A La–152, (USAF kódneve Type 4) egy szovjet együléses, egymotoros sugárhajtású vadászrepülőgép prototípus volt, melyet a Lavocskin Tervezőintézet fejlesztett ki 1945-től kezdődően.[1]
A La–150 sikertelenségének következtében a konstrukciót lényegesen átdolgozták a repülési teljesítmény fokozása és a karbantartás könnyítése érdekében. A hajtóművet előre hozták, a pilótafüle a leszerelhető közép-szárny fölé került, a fúvócső kifúvó nyílása pedig a szárny alá. Ez az elrendezés könnyebbé tette a hajtómű karbantartását és hajtómű típuscseréjét. Az orrkerekes futómű főfutóit a törzsbe lehetett behúzni, mint sok német vadászrepülőgépnél, például a Me P.1101 esetén.[1]
A repülési próbák jól haladtak a gyártók próbáival, melyeket 1947. június 23-ig befejeztek. Az állami átvételi próbákat július 12-én kezdték el. A nyolcadik próbarepülés alkalmával az La–152 hajtóműhiba következtében lezuhant, amikor a leszállópályát megközelítette.[1] A fejlesztést a "154", "156", "160" és "174TK" típussal folytatták. Ez utóbbi nincs kapcsolatban a "174" és "174D" típussal. A JuF utánégetővel a "156" és "160" típust szerelték fel.
154 - A második 152 gépnek Ljulka TR–1 sugárhajtóművet szántak. A TR-1 fejlesztésének elhúzódása miatt a fejlesztést felfüggesztették.[1]
156 (USAF kód Type 5) - Eredeti típusjelzése Aircraft 152D volt.. A tervezési munka 1946. november 22-én kezdődött, az eredeti konstrukciót átalakították a JuF utánégetővel kiegészített RD-10 hajtómű beépítésére. Az utánégetőn kívül a 156 módosított szárnyat, katapult ülést és pilótafülke páncélzatot kapott.[1]
174TK (Tonkoje Krilo - vékony szárny) Ez a gép a 156 változata kísérleti 6% vastagságú szárnnyal, mely 1947-ben nagyon vékonynak számított. A Rolls-Royce Derwent hajtómű az orrba került, ezzel a gépnek jól megkülönböztethető kidudorodó orra lett. Először 1948-ban repült, a próbák sikeresek voltak, de a repülési teljesítményei már gyengébbek voltak a 160 típusú gépénél, ezért a fejlesztést leállították.[2]