Lorraine De Selle | |
Született | Lorraine De Selle Du Réal 1951. augusztus 13. (73 éves)[1][2] Milánó |
Állampolgársága | |
Nemzetisége | francia |
Élettársa | Gianni Hecht |
Foglalkozása |
|
Színészi pályafutása | |
Aktív évek | 1976– |
Híres szerepei | Utazás Anitával, 1979. Ház a park szélén, 1980. Egy ausztrál lány szerelme Rómában, 1987. (forgatókönyv) |
Tevékenység | színész, rendező, forgatókönyvíró |
Sablon • Wikidata • Segítség |
„A ház a park szélén” c. filmben (1980) |
Lorraine De Selle, eredetileg Lorraine De Selle Du Réal (Milánó[3][4][5][4][6] 1951. augusztus 13.[3][5] –) ausztrál–francia származású, francia állampolgárságú olasz színésznő és filmproducer. Erotikus filmszerepeivel szerzett hírnevet, majd 1984 óta mainstream filmek sikeres producereként, rendezőjeként és forgatókönyv-írójaként érvényesül.
Ausztráliai anya és francia apa[3][6] gyermekeként született Milánóban. 16 éves korában szüleivel Ausztráliába költözött, itt élt 1974-ig. Az Australian Women’s Weekly magazinnál és egy kisebb televíziós társaságnál dolgozott hírszerkesztő-riporterként. 24 évesen hazatért Olaszországba.[4] Egyes internetes források más születési dátumot (1950. november 30.)[7] és más születési helyeket (Ausztrália[6] és Párizs[5]) is közölnek.
Az 1970-es közepén újságírói munkát vállalt egy olaszországi hírügynökségnél, de szinte azonnal fotómodellként kezdett dolgozni. Egy ilyen munka során figyelt fel rá 1975-ben Fabio Piccioni, aki erotikus filmeket rendezett. Nyomban felajánlott De Selle számára egy apró, meztelen mellékszerepet a La Studentessa c. erotikus filmvígjátékban,[3] amely a következő évben, 1976-ban került a mozikba.[8]
Az intelligens és képzett De Selle úgy ítélte, az 1970-es években fénykorát élő olasz filmvígjátékokban hírnevet szerezhet magának. Belevetette magát a pikáns vígjátéki szerepekbe annak ellenére, hogy alapjában komolytalannak tartotta a műfajt. Rendkívül finom megjelenése, vonzó alkata és színjátszó tehetsége miatt a közönség hamarosan megkedvelte. A filmforgató stábok viszont nem szerettek vele dolgozni. A felvételek szüneteiben kelletlenül viselkedett, megrontotta a forgatások légkörét. Hamarosan rossz híre lett, beskatulyázták, mint őszintétlen, rátarti és kellemetlen természetű nőszemélyt. Kisebb szerepeknél nem jutott feljebb, ilyenekre viszont sűrűn igénybe vették. 1977-ben Joe D’Amato, az olasz erotikus filmek mestere újabb alig-szerepet adott neki az Emanuelle in America c. filmben, egy közös meztelen jelenetben Laura Gemserrel, aki ekkor már világszerte ismert szex-sztár volt, az ő hírneve ismertséget hozott Lorraine-nek is.
1977-ben Bruno Mattei rendező (1931–2007) fontos szerepet kínált neki KZ9 - Lager di Sterminio (Megsemmisítőtábor) című akciófilmben, amely a foglyok testi alávetését, megalázását mutatja be[9] A film egy sötét világot mutat be, ahol a szex és az erőszak uralkodik, Lorraine egy náci tiszt (fogolyból lett) szeretőjét alakítja. Drámai szerepben bizonyíthatta képességeit. Hamarosan újabb, egyre komolyabb szerepet kapott. Mario Monicelli szerepeltette Utazás Anitával című 1979-es filmjében. Ezzel párhuzamosan az erotikus szerepekkel sem hagyott fel, jól kamatoztatta valóban vonzó testi adottságait is.
A „film noir”-ban is hírnevet szerzett olyan szerepeivel, mint Ruggero Deodato Ház a park szélén című bűnügyi akció-thrillere, amelyben a high society tagjai és a társadalom legalján élő csavargók megtalálják a közös platformot, az útjukba kerülő nők szexuális kizsákmányolását. Kritikusok megírták, hogy Lorraine a gyengébb karakterű szerepekben is kiváló minőségű, megbízható alakítást nyújt. A Vacanze per un massacro (angol nyelvterületen Madness) című erotikus akciófilmben sokkal emlékezetesebb és értékesebb alakítást nyújtott, mint a hangsúlyosra alakított, sztárolt férfi főszereplők.
Egyik főszereplője volt a (maga korában) nagy felzúdulást kiváltó Cannibal Ferox című horrorfilmnek (1981), ahol Umberto Lenzi rendező a transzgresszió korai mintafilmjét alkotta meg: minden hallgatólagos konvenciót áthágva durván, leplezetlenül és részletesen kínzást, testi erőszakot, csonkításokat mutat be, átlátszó társadalomkritikai alibi-történetbe csomagolva. Bruno Mattei rendezőnek még két további filmjében szerepelt, mindkettő egy női börtönben játszódik, ahol Lorraine de Selle szadista börtönőrként gyötri Laura Gemsert, a (természetesen ártatlanul bezárt) újságírónőt.[10]
A színészi munka nem elégítette ki. 1984-ben felhagyott a filmszerepléssel. A televízióban még vállalt néhány kisebb fellépést 1985-ben és 1986-ban. Élettársával, Gianni Hechttel együtt belevágott a produkciós iparba. Hecht külön leányvállalatot alapított számára saját cége függelékeként. Lorraine De Selle sikerei olyan fejlődést hoztak, hogy a két céget hamarosan egyesítették, létrehozva a Junior Film International vállalatot.[11]
2010-től Lorraine De Selle elismert üzletasszony és sikeres filmproducer, mozi- és televíziós filmeket készít. Nem tagadja le, de nem beszél szívesen erotikus filmszínésznői múltjáról. Úgy nyilatkozik, hogy sohasem nézett meg olyan filmet, amelyben ő szerepel.[6] 2009-ben önállóan rendezett egy tévéfilmet, Hemingway a Venezia (Hemingway Velencében) címmel,[4] ennek címszerepére Ivo Garrani olasz szinkronszínészt választotta.[3] Újabb produkcióit Micol Palluccával és a Fidia Film vállalattal készíti.[12]