rákos-mezőn repült. 1911-ben a Rákos-mező felett végzett körrepüléssel megnyerte a Sacellary György országgyűlési képviselő által kitűzött 500 koronás díjat. A sikert követően országszerte repüléseket hajtott végre 1911–1914 között. A Magyarország 70 helységében végzett bemutató repülésével nagyban hozzájárult a repülés népszerűsítéséhez. Így például 1914. július 21-én szállt le egy nyitrai mezőn a Kvasz András vezette első motoros repülőgép. (Nyitrán rövidesen repülőtér létesült, ahová azután egy felderítő századot és egy vadász ezredet telepítettek.) Az első világháborúban pilótaként harcolt, gépével együtt fogságba esett. A Tanácsköztársaság alatti szerepe miatt később eljárást indítottak ellene. 1924-től a mátyásföldi repülőtéren dolgozott előbb szerelőként, majd portásként. 1949-ben mint a békéscsabai repülőtér gondnoka vonult nyugállományba.