Lisandro Otero

Lisandro Otero
SzületettLisandro Otero González
1932. június 4.
Havanna, Kuba
Elhunyt2008. január 3. (75 évesen)
Havanna, Kuba
Állampolgárságakubai Kuba
Foglalkozása
Iskolái
Kitüntetései
  • Casa de las Américas Prize (1961)
  • National Prize for Literature (Cuba) (2002)

Lisandro Otero González (Havanna, 1932. június 4.Havanna, 2008. január 3.) kubai író, újságíró.

Háttér

[szerkesztés]

A kubai Havannában született Otero 2002-ben elnyerte a kubai Nemzeti Irodalmi Díjat(wd)[1], és 2004 októberétől haláláig a Kubai Nyelvi Akadémia igazgatója volt. Tagja volt a Spanyol Nyelv Királyi Akadémiájának és az Észak-Amerikai Spanyol Nyelvi Akadémiának is. Újságírásból, valamint filozófiából és irodalomból szerzett diplomát 1954-ben a Havannai Egyetemen, majd a párizsi Sorbonne-on(wd) is tanult. (1954-1956).

Az ország olyan jelentős kiadványait, mint a Revolución, a Cuba Magazine és a Revolución y Cultura, ő irányította. Olyan kiadványok számára írt, mint a Bohemia, Carteles, Granma, Juventud Rebelde, El Mundo, ''Casa de las Américas, Unión, La Gaceta de Cuba de Cuba, Le Monde Diplomatique(wd), Partisans, Europe, The Washington Post és Excelsior.

Otero 1963-ban La situación (A helyzet) című regényével elnyerte a Casa de las Américas Contest regénydíját. 1965-ben Pasión de Urbino (Urbino szenvedélye) című regényéért a barcelonai Seix Parral szerkesztőség Biblioteca Breve díját nyerte el, Temporadas de Angeles (Angyalok évszaka) című regényéért (1983) pedig megkapta az irodalomkritikusok díját.

Kulturális tanácsadóként diplomáciai tevékenységet végzett a chilei, a brit és a szovjet kubai nagykövetségen. Ő írta az El Solar című zenés vígjáték forgatókönyvét, amelyből film és balett is készült. Műveit számos nyelvre lefordították.

Az 1990-es évek elején Otero így fogalmazta meg véleményét szülőhazájáról, Kubáról: „Az 1980-as évek elején a diplomáciai testületben dolgoztam a Szovjetunióban. A helyzet borzalmas volt – hosszú sorok, silány lakások, nincs kenyér, kevés étel. 'Igen', nyugtázták. 'De nekünk van a Bolsoj Balettünk, a legjobb a világon!'. Nos, most nálunk -- 'Igen, de nekünk van a legjobb amatőr baseball csapatunk a világon!'”[2]

Otero megkapta a kubai újságírás nemzeti díját, a Félix Elmuza-rendet[3], a titkos harc harcosának kitüntetését, a kubai fegyveres erők harmincadik évfordulójának emlékérmét és az Alejo Carpentier-érmet. Megkapta a francia kormány által adományozott Nemzeti Kiválósági Rendet és a Mexikói Újságírók Klubja által adományozott Nemzeti Újságírói Díjat is.

Válogatott művei

[szerkesztés]
  • 1955: Tabaco para un Jueves Santo y otros cuentos cubanos, Paris, Cuba: Z.D.A., Havana, 1960.
  • 1963: La situación Havana, 1963; Santiago de Chile, 1967; Havana, 1975.
  • 1966: Pasión de Urbino, Buenos Aires, 1966; Havana, 1967.
  • 1970: En busca de Viet Nam (esszék), Havana
  • 1970: En ciudad semejante (regény), Havana, 1970.
  • 1983: Temporada de Angeles, Havana, 1983, Bolero, 1984.
  • 1997: Llover sobre mojado, Havana,
  • 1990: El árbol de la vida, 1990;
  • 2003: De Gutenberg a Bill Gates Havana
  • 2004: Charada Havana

Magyarul megjelent

[szerkesztés]
  • Uraim, ​ez a helyzet! (La situación) – Kossuth, Budapest, 1965 · Fordította: Hargitai György · Illusztrálta: Kass János
  • Antonio ​Urbino passiója (Pasión de Urbino) – Európa, Budapest, 1967 · Fordította: Huszágh Nándor
  • Babilon, ​eljött a te ítéleted! (En ciudad semejante) – Kossuth, Budapest, 1978 · ISBN 9630909944 · Fordította: Székács Vera

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. Staff writer: Lisandro Otero wins Cuba's National Literature Prize. EFE World News Service, 2003. január 15. [2013. január 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. december 20.)
  2. from "Trading with the Enemy: A Yankee Travels through Castro's Cuba," by Tom Miller, p. 174.
  3. Félix Elmuza Agaisse (Havanna, 1917. november 24. – Niquero(wd), 1956. december 8.) kubai újságíró és forradalmár, a Granma jacht-expedíció tagja.

Fordítás

[szerkesztés]
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Lisandro Otero című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.