Leopoldo Fregoli | |
Született | 1867. július 2.[1][2][3] Róma[4][3] |
Elhunyt | 1936. november 26. (69 évesen)[2][3] Viareggio[3] |
Állampolgársága | olasz |
Gyermekei | Arthur Pétronio |
Foglalkozása |
|
Sírhelye | Campo Verano[5] |
A Wikimédia Commons tartalmaz Leopoldo Fregoli témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Leopoldo Fregoli (Róma, 1867. június 2.[6] – Viareggio, 1936. november 26.) olasz színész, átváltozóművész.
Fregoli művészete magában foglalta a gyors átöltözést, hangjának beállítását máséra és a gyors átváltozást más karakterekké.[7]
Fregoli 14 évesen először oltárasszisztens lett, miután nem fejezte be a középiskolát. A templomban verseket szavalt, színházban játszott.
Alexander Herrmann bűvész ihlette bűvészet, akinek előadásán részt vett.
1886-ban csatlakozott egy színjátszó csoporthoz. Egy évvel később bevonult három évig tartó sorkatonai szolgálatra. Itt dolgozta ki első saját A kaméleon című bűvészszámát, amelyet 1889-ben mutatott be, öt szereplőt alakítva benne. Ezt követően hivatásos művész lett.[8]
Fellépései során 50 különböző hangon beszélt, utánzatokat adott elő, és három különböző hangszeren játszott. 1896-ban útja Spanyolországon, Dél- és Észak-Amerikán keresztül vezetett. Ezen dolgozta ki az El Dorado[9] című előadást, amely „komikus-lírai-drámai-zenei darabokkal mintegy 60 átváltozást tartalmazott”. Ezzel a darabbal először aratott nagy sikert, amely Európában is folytatódott.
Sikeresen szerepelt Portugáliában, Franciaországban, Németországban, Angliában és Oroszországban.
1925-ben Fregoli bejelentette, hogy visszavonul a színpadtól.
Róla nevezték el a Fregoli-szindrómát, a paranoia egy fajtáját, amelyben a szenvedők meg vannak győződve arról, hogy az ismerősök vagy idegenek testébe bújnak, vagy annak álcázzák magukat, vagy pl. egy családtagjuk alakját öltötték magukra.[10]
A felhúzható ruhaszárító keret az ő neve után lett fregoli.[11]