Loretta Goggi | |
A Zingara c. filmben, 1969 | |
Született | 1950. szeptember 29. (74 éves)[1] Róma |
Állampolgársága | olasz |
Foglalkozása |
|
A Wikimédia Commons tartalmaz Loretta Goggi témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Loretta Goggi (Róma, 1950. szeptember 29. –) olasz énekesnő, televíziós műsorvezető és színésznő. Számos televíziós szereplése és műsorvezetése, valamint első számú slágere, a Maledetta primavera révén vált ismertté.
Loretta Goggit Silvio Gigli rádiós műsorvezető fedezte fel. Kilencévesen Nilla Pizzivel megnyerték Dino Verde Disco Magico rádióversenyét 1959-ben. Ugyanebben az évben játszotta első filmszerepét Anton Giulio Majano Sotto processo című televíziós filmjében. Gyerekszereplőként az 1960-as évek számos más tévéfilmjében is feltűnt, mint például a La cittadella, az E le stelle stanno a guardare, az I miserabili, a Le avventure a Commissario Maigret és a La vita di Dante. Lorettaként 1963-ban adta ki a Se la cercherai című kislemezt az RCA Italianán, a főcímdallal, amelyet Nico Fidenco írt a Vulcano in sangue című film olasz változatához Jean Gabinnel. Szinkronszínészként is dolgozott; ő volt a Tweety rajzfilmfigura első olasz hangja.
1968-ban Goggi főszerepet kapott Anton Giulio Majano La freccia nera című minisorozatában, amely A fekete nyíl című Stevenson-regény filmadaptációja. A sorozat sikere azt is lehetővé tette számára, hogy főszerepet kapjon a Zingara című filmben (Bobby Solóval), valamint lemezszerződést kötött a Duriummal. Első hivatalos kislemezük a Fino all'ultimo volt, és 1969-ben adták ki. Ekkortájt a Vatikáni Rádiónak is dolgozott. Az 1970-es évek elején megvetette lábát a szórakoztató televíziózásban. Renzo Arbore társaságában moderálta az Estate insieme című műsort, amelyben húgával, Danielával együtt szerepelt, valamint különféle speciális programokban, mint például az Incontro con… Lucio Battisti ; Rádióműsorokat is vezetett, és énekesként folytatta pályafutását.
1971-ben Pippo Baudo egy rádióműsorban szerzett tudomást Goggiról, és felvette őt showgirlnek a La freccia d'oro című tévéműsorába. Az év nyarán részt vett az Un disco per l’estate versenyen az Io sto vivendo senza te című dallal. Baudo már 1972-ben maga mellé vette Goggit a népszerű Canzonissima műsorban. Ez rendkívül népszerűvé tette a televíziós közönség körében, és az általa rögzített főcímdal, a Vieni via con me sláger lett. A következő évben lehetőséget kapott arra, hogy rendszeresen bemutassa saját dalait Alighiero Noschese Formula–2-es műsorában, amelyeket később a műsorról elnevezett albumon adtak ki.
A nyilvánosság elől való rövid visszavonulás után Goggi 1975-ben új lemezszerződést írt alá a CBS-szel. A Dirtelo, non dirtelo című dalát a Dal primo momento che ti ho visto című zenés filmben mutatta be, egy másik kisebb sláger volt 1976-ban. Ennek eredményeként egyre inkább a zenére koncentrált, amelynek producere Totò Savio volt. A Go & Go élő show részeként két évig Olaszországban turnézott húgával, Daniela Goggival, és új dalokat mutatott be. A RAI ezután leszerződtette a nővéreket az Il ribaltone című zenei műsorhoz, amelyet egy azonos című album követett.
1979-től Loretta Goggi ismét egyedül tűnt fel műsorvezetőként, viszont Heather Parisi és Beppe Grillo műsorvezetése mellett debütált a Fantastico című műsor. Gogginak olyan slágerei is voltak a WEA kiadónál, mint a L'aria del sabato sera (Szombat esti ária) (1979), amely a Fantastico műsor végefőcíme lett. Részt vett az 1981-es Sanremói Fesztiválon a Maledetta primaverával (Átkozott tavasz), és második lett az Alice által előadott Per Elisa mögött. A dal Olaszországban vezette a slágerlistákat, és hazáján kívül Svájcban, Ausztriában és az NSZK-ban is sikeres volt. Spanyol nyelvterületen a mexikói Yuri énekesnő, La maldita primavera előadásában vált ismertté a dal. Az ezt követő Il mio prossimo amo kislemezzel folytatta sikersorozatát.
Ezen a sikerhullámon Goggi megkapta saját Hello Goggi című műsorát a Canale 5-ön, amely a Stanno suonando la nostra canzone című darab főszereplője Gigi Proietti mellett és a Gondola d'oro velencei zenei díj átadóján. 1982-ben elindította a Rai Radio Effetto musica című műsorát, és felvette a Pieno d'amore című albumot. 1983-ban a Rete 4-en Goggi bemutatta a Gran Varietàt Paolo Panelli és Luciano Salce mellett. Két évig vezette a Loretta Goggi kvízműsort is. 1986-ban ő volt az első nő, aki házigazdája volt a Sanremo Fesztiválnak. Ennek keretében az Io nascerò című dalt is felvette a Fonit-Cetra kiadónál. Ezt követte az Il bello della diretta adás, amelynek során Goggi bemutatta a C'è poesia című új albumát.
A következő években más RAI-programokban is szerepelt, mint például a Canzonissime (1987), a Ieri, a Goggi e domani (szójáték) vagy a Via Teulada 66, és új albumokat adott ki, mint például a C'è poesia 2, Donna io, donna tu és Punti di vista. 1991-ben bemutatta a Festa di compleannót a Telemontecarlóban, és kiadta a Si faran… canzone című albumot, amelynek producere Mario Lavezzi volt. A 2010-es évekig számos filmes, televíziós és színházi szereplés következett. 2008-ban 30 éves kapcsolat után feleségül vette Gianni Brezza.[2] 2013-ban jelent meg Goggi önéletrajza, az Io nascerò – La forza della mia fragilità, majd 2016-ban a Mille donne in me című könyve.[3]
Loretta Goggi olyan színésznők olasz hangja is volt, akiket színészi tapasztalat hiányában kellett szinkronizálni, mint például Ornella Muti a La moglie più bella-ban és Agostina Belli a La notte dei diavoliban. Ő volt Katharine Ross szinkronhangja a Bloody Trail olasz változatában és Ljudmila Savelyeva a Háború és béke című filmben.
További albumok