Lovro Mihačević | |
Született | 1856. július 23.[1] |
Elhunyt | 1920. november 25. (64 évesen) |
Foglalkozása |
|
Lovro Mihačević (Kreševo, 1856. július 23. – ?, 1920. november 25.) boszniai horvát római katolikus pap, író, költő, albanológus.[2][3] Gyermekkorában ferencesek nevelték, majd Esztergomban 1880-ban befejezett tanulmányait követően a rend szerzetese lett.[4] 1906 augusztusában rendje Albániába küldte, ahol az akkor alapított shkodrai ferences rendtartomány első főnöke lett,[4] valamint a troshani és shkodrai ferences szemináriumokban oktatott. A diákokat az anyanyelv és az irodalom szeretetére nevelte, különösen nagy hatással volt egyik tanítványára, a később az albánok nemzeti költőjévé váló Gjergj Fishtára.[5][4][6]
Folyékonyan megtanult albánul, néprajzi és történelmi megfigyeléseket végzett Észak-Albánia vidékein. Hazatérését követően tapasztalatait összegezve kiadta Po Albaniji: Dojmovi s puta (’Albánián át: Úti megfigyelések’) (1911) és Albanski problem i Srbija i Austro-Ugarska (’Az albánkérdés, Szerbia és az Osztrák–Magyar Monarchia’) (1913) című műveit.[7]