Lokottaraváda

A lokottaraváda irányzatban úgy vélték, hogy végtelen számú buddha-mezőn végtelen számú buddha és bódhiszattva létezik.

Korai
buddhizmus
Szövegek

Gandhárai szövegek
Ágamák
Páli kánon

Zsinatok

1. zsinat
2. zsinat
3. zsinat
4. zsinat

Iskolák

Első szangha
└ Mahászánghika
　├ Ekavjávahárika
　├ Lokottaraváda
　├ Bahusrutíja
　├ Pradzsnaptiváda
　└ Csaitika
└ Szthaviraváda
　├ Mahísászaka
　├ Dharmaguptaka
　├ Kásjapíja
　├ Szarvásztiváda
　└ Vibhadzsjaváda
　　└ Théraváda

.

A lokottaraváda (szanszkrit; kínai: 說出世部, pinjin: Shuō Chūshì Bù) korai buddhista iskola volt, amelyről a mahájána doxológiai forrásai alapján úgy tartják, hogy a mahászánghika iskolából vált ki a történelmi Buddha halála után több mint kétszáz évvel.

Elnevezése

[szerkesztés]

A lokottaraváda elnevezés jelentése akik követik a természetfelettit vagy transzcendentális tanítást (szanszkrit: lokottara).[1] A név ellenére úgy tűnik, hogy a mahászanghikából kivált összes szekta elfogadta a transzcendentális tanításokat.[1]

Korai története

[szerkesztés]

A Sáriputrapariprccsá és a Szamajabhedoparacsanacsakra alapján a lokottaraváda egy időben jött létre az ekavjávahárika és a gokulika iskolákkal.[2] A mahászanghika a kezdetekben Magadha környékén virágzott, a lokottaraváda pedig északnyugaton.[2]

Paramartha, 6. századi indiai szerzetes azt írta, hogy a történelmi Buddha parinirvánája után 200 évvel a mahászanghika iskola jelentős része Rádzsgírtól északra tette át a székhelyét és az alapján szétváltak, hogy a mahájána tanításokat betegyék-e a kánonba (Tipitaka) vagy sem.[3] Három csoportra bomlottak aszerint, hogy melyik milyen mértékben és milyen minősítésben fogadta el a mahájána szövegeket.[4] Paramartha szerint az ekavjávahárika elfogadta a mahájána szútrákat, hogy azok Sakjamuni Buddha szavai (buddha-vacsana).[5]

Szövegek

[szerkesztés]

Mahávasztu

[szerkesztés]

A lokottaraváda nézeteket a Mahávasztu szövegekből ismerjük, amelyek a mahászanghika iskola fennmaradt ritka, szanszkrit nyelvű szövegei. A Mahávasztu Buddha életét meséli el, aki magát lokottaravádának tulajdonítja. Ez a szöveg a lokottaraváda-féle vinaja (magaviseleti szabályzat) kiegészítője volt. Az eredeti szanszkrit szövegeket a nepáli buddhisták mahájána könyvtárai őrzik.[6]

Szukhávatívjúha hatások

[szerkesztés]

Egyes tudósok szerint a mahájána hosszabbik Szukhávatívjúha szútrát a Kusán Birodalom idején írták, az 1-2. században Mahísászaka szerzetesek kérésére.[7][8] Viszont valószínűleg a Szukhávatívjúha összeállítása nagyban köszönhető a lokottaraváda szektának is, ráadásul a szútra sok eleme egyezik a lokottaraváda-féle Mahávasztu-val.[7] Ezeknek a szövegeknek a legkorábbi fordításai arra engednek következtetni, hogy eredetileg gandhárai és a prakrit nyelvekről lettek fordítva.[9]

Kézirat-gyűjtemények

[szerkesztés]

Történészek feltárták annak az Afganisztán területén található egykori mahászanghika-lokottaraváda kolostornak a romjait, amelyet egy Hszüancang nevű kínai buddhista szerzetes meglátogatott a 7. században.[10] Birsfakéregre és pálmalevélre írt kéziratokat találtak, közöttük mahájána szútrákat is, amelyek ma a Schoyen-gyűjtemény részét képezik. Egyes kéziratokat gandhárai és karosti nyelven írták, de voltak közöttük szanszkrit és gupta nyelvű írások is. Az ebből a kolostorból származó kéziratok és töredékek a következő műveket tartalmazták:[10]

Tanok

[szerkesztés]
Bódhiszattva szobor egy afganisztáni buddhista kolostorból, arról a területről, amely a lokottaravádák közismert régiója volt.

Áttekintés

[szerkesztés]

Valószínűleg a lokottaravádák és a mahászanghikák tani között nem voltak lényeges különbségek, csupán földrajzi jellegűek.[2] Taranatha, a tibeti buddhizmus egyik volt lámája szerint az ekavjávahárika, a lokottaraváda és a gokulika lényegében ugyanaz.[11] Úgy vélte, hogy az ekavjávahárika egy általános kifejezés a mahászanghika irányzatra.[12] A mahászanghika egyházszakadásával az ekavjávahárika, a gokulika és a lokottaraváda hármas csoport jött létre.

Üresség

[szerkesztés]

A lokottaraváda irányzat szerint a világban nincsenek valós dolgok, csupán kétféle üresség (szanszkrit: súnjatá) - az én üressége (szanszkrit: pudgala-súnjatá) illetve a jelenségek üressége (Skt. dharma-súnjatá). Az üresség eme kétirányú nézete szintén jellemző a mahájána buddhizmusra.[13]

Buddhák és bodhiszattvák

[szerkesztés]

Vaszumitra szerint ekavjávahárika, gokulika és lokottaraváda iskolák tanaiban nem különböztek egymástól.[14] Mindhárom mahászanghika szekta tanai 48 tézisre épültek.[14] Ezek közül húsz foglalkozott a buddhák és bodhiszattvák természetfeletti képességeivel.[15] Mindhárom iskolában úgy vélték, hogy Buddha képes volt egyetlen gondolatmomentumában ismerni a teljes dharmát (tan).[16]

A bodhiszattva ösvény

[szerkesztés]

A lokottaraváda Mahávasztu szövegei szerint a buddhista tanításokban három szekér található és kifejezett leírásokat ad a bodhiszattva ösvénnyel és a bodhiszattva gyakorlatokkal kapcsolatban.[17] Ezekből a szövegekből származnak azok az ismeretek, miszerint a lokottaraváda gyakorlók számára létezett a bodhiszattvák megvilágosodás felé vezető fejlődésének koncepciója. Ezt tíz szintre helyezték (bhúmi - ahogy a mai mahájána irányzatban is (Dasabhúmika-szútra),[18] csak a szintek elnevezései különböznek.[19][20]

Amitábha Buddhát ábrázoló tibeti festmény.

Buddha-mezők

[szerkesztés]

A lokottaraváda irányzatban végtelen számú buddha-mező létezik, amelyeken végtelen számú buddha és bodhiszattva létezik.[21] A bodhiszattvákból egyszer buddhák válnak, akik aztán végtelen számú lényt segítenek hozzá a megvilágosodáshoz.[21]

Buddhák egyenlősége

[szerkesztés]

A lokottaraváda szövegekben és a mahájána szútrákban leírt buddha-természetek között erős párhuzam található. Egy részben dévák egy nagyszámú csoportja napernyővel tiszteleg a Buddha előtt, aki mindegyik alá leül (egy időben). Mindegyik déva kivételes tisztelet jeleként értelmezi Buddha tettét és nem veszik észre saját buddhájuk fiktív karakterét, amely nem különbözik másokétól.[22] Ehhez hasonló párhuzamot találni a mahájána Súrangama Szamádhi-szútra szövegében,[22] amelyben Buddha egyszerre jelenik meg hatalmas számú oroszlántrónokon, amelyeket dévák készítettek számára. Azonban mindegyik déva csak a saját trónjára ülő buddhát veszi észre, másokét nem. A megfelelő pillanatban az összes buddha felfedi magát a dévák előtt és azt kérdezik, hogy melyikük az igazi, a sajátjuk vagy az összes? A mahájána szövegben Buddha válasza az, hogy végső soron mindegyik buddha egyenlő, mivel természetük nem különbözik az összes jelenségtől.[22]

Jövőbeli buddhák

[szerkesztés]

A Mahávasztuban Maitréja Buddhát többször is említik. A szöveg szerint Maitréja csak egy lesz a jövő ezer buddhája között.[23]

A mahászánghika-lokottaraváda nézet ezzel szemben a théraváda hagyományokkal egyezően, Gautama Buddha után már csak öt Buddha eljövetelével számol.[23]

Kapcsolódó szócikkek

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]
  1. ↑ a b Williams, Paul. Mahāyāna Buddhism: The Doctrinal Foundations. 2008. p. 20
  2. ↑ a b c Baruah, Bibhuti. Buddhist Sects and Sectarianism. 2008. p. 47
  3. ↑ Walser, Joseph. Nāgārjuna in Context: Mahāyāna Buddhism and Early Indian Culture. 2005. pp. 50-51
  4. ↑ Walser, Joseph. Nāgārjuna in Context: Mahāyāna Buddhism and Early Indian Culture. 2005. p. 51
  5. ↑ Sree Padma. Barber, Anthony W. Buddhism in the Krishna River Valley of Andhra. 2008. p. 68.
  6. ↑ Warder, A.K. Indian Buddhism. 2000. p. 266
  7. ↑ a b Nakamura, Hajime. Indian Buddhism: A Survey With Biographical Notes. 1999. p. 205
  8. ↑ Williams, Paul. Mahāyāna Buddhism: The Doctrinal Foundations. 2008. p. 239
  9. ↑ Mukherjee, Bratindra Nath. India in Early Central Asia. 1996. p. 15
  10. ↑ a b Schøyen Collection: Buddhism. [2012. június 10-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. június 23.)
  11. ↑ Baruah, Bibhuti. Buddhist Sects and Sectarianism. 2008. p. 48
  12. ↑ Baruah, Bibhuti. Buddhist Sects and Sectarianism. 2008. p. 19
  13. ↑ Baruah, Bibhuti. Buddhist Sects and Sectarianism. 2008. p. 461
  14. ↑ a b Walser, Joseph. Nāgārjuna in Context: Mahāyāna Buddhism and Early Indian Culture. 2005. p. 214
  15. ↑ Sree Padma. Barber, Anthony W. Buddhism in the Krishna River Valley of Andhra. 2008. p. 56
  16. ↑ Yao, Zhihua. The Buddhist Theory of Self-Cognition. 2005. p. 11
  17. ↑ Baruah, Bibhuti. Buddhist Sects and Sectarianism. 2008. p. 462
  18. ↑ Baruah, Bibhuti. Buddhist Sects and Sectarianism. 2008. p. 459
  19. ↑ Baruah, Bibhuti. Buddhist Sects and Sectarianism. 2008. p. 463
  20. ↑ Williams, Paul. The Origins and Nature of Mahāyāna Buddhism. 2004. p. 182
  21. ↑ a b Williams, Paul. Mahāyāna Buddhism: The Doctrinal Foundations. 2008. p. 215
  22. ↑ a b c Pye, Michael. Skillful Means: A Concept in Mahayana Buddhism. 2004. p. 68
  23. ↑ a b Sponberg, Alan and Helen Hardacre. Maitreya: The Future Buddha. 1988. p. 62