Lisszaboni történet (Lisbon story) | |
1994-es német–portugál–francia film | |
Rendező | Wim Wenders |
Producer | Ulrich Felsberg Paulo Branco |
Műfaj |
|
Forgatókönyvíró | Wim Wenders |
Főszerepben | Rüdiger Vogler Patrick Bauchau Teresa Salgueiro Madredeus |
Zene | Madredeus |
Operatőr | Lisa Rinzler |
Vágó | Peter Przygodda Anne Schnee |
Gyártás | |
Gyártó | Road Movies Filmproduktion |
Ország | Németország Portugália |
Nyelv | német portugál angol |
Játékidő | 140 perc |
Forgalmazás | |
Forgalmazó | |
Bemutató |
|
Korhatár | II. kategória (F/5301/J) |
További információk | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Lisszaboni történet (eredeti címe: Lisbon Story) 1993-ban forgatott NSZK-portugál film, rendezője Wim Wenders. A filmet 1994-ben mutatták be.
Wintert sürgősen Lisszabonba hívja operatőr barátja, Friedrich Monroe, mert elakadt a forgatással. Viszontagságos utazás után megérkezvén, csak kollégája eltűnésének rejtélyes nyomait találja Winter a megadott címen. A hosszúnak tűnő várakozás során különös dolgok történnek vele, s egy számára teljesen ismeretlen világ nyílik meg előtte. Megismerkedik a mediterrán város vadregényes, szűk kis utcáival, hangulataival. Barátokra, ismerősökre tesz szert, s még a szerelem is finoman, távolról megérinti....
"Egy képeslappal kezdődik a történetünk: »Kedves Phil! Megakadtam m.o.s.! -- S.O.S! -- Gyere Lisszabonba, teljes felszereléssel! Ölel: Fritz« Ki kicsoda? És mit jelentenek ezek a rövidítések? Az SOS természetesen nyilvánvaló, és az a.s.a.p. csak megerősíti a sürgősséget: gyere AMILYEN GYORSAN CSAK LEHET. De a m.o.s.? Csak akkor ismerheted, ha filmgyártásban dolgozol, egy régi és még inkább furcsa kifejezés a "csendetre" ami a 20-as években tünt fel és a »mit-out sound«-ot rövidíti. Mindenesetre hamarosan megértjük, hogy a képeslapot Fridrich Monroe filmrendező küldte barátjának, Phillip Winternek a hangmérnöknek. Friedrich egy romantikus elképzelés alapján kezdett bele a filmbe Lisszabonban—úgy akarta elkészíteni, »mintha az egész filmtörténet meg se történt volna, egyedül készíteni minden felvételt, egy magányos ember az utcákon tekerős kamerával, akárcsak Buster Keaton a The Cameramanben« Nos Friedrich nem járt sikerrel, és amint rájött, hogy ez várható volt, hívta Winter segítségül, azt remélve, »hogy a te mikrofonjaid kirángatják a képeimet a sötétségből, hogy a hang lehet a felmentés«" Wim Wenders hivatalos honlapja