Kék nünüke

Kék nünüke
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Ízeltlábúak (Arthropoda)
Osztály: Rovarok (Insecta)
Rend: Bogarak (Coleoptera)
Család: Hólyaghúzófélék (Meloidae)
Nem: Meloe
Tudományos név
Meloe violaceus
Marsham, 1802
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Kék nünüke témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Kék nünüke témájú médiaállományokat és Kék nünüke témájú kategóriát.

A kék nünüke (Meloe violaceus) a hólyaghúzófélék családjába tartozó, Eurázsiában honos bogárfaj. Lárvája méheken élősködik.

Megjelenése

[szerkesztés]

A kék nünüke testhossza 10-32 mm, a nőstény nagyobb. Egyszínű, egész teste viszonylag élénk sötétkék. Szárnyfedői hosszában finoman ráncoltak, zsírfényűek. Feje és előtora finoman és szórtan pontozott, a pontok köze nagyon finoman recézett, fénytelen. Az előtor töve gyengén kikanyarított A többi nünükéhez hasonlóan szárnyfedői visszafejlődtek, csak a potroh egy részét takarják; hártyás szárnyai nincsenek, ezért röpképtelen. Potroha, különösen a nőstények esetében, erősen duzzadt. A hímek csápjának első öt íze megvastagodott, ezután előrefelé megtörik.

Hasonló fajok

[szerkesztés]

A feketéskék közönséges nünüke hasonlít hozzá.

Elterjedése

[szerkesztés]

Egész Eurázsiában előfordul a Brit-szigetektől Kamcsatkáig; ezen kívül Észak-Afrikában és a Közel-Keleten is. Magyarországon a hegy- és dombvidékeken mindenütt gyakori, a zárt erdők kivételével.

Életmódja

[szerkesztés]

Erdőszéleken, tisztásokon, virágokban gazdag réteken él. Az imágó különféle növények (pl. salátaboglárka vagy pitypang) leveleivel táplálkozik. Március-júniusban aktív. Ha megzavarják támadóját sárgás, olajos, erősen bőrirritáló folyadék kiválasztásával igyekszik elriasztani.

A nőstény talajba vájt lyukba rakja le igen nagyszámú (2-10 ezer petéjét). Kb. 2 mm-es feketés lárvája a magányosan élő méhfajok (Andrena, Halictus, Colletes, Osmia, Lasioglossum-fajok, stb) parazitája. A virágokra mászva várja, hogy a lábain lévő horgok segítségével belekapaszkodhasson egy arra járó méhbe és elvitesse magát a fészkébe. Ott megeszi a méh petéjét vagy lárváját, majd vedlik és ezután a felhalmozott virágporral, nektárral táplálkozik. Lárvaként telel át és tavasszal bebábozódik.

Magyarországon nem védett.

Források

[szerkesztés]
  • Merkl Ottó. Bogarak: futrinkák, cincérek, katicabogarak és más bogárcsaládok a Kárpát-medencében. Budapest: Kossuth Kiadó [2003]. ISBN 963 09 4496 0