Limnodynastes dorsalis | ||||||||||||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||
Nem fenyegetett | ||||||||||||||||||
Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||
Tudományos név | ||||||||||||||||||
Limnodynastes dorsalis (Gray, 1841) | ||||||||||||||||||
Szinonimák | ||||||||||||||||||
Hivatkozások | ||||||||||||||||||
A Wikifajok tartalmaz Limnodynastes dorsalis témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Limnodynastes dorsalis témájú kategóriát. |
A Limnodynastes dorsalis a kétéltűek (Amphibia) osztályának békák (Anura) rendjébe, a mocsárjáróbéka-félék (Limnodynastidae) családjába, azon belül a Limnodynastes nembe tartozó faj.
Ausztrália endemikus faja. Ausztrália Nyugat-Ausztrália államának délnyugati részén a Murchison-folyó alsó folyásától délre és keletre; az ország belseje felé Galénáig, Moorin Rockig, a Cronin-tóig és Coragina Rockig honos. Elterjedési területének mérete nagyjából 342 300 km².[1]
A dorsalis névvel leírói feltehetőleg a hátán látható mintázatra utaltak.[2]
Nagy termetű békafaj, testhossza elérheti a 7,5 cm-t.[3] Háta világosbarna,[3] szürke vagy sötétzöld,[2] rajta sötétebb foltokkal, háta közepén húzódó vékony krémszínű csíkkal. Pofája csúcsától mellső lábáig sötétbarna sáv húzódik. Has fehér vagy krém színű. Aranybarna színű pupillája csaknem kerek.[3] Oldala gyakran fehér, fekete színű márványos mintázattal. Ágyékán és combjainak tövén élénk narancs vagy vörös foltok láthatók.[2][3] Mellső lábfejei úszóhártya nélküliek, hátsókon némi úszóhártya látható. Ujjai végén nincsenek korongok.[3] Jellegzetessége a mirigyszerű kinövés a szája sarkában, valamint a lábszárának felső felén látható mirigyek.[2] A hímek mellső lába erőteljesebb a nőstényekénél, torkuk sötétebb árnyalatú, a párzási időszakban hüvelykvánkost növesztenek.[2]
A párzás az esős évszakban, téltől tavaszik következik be.[3] A párzás során a nőstény lábaival habot ver a vízben, ebbe a habos vízbe helyezi el petéit.[2] A petéket a kialakult időszakos pocsolyák, mocsarak vizének felszínére helyezi, általában a víz fölé nyúló növényzet védelmében. Az ebihalak hossza elérheti a 9 cm-t,[3] színük barna, fakó aranyos színű pettyekkel tarkítva. Az ebihalak gyakran a víz mélyén maradnak.[3] Teljes kifejlődésük hosszú időt vesz igénybe lassú.[2]
A kifejlett egyedek gyakran a vizektől távol is megfigyelhetők. Képesek elvermelni magukat, az év nagy részét a laza homokos talajba ásott üregekben, a párzási helyektől távol töltik.[2]
Étrendjét elsősorban rovarok és férgek alkotják, bár mindent elfogyaszt, amit el tud kapni.[4]
A vörös lista a nem fenyegetett fajok között tartja nyilván. Elterjedési területén, Nyugat-Ausztráliában fekvő nemzeti parkokban védett,[5] többek között a Frank Hann Nemzeti Parkban.[1]