Kéthuszáros végjáték

Ez a cikk a sakkjátszmák algebrai lejegyzését alkalmazza.

Mattpozíció, amit azonban nem lehet kikényszeríteni. A d2-huszár állhatna c3-on vagy a3-on is. (Seirawan 2003:17).

A kéthuszáros végjáték végjáték a sakkban, amelyben az egyik fél királya és két huszárja a másik félnek csak a királyával (és esetleg még egy-két gyalogjával) áll szemben.

A kétfutós végjátéktól eltérően a két huszár nem tud mattot kikényszeríteni az egyedül álló király ellen, bár elméletileg léteznek mattpozíciók.

Érdekes mód, ha a király nincs egyedül, hanem van még egy vagy két gyalogja (esetleg más figurák is), a matt bizonyos esetekben már kikényszeríthető. Az ilyen állások legbehatóbb tanulmányozója Alekszej Alekszejevics Troitszkij volt. Ha az erősebb fél blokkolni tudja a védekező fél gyalogját az úgynevezett „Troitszkij-vonal” előtt, akkor kikényszerítheti a mattot, bár ehhez akár 115 lépésre is szüksége lehet. Erre azért van mód, mert a védekező fél, mivel a királyon kívül is van figurája, megfosztható a pattfenyegetéssel való védekezéstől. A mattadás technikája, amikor erre mód van, az, hogy az egyik huszárral blokkolni kell a gyalogot, a másik huszárral és királlyal pedig be kell szorítani az ellenséges királyt egy sarokba, vagy a másik huszár közelébe. A gyalog blokkolásának feloldásakor pedig a felszabaduló huszár felhasználható a mattadáshoz.^[1]

Jegyzetek

1. Mark Dvoretsky: Dvoretsky’s Endgame Manual. 2. kiad. (hely nélkül): Russel Enterprises. 2006. ISBN 1-888690-28-3