Lazurit Központi Tervezőiroda

Lazurit Központi Tervezőiroda
Típus	üzleti vállalkozás vállalkozás
Alapítva	1953
Székhely	Nyizsnyij Novgorod
Iparág	gépészmérnöki tudomány hajógyártás
Forma	részvénytársaság
Lazurit Központi Tervezőiroda Pozíció Nyizsnyij Novgorod térképén
é. sz. 56° 21′ 39″, k. h. 43° 52′ 01″56.360833333333, 43.86694444444456.360833°N 43.866944°EKoordináták: é. sz. 56° 21′ 39″, k. h. 43° 52′ 01″56.360833333333, 43.86694444444456.360833°N 43.866944°E
A Lazurit Központi Tervezőiroda weboldala
Sablon • Wikidata • Segítség

A tervezőirodában fejlesztett 670-es típusú tengeralattjáró

A Lazurit Központi Tervezőiroda (oroszul: Центральное конструкторское бюро Лазурит, magyar átírásban: Centralnoje konsztruktorszkoje bjuro Lazurit), röviden CKB Lazurit, korábban SZKB–112, majd CKB–112 az oroszországi Nyizsnyij Novgorodban működő mérnöki tervezőiroda, amely hajók és egyéb vízi létesítményerk fejlesztésével foglalkozik. Nyizsnyij Novgorod Szormovo városrészében, a Krasznoje Szormovo hajógyár mellett helyezkedik el.

Története

A tervezőiroda elődjét mint tervezőcsoport 1930-ban hozták létre a gorkiji (ma: Nyizsnyij Novgorod) 112-es számú Krasznoje Szormovo hajógyárban. Ott kezdődött a Scsuka osztályú tengeralattjárók harmadik sorozatának a tervezése. 1953-ban a csoport SZBK–112 néven tervezőirodává alakult, de továbbra is a Krasznoje Szormovo hajógyár alárendeltségébe tartozott. Ekkor került át oda a Rubin tervezőirodától (CKB–18) a gyártás előtt lévő 613-as tervszámú tengeralattjáró fejlesztési projektje. 1954-től Vlagyimir Vorobjov vezette a tervezőirodát.

1959-ben az SZKB–112 önálló, a hajógyártól független tervezőiroda lett. A 613-as tengeralattjáró és változatai után a tervezőiroda elsősorban második generációs atommeghajtású tengeralattjárókkal (pl. 670-es típus) és dízel-elektromos tengeralattjárókkal (pl. 633-as típus) foglalkozott. A 670-es típusból 11 db-t, továbbfejlesztett változatából, a 670M-ből hat darabot építettek Gorkijban. A tervezőirodát 1968-ban átnevezték Szudoprojekt névre, majd 1974-ben a napjainkban is használt Lazurit névre. A hidegháború után a tengeralattjárók tervezésével felhagytak.

Napjainkban a vállalat elsősorban kutató, mentő tengeralattjárók és egyéb víz alatti eszközök, tengeri olajfúró platformok és felszíni hajók tervezésével foglalkozik.

Források

• Normann Polmar, Jurrien Noot: Submarines of the Russian and Soviet Navies, 1718–1990, Naval Institute Press, Annapolis, Maryland, 1991, ISBN 0-87021-570-1, p. 342—343.
• A Lazurit tervezőiroda a FAS.org honlapján

További információk

• A CKB Lazurit honlapja