Liu Cung-jüan

A szócikk keleti írásjegyeket tartalmaz. Többnyelvű támogatás nélkül a kelet-ázsiai írásjegyek helyén négyszög, kérdőjel vagy más értelmetlen jel áll.
 Ebben a szócikkben a mandarin nyelvű szavak pinjin és magyaros átírása között ide kattintva szabadon lehet választani.
Liu Cung-jüan
Liu Cung-jüan (Liu Zongyuan) portréja.
Liu Cung-jüan portréja.
Élete
Született773.
Jungcsi (a mai Sanhszi tartomány, Kína)
Elhunyt819. november 28.
Liucsou (a mai Kuanghszi tartomány, Kína)
SírhelyWannian
Nemzetiségkínai
SzüleiLiu Zhen
HázastársaYang Shi
Gyermekei
  • Liu Nu
  • Liu Fobi
  • Liu Gao
Pályafutása
Jellemző műfaj(ok)vers, esszé
Alkotói éveiTang-kor
A Wikimédia Commons tartalmaz Liu Cung-jüan témájú médiaállományokat.


Liu Cung-jüan (kínaiul: 柳宗元; pinjin hangsúlyjelekkel: Liǔ Zōngyuán; magyar népszerű: Liu Cung-jüan; adott neve: Liu Ce-hou 柳子厚; Jungcsi 永濟 / 永济, Sanhszi tartomány, 773. – Liucsou 柳州, Kuanghszi tartomány, 819. november 28.) kínai író, költő. Tehetségére már fiatalkorában felfigyeltek elismert irodalmi tekintélyek, vezető személyiségek, akik pártfogásukba vették. Hivatali pályára lépett, s politikai elvei mellett szilárdan kitartott. 806 után, amikor pártfogója, Vang Su-ven főminiszter, akivel együtt a birodalom jólétének emelésére törekedett, megbukott, őt is száműzték a délvidékre hivatalnoknak, előbb Jungcsouba 永州 (Hunan tartomány), majd Liucsouba. Barátjával, Han Jüvel együtt az úgy nevezett ku-ven-mozgalom megindítója volt. Költőként is számon tartják, de nevezetesebbek politikai szatírái és esszéstílusban írt hangulatos tájleírásai.[m 1]

Élete és munkássága

[szerkesztés]

Liu Cung-jüan a Tang-kori Kína fővárosától nem messze lévő kisvárosban született 773-ban. Apja írástudó hivatalnok volt, de csak kisebb tisztségekig jutott, melynek oka állítólag a puritánsága volt volt. A fiút anyja nevelte, később is ő felügyelte tanulmányait a mestereknél. A fiú már tizenhárom éves korában figyelmet keltő írásokat írt: mesterei elismerték tehetségét és nagyra értékelték. Aránylag fiatalon tette le a fővárosban a második fokozat vizsgáit, amikkel csinsi rangot és húszéves korában állást kapott a császári könyvtárban. Harmincegy éves korában császári cenzor lett közvetlenül a császár környezetében. A tudós hivatalnokok körében a viszonylag fiatal tudósnak esszéi és költeményei korán megalapozták rangját. Annál is inkább, mert írásaival a kor legtekintélyesebb írástudója, az ugyancsak magas hivatalban lévő Han Jü (768-824) eszméi és reformtörekvései hívének bizonyult. Han Jü a túldíszített korabeli stílusminta helyett a régi irodalom (ku-ven), azaz a Han-kori írásművészet normáit helyezte vissza jogaiba, s annak egyszerű, sallangmentes stílusát követte.[1]
A régi írásművészet hívei azonban egy fiatalabb írástudó hivatalnok vezetésével politikai reformokat is igényeltek. Vang Su-ven 王叔文 (753-806) vezetésével be is jutottak a hatalomban, amikor Tö-cung császár elhunyt, s a trónörökös, Szun-cung követte őt a trónon, Liu Cung-jüan a Szertartások Főhivatalának „titkára” lett, s a mozgalom többi tagja is magas hivatalokba került. Reformjaikat a lakosság örömmel fogadta, hiszen a birodalom kíméletlen adóit enyhítették, a hadsereg és az eunuchok hatalmát nyirbálták meg. Hat hónapig tartott a reformerek uralma: a régi hatalom hívei lemondatták a betegeskedő császárt, s az eunuchok újat ültettek a trónra 806-ban. Néhány fő reformer életével lakolt, Liu Cung-jüan száműzetéssel bűnhődött: „áthelyezték” délre, egy kisvárosba (a fővárostól kb. 2000 km-re) „helyettes elöljáró” rangban. A korban „nyolc alprefektus” néven emlegették őt és társait, akik ugyanebben a büntetésben részesültek. Jungcsou, ahol Liu Cung-jüan közel tíz esztendőt töltött (a mai Hunan tartomány Lingling városkája), nemcsak távol van a fővárostól, hanem meglehetősen vad vidék ekkoriban: a hanok mindössze két-háromszáz éve telepedtek meg itt tömegesen, s akkor is inkább a folyók termékeny völgyeiben, ahol fejlett agrotechnikájukkal hamarosan meggyökereztek, míg az őslakosok - kevert etnikumú, többnyire délről származó, primitív életmódú törzsek - a hegyek közé húzódtak. Liu Cung-jüan írásaiban megemlékezik ilyen, különös erkölcsű barbárokról is, de közelebbi kapcsolatba nem került velük. A városka és környéke lett élete és írásművészete utolsó másfél évtizedének színhelye - és témája. Írásművészete itt érik teljessé, ekkor ismeri meg közelebbről a parasztok életét s nyomorúságát, és ekkor fedezi föl a környék tájait, természeti szépségeit. Megvásárol magának egy elhanyagolt birtokot, s a festői környezetben csak a természet élvezetének és az írásnak él. Eredeti felfogásának szellemében, egyszerű, de erőteljes, tömör, de szemléletes nyelven írja esszéit. Persze a száműzött fájdalma is megszólal: Száműzetés (Li szao) versciklus címével is Csü Jüan, a nagy ókori költőt és sorsát, a száműzetést idézi. De ez talán csak afféle illendőségből, írástudói konvencióból született önsajnálat.[2]
Élete hátralevő részében a délvidéken maradt száműzetésben, ahol egy nevét viselő városka hivatalnokaként (úgy emlegették ettől fogva: Liu Liucsouból), békésen írogatott. Itt halt meg 819. november 28-án, ám jelentős életművét hagyott hátra. Az utókor nagyra becsülte, s a modern irodalomtörténet is a legkiválóbb Tang-kori irodalmárok közé sorolja. A Csing-korban összeállított híres antológiában, A Tang-kor háromszáz versében öt költeménye kapott helyet.[3]

Magyarul

[szerkesztés]
  • Liu Cung-jüan: Megszeretem a száműzetést; ford. Ecsedy Ildikó et al., előszó Miklós Pál; Terebess, Bp., 1997

Megjegyzések

[szerkesztés]
  1. ↑ Liu Cung-jüan válogatott művei Megszeretem a száműzetést címen jelentek meg 1997-ben a Terebess Kiadó gondozásában. A költeményeit és az esszéit fordította: Ecsedy Ildikó, Faludy György, Illyés Gyula, Kosztolányi Dezső, Miklós Pál, Solymos Ida, Tokaji Zsolt, Tőkei Ferenc és Weöres Sándor.

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ Miklós 1997 5., 6. o.
  2. ↑ Miklós 1997 6., 7. o.
  3. ↑ Miklós 1997 7., 8. o.

Források

[szerkesztés]
  • ↑ Chen 1992: Chen, Jo-shui, Liu Tsung-yüan and Intellectual Chang in T'ang China, 773-819, Cambridge: Cambridge University Press, 1992.
  • ↑ Liu 1997: Liu Cung-jüan: Megszeretem a száműzetést. Ford. Ecsedy Ildikó et al. Budapest, Terebess Kiadó, 1997. ISBN 963 85631 2 5
  • ↑ Miklós 1997: Miklós Pál: Liu Cung-jüan találkozása a természettel. In Liu Cung-jüan: Megszeretem a száműzetést. Budapest, Terebess Kiadó, 1997. 5-8. o.
  • ↑ Nienhauser 1973: Nienhauser Jr., William H.; Hartmann, Charles; Crawford, William Bruce; Walls, Jan W.; Neighbours, Lload, Liu Tsung-yüan, New York: Twayne Publishers Inc., 1973.
  • ↑ Tőkei–Miklós 1960: Tőkei Ferenc – Miklós Pál: A kínai irodalom rövid története. Budapest, Gondolat Kiadó, 1960.

Kapcsolódó szócikkek

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]
Az angol Wikiforrásban további forrásszövegek találhatók Liu Cung-jüan témában.
  • Liu Cung-jüan: Megszeretem a száműzetést a terbess.hu-n: [1]