Lucienne Delyle

Lucienne Delyle
Fotó: Studio Harcourt, 1948
Fotó: Studio Harcourt, 1948
Életrajzi adatok
Született1913. április 16.[1]
Párizs 14. kerülete
Elhunyt1962. április 10. (48 évesen)[2][1]
Monte-Carlo
SírhelyRussian Orthodox Cemetery in Nice
GyermekeiMinouche Barelli
Pályafutás
Műfajoksanzon
Híres dalMon Amant de Saint-Jean
Hangszerénekhang
Tevékenység
KiadókPathé Records
Hangminta
Gelsomina[3]
A Wikimédia Commons tartalmaz Lucienne Delyle témájú médiaállományokat.

Lucienne Delyle (Párizs 14. kerülete, 1913. április 16. – Monte-Carlo, 1962. április 10.) francia énekesnő. Az 1950-es évek egyik legnépszerűbb előadója volt.

Pályafutása

[szerkesztés]

Gyógyszerésznek tanult. Először amatőrként énekelt. 1939-ben Jacques Canetti, a Radio Cité művészeti igazgatója meghallotta énekelni és azonnal szerződtette. 1940-ben feleségül ment Aimé Barelli (1917–1995) dzsesszzenészhez, aki aztán ápolta karrierjét. Tőle született a lánya, Minouche Barelli.

A „Mon amant de Saint-Jean” című dala óriási siker lett. 1942-től Lucienne Delyle lett a legnépszerűbb francia énekesnő Franciaországban. 1953-ban Bruno Coquatrix meghívta és a fiatal Gilbert Bécaud-t, hogy legyenek a sztárjai az Olympia rendezett gálanyitó koncertjének.

Delyle karrierje − leukémiája súlyosdodása következtében is − az 1950-es évek végén gyorsan hanyatlott. 1960-ban volt utolsó koncertje a „Bobino” színpadán. Monte Carlóban halt meg, 1962-ben.

Albumok

[szerkesztés]
(válogatás)
  • 2000: Les Etoiles de La Chanson
  • 2003: Lucienne DeLyle 1939-1946
  • 2006: Mon Amand de Saint-Jean
  • (?): Mon Coeur Est un Violon
  • (?): Mon Amant de Saint-Jean
  • (?): Du Caf Conc au Music Hall
  • (?): Delyle: Sous Les Ponts de Paris, Vol. 2

Filmek

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ a b Discogs (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  2. ↑ BnF-források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  3. ↑ Nino Rota

Források

[szerkesztés]