Lagenida

Lagenida
Rendszertani besorolás
Ország: Rhizaria
Törzs: Retaria
Altörzs: Likacsosházúak (Foraminifera)
Rend: Lagenida
Delage et Hérouard 1896
Kládok
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Lagenida témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Lagenida témájú kategóriát.

A Lagenida a Rhizaria likacsosházúak közé tartozó rendje egylamellás házakkal, optikailag és ultraszerkezetileg kisugárzó kalcitfalakkal, melyek krisztallográfiai c-tengelyei felszínükre merőlegesek. Először a felső szilurban jelentek meg, és máig élnek fajai. 2 főcsaládba osztják, ezek a felső szilurtól az albiig terjedő régebbi Robuloidacea és az újabb, a permtől a holocénig tartó Nodosariacea.[1]

Növekedése a Fusulinidáénál kevésbé volt érzékeny az oxigénszintre, ez magyarázhatja azt, hogy míg a Fusulinida kihalt a perm–triász kihalási esemény alatt, a Lagenida túlélte azt.[2]

Történet

[szerkesztés]

Első leírt nemzetsége a Lagena Walker et Jacob 1798.[3]

Első leírt főcsaládja a Nodosariacea, melyet Ehrenberg írt le 1838-ban.[4]

1896-ban írta le először formálisan Delage és Hérouard,[1] azonban Thomas Henry Huxley már 1868-ban írt róluk, és a protozoonok Monerozoa csoportjának Foraminifera kládján belül a Perforatába helyezte.[5]

A Lagenida (alrendje: Lagenina Loeblich et Tappan 1988) a Rotaliida Nodosariacea főcsaládjának kiegészítése, melyben a Treatise on Invertebrate Paleontologyban meghatározott Rotaliinából került ki, és a Robuloidacea Reiss 1963 főcsaláddal együtt alkotja a Lagenida rendet. A Robuloidacea korábban a Fusulinida Parathuramminacea vagy Endothyracea főcsaládjaiba tartozó kládokat tartalmaz.[1]

2015-ben Ruggiero et al. a Globothalameába helyezték,[6] 2019-ben Adl et al. azonban Foraminifera incertae sedisként írták le.[7]

Morfológia

[szerkesztés]

Háza többkamrás, perforált kalcitfala egylamellás,[8] szorosan egymás melletti egykristálycsoportokból áll a kristályon végig haladó pórusokkal, magnéziumtartalma alacsony – 1 mol Ca-ra 1–20 mmol Mg jut. Meszesedési módja ismeretlen.[9] Háza nagy, sűrűn elhelyezkedő kristálypillérekből áll.[10] Kamraelrendezése egy-, kétsoros vagy planispirális,[11] és előfordulhat transzverzális bordázottság vagy széles gallér. A háznyílás elsődlegesen többszörös.[12] Az üregek távolsága a Tubothalameához hasonlóan a lehető legnagyobb, de kamrái gömbölyűek.[11]

A Nodosariacea kalcitháza hialinos.[13]

Élőhely

[szerkesztés]

A tengeri batiális bentoszban[10] és a Csendes-óceán abisszális egyenlítői részén, a fémcsomókban gazdag Clarion–Clipperton-zóna területén él.[14]

Ráktestüregekben is élnek.[15]

A Frondicularia egyik faja proloculusa nem rendelkezik alapi résszel vagy tüskével, melyek a Frondicularia filocincta-lektotípusban megtalálhatók.[16]

Filogenetika

[szerkesztés]

2010-es adatok szerint a Textulariida és a Rotaliida közös kládjának testvércsoportja volt. Nem ismert eredete, mivel kevés a molekuláris módszerekkel azonosított faja.[8] 1993-tól monofiletikusként írták le, bár korábbi művek és korábbi, a likacsosházúak perm–triász határhoz közeli diverzitását leíró művek egyes Lagenida-nemzetségeket a Fusulinidába vagy a Rotaliidába soroltak, befolyásolva a rendszintű kihalási és túlélési eredményeket.[17] Legalább 2 faj – a Nodosaria hoae és a Nodosaria elabugae ismert régebbi csanghszingi és újabb triász rétegekből, így a perm–triász kihalás igazolt túlélője, és lehetővé tette a Lagenida újbóli diverzitásnövekedését. Az egysorozatú fajok mellett a válaszfal nélküli Syzraniida is túlélte a kihalást[17]

Fosszíliák

[szerkesztés]

Alsó-Ausztriában az alsó badeni és a középső badeni alsó részéből állnak a leggyakoribb felosztás Lagenida-zónái.[18]

Fajai mintegy 71%-a halt ki a perm–triász kihalási esemény első része során, a másodikat csak egy taxon élte túl, de hamar kihalt, viszont a korábbinál egyszerűbb házú új faj jelent meg a késő griesbachiban, így a Lagenida túlélte e kihalást.[19]

A windaliai radiolarit Lagenida-maradványokat is tartalmaz.[16]

Jelentőség

[szerkesztés]

Sekély vízi fajai a selfösszetételt jelentősen módosíthatják.[10]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ a b c Loeblich AR, Tappan H: Foraminiferal genera and their classification. Geological Survey of Iran , 2012. április 3. [2014. december 10-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2024. szeptember 29.)
  2. ↑ Payne JL, Jost AB, Wang SC, Skotheim JM. „A shift in the long-term mode of foraminiferan size evolution caused by the end-Permian mass extinction”. Evolution 67 (3), 816–827. o. DOI:10.1111/j.1558-5646.2012.01807.x. (Hozzáférés: 2024. szeptember 29.) 
  3. ↑ Lagena Walker & Jacob, 1798. World Modern Foraminifera Database. World Register of Marine Species. (Hozzáférés: 2024. szeptember 29.)
  4. ↑ Horváth M (2003). „Data to revision and distribution of small Foraminifera species described by Hantken (1868, 1875)”. Fragm Paleont Hung 21, 5–32. o. (Hozzáférés: 2024. szeptember 29.) 
  5. ↑ [Huxley TH] (1868. február 22.). „Professor Huxley's Hunterian Lectures on the Invertebrata”. Br Med J 1 (373), 176–177. o. PMID 20745034. PMC 2309804. 
  6. ↑ Ruggiero MA, Gordon DP, Orrell TM, Bailly N, Bourgoin T, Brusca RC, Cavalier-Smith T, Guiry MD, Kirk PM (2015. április 29.). „A higher level classification of all living organisms”. PLoS One 10 (4), e0119248. o. DOI:10.1371/journal.pone.0119248. PMID 25923521. PMC 4418965. 
  7. ↑ Adl SM, Bass D, Lane CE, Lukeš J, Schoch CL, Smirnov A, Agatha S, Berney C, Brown MW, Burki F, Cárdenas P, Čepička I, Chistyakova L, Del Campo J, Dunthorn M, Edvardsen B, Eglit Y, Guillou L, Hampl V, Heiss AA, Hoppenrath M, James TY, Karnkowska A, Karpov S, Kim E, Kolisko M, Kudryavtsev A, Lahr DJG, Lara E, Le Gall L, Lynn DH, Mann DG, Massana R, Mitchell EAD, Morrow C, Park JS, Pawlowski JW, Powell MJ, Richter DJ, Rueckert S, Shadwick L, Shimano S, Spiegel FW, Torruella G, Youssef N, Zlatogursky V, Zhang Q (2019. január 19.). „Revisions to the Classification, Nomenclature, and Diversity of Eukaryotes”. J Eukaryot Microbiol 66 (1), 4–119. o. DOI:10.1111/jeu.12691. PMID 30257078. PMC 6492006. 
  8. ↑ a b Piña-Ochoa E, Høgslund S, Geslin E, Cedhagen T, Revsbech NP, Nielsen LP, Schweizer M, Jorissen F, Rysgaard S, Risgaard-Petersen N (2010. január 19.). „Widespread occurrence of nitrate storage and denitrification among Foraminifera and Gromiida”. Proc Natl Acad Sci U S A 107 (3), 1148–1153. o. DOI:10.1073/pnas.0908440107. PMID 20080540. PMC 2824274. 
  9. ↑ Dubicka Z, Gorzelak P (2017. november 9.). „Unlocking the biomineralization style and affinity of Paleozoic fusulinid foraminifera”. Sci Rep 7. DOI:10.1038/s41598-017-15666-1. PMID 29123221. PMC 5680253. 
  10. ↑ a b c Santa Catharina A, Kneller BC, Marques JC, McArthur AD, Cevallos-Ferriz SRS, Theurer T, Kane IA, Muirhead D (2022. július 29.). „Timing and causes of forest fire at the K-Pg boundary”. Sci Rep 12. DOI:10.1038/s41598-022-17292-y. PMID 35906268. PMC 9338043. 
  11. ↑ a b Dubicka Z. „Chamber arrangement versus wall structure in the high-rank phylogenetic classification of Foraminifera”. Acta Paleontologica Polonica 64 (1), 1–18. o. 
  12. ↑ Mikhalevich V, Debenay J-P. „The main morphological trends in the development of the foraminiferal aperture and their taxonomic significance”. J Micropaleontol 20, 13–28. o. DOI:10.1144/jm.20.1.13. (Hozzáférés: 2024. szeptember 29.) 
  13. ↑ Gale L, Grădinaru E, Kolar-Jurkovšek T, Forel M-B, Korat L (2021. november). „Rhaetian foraminifers from the Western Black Sea shelf: New evidence for heterozoan carbonate factories in the Palaeotethys”. Riv It Paleontol Strat 127 (3), 673–687. o. [2024. szeptember 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2024. szeptember 29.) 
  14. ↑ Goineau A, Gooday AJ (2017. április 6.). „Novel benthic foraminifera are abundant and diverse in an area of the abyssal equatorial Pacific licensed for polymetallic nodule exploration”. Sci Rep 7. DOI:10.1038/srep45288. PMID 28382941. PMC 5382569. 
  15. ↑ McLoughlin S, Haig DW, Siversson M, Einarsson E (2018. június 1.). „Did mangrove communities exist in the Late Cretaceous of the Kristianstad Basin, Sweden?”. Palaeoecology 498, 99–114. o. DOI:10.1016/j.palaeo.2018.03.007. 
  16. ↑ a b Haig DW (2005). „Foraminiferal evidence for inner neritic deposition of Lower Cretaceous (Upper Aptian) radiolarian-rich black shales on the Western Australian margin”. J Micropaleontol 24, 55–75. o. ISSN 0262-821X. 
  17. ↑ a b Groves JR, Altiner D. „Survival and recovery of calcareous foraminifera pursuant to the end-Permian mass extinction”. Comptes Rendus Palevol 4 (6–7). (Hozzáférés: 2024. szeptember 29.) 
  18. ↑ Piller WE, Auer G, Graber H, Gross M (2022. december 12.). „Marine facies differentiation along complex paleotopography: an example from the Middle Miocene (Serravallian) of Lower Austria”. Swiss J Geosci 115. DOI:10.1186/s00015-022-00425-w. PMID 36524048. PMC 9742078. 
  19. ↑ Song H, Tong J, Chen ZQ. „Two episodes of foraminiferal extinction near the Permian–Triassic boundary at the Meishan section, South China”. Austr J Earth Sci 56, 765–773. o. [2017. augusztus 10-i dátummal az et al. pp.765-773.pdf eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2024. szeptember 29.) 

Fordítás

[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Lagenida című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk

[szerkesztés]