Lotus 91 | |
Gyártási adatok | |
Versenysorozat | Formula–1 |
Gyártó | Team Lotus |
Előző | Lotus 87 |
Következő | Lotus 92 |
Műszaki adatok | |
Vázszerkezet | szénszálas-kevlár monocoque |
Motor | Cosworth DFV 3L V8 szívó |
Váltó | Lotus-Hewland 5 sebességes manuális |
Üzemanyag | Valvoline |
Gumik | Goodyear |
Versenyeredmények | |
Csapat(ok) | John Player Team Lotus |
Pilóták | 11. Elio de Angelis 12. Nigel Mansell 12. Roberto Moreno 12. Geoff Lees |
Első verseny | 1982-es Formula–1 brazil nagydíj |
Utolsó verseny | 1982-es Formula–1 Las Vegas-i nagydíj |
Futott versenyek | 15 |
Győzelmek | 1 |
Dobogós helyezések | 2 |
Edzéselsőségek | 0 |
Leggyorsabb körök | 0 |
A Lotus 91 egy Formula–1-es versenyautó, amelyet a Team Lotus tervezett és versenyeztetett az 1982-es Formula–1 világbajnokság során. Pilótái Elio de Angelis és Nigel Mansell voltak, illetve az utóbbit egy-egy verseny erejéig helyettesítő Roberto Moreno és Geoff Lees.
Néhány sikertelen évet követően, melyek során kísérleti vagy kevésbé versenyképes autókat vetett be a Lotus, ismét tiszta lappal kezdték a fejlesztést. Ezúttal a Williams FW07 és a betiltott ikerkasztnis Lotus 88 képezték a tervek alapjait. A jól bevált Cosworth DFV motor és a hozzá kapcsolódó Hewland váltó nem volt túlbonyolított szerkezet és könnyű volt karbantartani is. A Brabham csapatot utánozva a Lotus bevetette a szénbetétes fékeket is, ami jelentős javulással járt.
Colin Chapman behatóan tanulmányozta a különféle kompozitanyagokat, ennek köszönhetően a Lotus 91 kasztnija szénszálas kevlár anyagból készült, a McLaren MP4/1 után másodikként bemutatkozva Formula-1-es versenyen ezt az anyagot használva. Igaz, a Lotus 88 is ebből az anyagból készült, de azt betiltották, így sosem versenyzett élesben.[1]
Peter Warr irányítása alatt a csapat azon volt, hogy az autó minél versenyképesebb legyen. Ennek érdekében a kasztni minél könnyebbre készült, hogy fel tudják venni a versenyt a turbómotoros autókkal, és ugyanezért a motoron is módosításokat végeztek.[2] A maximális leszorítóerő érdekében az oldaldobozok egészen az autó hátuljáig nyúltak. A Lotus 91-es elég érzékeny volt a leszorítóerő változásaira, így viszonylag nehéz volt vezetni.[3]
A 91-es képezte utódjának, a 92-esnek az alapját, amelyet már hidropneumatikus aktív felfüggesztéssel szereltek,[4] továbbá mivel a szívóhatás (ground effect) kihasználását a következő évtől betiltották, ezért ez volt a csapat utolsó ilyen autója. Ez volt az utolsó autók egyike, melynek tervezésében Colin Chapman közreműködött, halála előtt.[5]
Elio De Angelis egyszer tudott győzni az autóval, mégpedig Ausztriában, a legutolsó körben átvéve a vezetést Keke Rosbergtől.[6] Ő úgy vélte, hogy leginkább az igazán gyors pályákon jó konstrukció. Ezt leszámítva Mansell Brazíliában állt még vele dobogóra. Hollandiában Mansellt Roberto Moreno helyettesítette, aki nem tudott kvalifikálni, a francia nagydíjon pedig Geoff Lees volt a helyettese. A san marinói nagydíjat a FISA-FOCA háború miatt a csapat teljes egészében kihagyta. A csapat ötödik lett a konstruktőri összetettben.
(félkövérrel jelölve a pole pozíció, dőlt betűvel a leggyorsabb kör)
Év | Csapat | Motor | Gumik | Pilóták | 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 | 16 | Pontok | Helyezés |
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
1982 | John Player Team Lotus | Cosworth DFV | G | RSA | BRA | USW | SMR | BEL | MON | DET | CAN | NED | GBR | FRA | GER | AUT | SUI | ITA | CPL | 30 | 5. | |
Nigel Mansell | 3 | 7 | KI | 4 | KI | KI | KI | 9 | KI | 8 | 7 | KI | ||||||||||
Elio de Angelis | KI | 5 | 4 | 5 | KI | 4 | KI | 4 | KI | KI | 1 | 6 | KI | KI | ||||||||
Roberto Moreno | NK | |||||||||||||||||||||
Geoff Lees | 12 |
Ez a szócikk részben vagy egészben a Lotus 91 című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.