Lufthansa-rablás | |
John F. Kennedy nemzetközi repülőtér diagramja | |
Ország | Amerikai Egyesült Államok |
Helyszín | John Fitzgerald Kennedy nemzetközi repülőtér |
Célpont | JFK repülőtér teherterminál |
Időpont | 1978. december 11. |
Típus | Rablás |
Elkövetők | James Burke Louis Werner Thomas DeSimone Angelo Sepe Louis Cafora Joe Manri Anthony Raimondi Paolo LiCastri Joe "Buddha" Manri Martin Krugman Vincent Asaro Robert McMahon |
é. sz. 40° 39′ 43″, ny. h. 73° 47′ 13″40.662000°N 73.787000°WKoordináták: é. sz. 40° 39′ 43″, ny. h. 73° 47′ 13″40.662000°N 73.787000°W |
A Lufthansa-rablás a New York-i John F. Kennedy nemzetközi repülőtéren történt 1978. december 11-én. A becslések szerint 5,875 millió dollárt raboltak el (5 millió dollár készpénzben és 875 000 dollár ékszerekben),[1] ezzel ez volt akkoriban a legnagyobb készpénzrablás amerikai földön.[2] Jimmy Burke, a Lucchese bűnözőklán egyik tagja volt a rablás kitervelője, de hivatalosan soha nem emeltek vádat ellene a bűncselekmény kapcsán. Burke az információk szerint a rablást követő hónapokban számos érintett tagot gyilkolt vagy gyilkoltatott meg, hogy ne keveredjen bele a rablásba.[3] Az egyetlen személy, akit a bűncselekmény miatt elítéltek, Louis Werner, egy reptéri dolgozó volt, aki segített a rablás megszervezésében.[3]
A pénzt és az ékszereket soha nem találták meg. A rablás nagyságrendje miatt az Egyesült Államok egyik leghosszabb ideig vizsgált bűncselekménye volt, mivel a rablással kapcsolatos legutóbbi letartóztatás 2014-ben történt.
A hírek szerint a rablást Jimmy Burke, a Lucchese bűnözőklán egyik tagja tervelte ki, és társai hajtották végre. A terv akkor kezdődött, amikor Martin Krugman bukméker elmondta Henry Hillnek (Burke egyik társának), hogy tudomására jutott, hogy a Lufthansa valutát szállított a John F. Kennedy nemzetközi repülőtéren lévő tehertermináljába.[4] Az információ eredetileg Louis Wernertől, a repülőtér egyik dolgozójától származott,[5] (aki 20 000 dollárral tartozott Krugmannak szerencsejáték tartozás miatt), valamint munkatársától, Peter Gruenwaldtól. 1976-ban Werner és Gruenwald már korábban sikeresen ellopott 22 000 dollárnyi devizát a Lufthansától.[6]
Burke úgy döntött, hogy Tommy DeSimone, Angelo Sepe, Louis Cafora, Joe Manri, Paolo LiCastri és Robert McMahon lesznek a rablók.[5] Burke fia, Frank vezette volna az egyik kísérő járművet, Parnell „Stacks” Edwards feladata pedig az volt, hogy az eset után eltüntesse a furgont.[5] A rablásban betöltött szerepétől függően minden résztvevő 10 000 és 50 000 dollár közötti összeget kapott volna. Ezek az összegek azonban a becsült zsákmányon alapultak, amely mindössze 2 millió dollár volt, szemben a tényleges 5,875 millió dolláros zsákmánnyal. Werner a fogás 10%-át kapta volna.[5]
1978. december 11-én, hajnali 3 óra körül a hat férfi egy fekete Ford Econoline típusú gépkocsival a Lufthansa 261-es teherforgalmi épületéhez hajtott. A kapun lévő lakatot egy csavarvágóval vágták le.[5] A csapat néhány tagja felmászott a keleti torony lépcsőjén, majd símaszkot és kesztyűt húzva bementek.[7] A terminál parkolójában egy Buick típusú autó állt, lekapcsolt fényszórókkal.
A terminálon belül John Murray, egy vezető szállítmányozási megbízott volt az első alkalmazott, akit túszul ejtettek. Besétáltak az ebédlőbe, ahol öt másik Lufthansa alkalmazott hajnali 3 óra óta étkezési szünetet tartott, és arra utasították, hogy csukott szemmel, mindenki feküdjön a földre. Murrayt megkérdezték, hogy ki van még a raktárban. Azt mondta, hogy Rudi Eirich, az éjszakai műszakban dolgozó teherforgalmi vezető és Kerry Whalen, egy árutovábbító dolgozó. Murrayt kényszerítették, hogy csalja fel Eirichet az emeletre, ahol őt is túszul ejtették.[5] A terminálon kívül Whalen észrevette, hogy két álarc nélküli férfi ül egy fekete furgonban, amely a Lufthansa 261-es teherforgalmi épületének rámpáján parkolt, amikor elhaladt mellette. Whalen leparkolt és odament a furgonhoz. Az egyik férfi utasította őt, hogy szálljon be a furgonba. Whalen segítségért kiáltott, miközben próbált elmenekülni, de pisztollyal leütötték és bedobták a furgonba, majd az ebédlőbe vitték a többi túszhoz.[7][8]
A raktárban az egyik alkalmazott Rolf Rebmann zajt hallott a rakodórámpa mellől, és elment utánajárni, ekkor őt is elfogták, és Whalennel együtt az ebédlőbe vitték, a többiekhez.[6] Néhány rabló fegyverrel a kétajtós páncélterembe vitte Eirichet.[5] A páncélteremből hetvenkét darab tizenöt kilós kartondoboznyi lenyomozhatatlan pénzt vittek ki, és a furgonba tették.[5] Hajnali 4 óra 21 perckor a furgon az épület elé húzódott, a másik autó pedig mögötte állt meg. Két fegyveres bemászott a furgonba, miközben a többiek beszálltak a Buickba. Az alkalmazottakat arra utasították, hogy ne hívják a rendőrséget egészen hajnali 4:30-ig, amikor is az első hívást rögzítették a rendőrségen.[5] A rablók a brooklyni Canarsie-ban egy autójavító műhelynél találkoztak Burke-kel. A pénzzel teli dobozokat kivették a furgonból, és a két autó csomagtartójába rakodták át. Burke és a fia az egyik autóval elhajtottak. Négy másik - Manri, McMahon, DeSimone és Sepe - a második autóval ment el.[5]
Parnell „Stacks” Edwards nem tudott időben megszabadulni a rabláshoz használt furgontól. Edwardsnak New Jerseybe kellett volna vinnie a járművet, ahol azt (a benne lévő esetleges bizonyítékokkal együtt) egy John Gotti tulajdonában lévő roncstelepen kellett volna megsemmisíteni. Ehelyett Edwards a barátnője lakásánál egy tűzcsap előtt parkolta le a furgont, ahol a rendőrség két nappal a rablás után felfedezte. Paul Vario ezt követően utasította DeSimone-t, hogy ölje meg Edwardsot.[9] Miután megtudta, hol rejtőzik Edwards, DeSimone és Angelo Sepe felkereste Edwardsot, és ötször fejbe lőtte.[10][11][1] A furgonról a rablás több elkövetőjének ujjlenyomatát sikerült rögzítenie a rendőrségnek.[12]
Az FBI a rablást követő három napon belül azonosította a Burke bandát, mint valószínűsíthető elkövetőket, főként a furgon felfedezésének köszönhetően, valamint Edwardsnak a Robert's Lounge-ban a Burke bandával korábban kialakított kapcsolatai miatt. Szigorú megfigyelést állítottak fel, helikopterrel követték a banda mozgását, valamint „bepoloskázták” a járműveiket, a Robert's Lounge telefonjait, sőt még a bárhoz legközelebbi telefonfülkéket is. Az FBI-nak a rock- és diszkózene háttérhangjai ellenére sikerült rögzítenie néhány jelentősebb beszélgetésfoszlányt, például azt, ahogy Angelo Sepe egy ismeretlen férfinak „egy barna táskáról és egy Lufthansa-csomagról” mesélt, és ahogy azt mondta a barátnőjének, Hope Barronnak: „...látni akarom... nézd meg, hol van a pénz... áss egy lyukat a pincében [nem hallható] hátsó gyepen...”. De ez nem volt elég ahhoz, hogy Burke bandáját véglegesen összekapcsolják a rablással, és nem adtak ki házkutatási parancsot sem.[6]
Henry Hill szerint Jimmy Burke paranoiás és izgatott lett, amint rájött, hogy Edwards hibája a furgonnal mekkora figyelmet keltett, és elhatározta, hogy mindenkit megöl, aki belekeverheti őt a rablásba, kezdve Edwards-szal. Miután a rablás legtöbb résztvevőjét és tervezőjét meggyilkolták, kevés bizonyíték és tanú maradt, amely Burke-öt vagy a csapatát az eseményhez kötné. A hatóságoknak azonban végül sikerült elegendő bizonyítékot gyűjteniük ahhoz, hogy a belső ember, Louis Werner ellen vádat emeljenek a rablás megtervezésében való közreműködés miatt. Werner volt az egyetlen ember, aki ellen 1979-ben vádat emeltek a rablásban való segédkezése miatt, és 15 év börtönbüntetésre ítélték.[5][13] Donald Frankos, a Lucchese bűnözőklán tagja később a Contract Killer: The Explosive Story of the Mafia's Most Notorious Hit Man Donald "The Greek" Frankos. című életrajzi könyvében csalódottságának adott hangot amiatt, hogy Burke közeli barátja és rendszeres vendége volt a Robert's Lounge-nak, de ennek ellenére nem vett részt a tényleges rablásban.[6]
Később, amikor Whalent kihallgatták a hatóságok, megmutatták neki a rendőrség archív fotóit, és az egyik támadóját Angelo Sepeként azonosította.[7][8] Eirich később arról számolt be, hogy a rablók jól informáltak voltak, és mindent tudtak a páncélterem biztonsági rendszereiről, köztük a kétajtós rendszerről, miszerint az egyik ajtót be kell zárni ahhoz, hogy a másik ajtót ki lehessen nyitni a riasztó aktiválása nélkül. A rablók utasították Eirichet, hogy nyissa ki a 3x6 méteres helyiség első ajtaját. Tudták, hogy ha kinyitja a második ajtót, akkor aktiválja a riasztást a repülőtéri Rendőrség egységénél.[5]
Vincent Asarót, a Bonanno bűnözőklán magas rangú tagját 2014. január 23-án tartóztatták le egy vádirat kapcsán, amelyben a Lufthansa–rablásban való részvétellel vádolták, és unokatestvére, Gaspare Valenti tanúskodott ellene.[14][15] Az Asaro elleni ügy egy informátoron alapult, akit Asaro ügyvédje „az egyik legrosszabb tanúnak nevezett, akit valaha látott”. Daniel Simone, aki Henry Hill-lel közösen írta a The Lufthansa Heist című könyvet, a New York Post Page Six című lapnak arról számolt be, hogy Hill azt mondta neki, hogy Asarónak „semmi köze” nem volt a rabláshoz.[12][16] 2015. november 12-én a brooklyni szövetségi kerületi bíróságon az esküdtszék felmentette Asarót a Lufthansa–rablással kapcsolatos összes vádpont alól.[17]
Az ellopott készpénz és ékszerek soha nem kerültek elő.[18]
Burke azt is felismerte, hogy Edwards elmulasztása, hogy megszabaduljon a furgontól, lehetővé tette, hogy a rendőrség rábukkanjon a bandájára, és Burke elhatározta, hogy mindenkit megöl, vagy megölet, aki belekeverheti őt a rablásba. Az első, akit meggyilkoltak, mindössze hét nappal a rablás után, Edwards volt - 1978. december 18-án Tommy DeSimone és Angelo Sepe lőtték le a lakásában.[6] Ő volt az első a bűnözők és bűntársaik sorában, akiket a rablás után Burke utasítására gyilkoltak meg.[19][20][18]
Áldozat | Időpont | Részletek |
---|---|---|
Parnell Steven "Stacks" Edwards | 1978. december 18. | Blues zenész, hitelkártya lopás szakértő és a menekülő furgon sofőrje. DeSimone és Sepe azért lőtték le, mert nem szabadult meg a furgontól, így a hatóságokat a Burke-szervezetre irányította, és attól tartottak, hogy ha elfogják, feljelentést tesz..[3] |
Martin Krugman | 1979. január 6. | Burke és Hill orosz-zsidó bűntársa, egy queensi parókabolt és egy "For Men Only" nevű férfi hajszalon tulajdonosa. Krugman volt az első, aki Burke-nek (Hillen keresztül) fülest adott arról, hogy a Lufthansa terminálon nagyszabású rablás történhet. Végül Burke és Sepe meggyilkolták és feldarabolták a Bonanno bűnözőklán kapitány Vincent Asaro kerítésgyárában, miután az egyre idegesebb és dühösebb követelései a rablásból származó 500 000 dolláros részesedésére vonatkozóan meggyőzték Burke-öt, hogy a férfi valószínűleg értesíteni fogja az FBI-t.[5] Henry Hill később azt állította, hogy Krugman maradványait a Robert's Lounge klubban temették el (ezt nem sikerült megerősíteni), Jimmy Burke gépeltérítő barátja, "Remo" és Michael "Spider" Gianco maradványaival együtt, aki ott dolgozott pincérként.[4] Holttestét soha nem találták meg, és 1986-ban törvényesen elhunytnak nyilvánították, felesége, Fran pedig 135 000 dollárt kapott az életbiztosításából. |
Richard Eaton | 1979. január 17. | Fort Lauderdale, Florida, Tom Monteleone társa, Burke fedőembere, csaló és szélhámos. Nem volt köze a tényleges rabláshoz, de Burke megkínozta és meggyilkolta, miután egy hamis kokaincsalás során megszökött Burke 250 000 dollárjával, és a rablásból származó pénz egy részét lefölözte, miközben azt különböző legális intézményeken, köztük Monteleone klubján keresztül tisztára mosta. Eaton holttestét megkötözve és felakasztva találták meg egy húsfagyasztó teherautóban.[21]
Burke-öt végül 1985-ben bűnösnek találták Eaton meggyilkolásáért, és 20 év börtönbüntetésre ítélték, ahol meghalt.[22] |
Tom Monteleone | 1979. március | Fort Lauderdale, Florida, Richard Eaton társa, vendéglős és maffiózó. Monteleone tulajdonában volt a The Players Club, egy helyi bár, amelyet a Burke-banda tagjai látogattak, és Burke azzal vádolta, hogy Eatonnal és Ferrarával összeesküdött egy fiktív kokainüzletben, és a rablásból származó pénz egy részét lefölözte, miközben azt a klubján keresztül tisztára mosta.[18] |
Louis Cafora | 1979. március | Brooklyn belvárosi parkolótulajdonos és pénzmosó. Cafora volt Burke cellatársa a börtönben töltött idő alatt, és Burke azzal bízta meg, hogy a rablásból származó pénz egy részét a törvényes parkolóhelyek segítségével tisztára mossa. Cafora indiszkrét, hivalkodó életmódja és ragaszkodása ahhoz, hogy feleségét, Joannát tájékoztassa a banda ügyeiről, többek között a rablásról, végül oda vezetett, hogy Burke mindkettőjük meggyilkolását elrendelte. A rablás után néhány nappal és Burke utasítása ellenére Cafora a rablásból származó részéből vásárolt a feleségének egy egyedi rózsaszín Cadillac Fleetwoodot, és szemtelenül elment vele egy találkozóra, amely a JFK légi teherforgalmi központjától csak néhány háztömbnyire volt, ahol az FBI még mindig nyomozott. A holttestét soha nem találták meg.[18] |
Joanna Cafora | 1979. március | Louis Cafora felesége, akit feltehetően vele együtt meggyilkoltak.[18] |
Joe "Buddha" Manri | 1979. május 15. | Éjszakai műszakos Air France rakományfelügyelő. Manri régóta a Burke banda tagja volt, és az ő belső információi segítettek a rablás megtervezésében. Manrinak többször is felajánlották, hogy ha vallomást tesz a banda ellen akkor beléptetik a tanúvédelmi programba, akárcsak az Air France/JFK repülőtéren dolgozó Robert McMahon belső emberének, de ezt az ajánlatot mindketten visszautasították. Manrit holtan találták egy parkoló autóban McMahon mellett ahol hátulról fejbe lőtték, öt hónappal a rablás után.[18] |
Robert McMahon | 1979. május 16. | Az Air France éjszakai műszakfelügyelője a John F. Kennedy nemzetközi repülőtéren, aki 1967-ben részt vett az Air France hasonló rablásában Jimmy Burke társával, Henry Hill-lel együtt. A gyanú szerint segített Joe Manri-nak megtervezni a Lufthansa–rablást. Öt hónappal a rablás után ugyanolyan körülmények közt holtan találták egy parkoló autóban Manri mellett.[18] |
Paolo LiCastri | 1979. június 13. | Illegális bevándorló, szicíliai származású Pizza Connection drogkereskedő és a Gambino bűnözőklán tagja. Nem vett részt a tényleges rablásban, de a Gambino klán összekötője volt, akinek az volt a feladata, hogy felügyelje a terveket, és biztosítsa, hogy a Gambino klán megkapja a 200 000 dolláros részét. Meztelen és golyóktól átlőtt holttestét hat hónappal a rablás után egy égő szemétdombon találták meg.[18] |
A rablás megtervezésében, végrehajtásában vagy nyomon követésében részt vevő más személyek, akiket 1979-ben megöltek, de nem Burke parancsára.
Áldozat | Időpont | Részletek |
---|---|---|
Thomas "Tommy" DeSimone | 1979. január 14. | 1967-ben részt vett az Air France hasonló rablásában Jimmy Burke társával, Henry Hill-lel együtt. DeSimone 1979. január 14-én tűnt el, mivel ő követte el a Gambino bűnözőklán két tagjának és Gotti társainak: William "Billy Batts" Bentvena és Ronald "Foxy" Jerothe egymástól független gyilkosságát.[23] |
Theresa Ferrara | 1979. február 10. | Tommy DeSimone alkalmi szeretője, valamint Richard Eaton és Tom Monteleone társa. 1979. február 10-én tűnt el, és 1979. május 18-án a feldarabolt felsőtestét a Barnegat Inletben találták meg, a New Jersey állambeli Toms River közelében.[24][25] |
Angelo Sepe | 1984. július 18. | A Lucchese bűnözőklán tagja, valamint DeSimone, Tony Rodriguez és Burke különösen közeli, hűséges és megbízható barátja. Sepe volt a felelős a legtöbb gyilkosságért Burke 1978-79-es tanú likvidálási programja során. Sepét és a barátnőjét egy Lucchese bérgyilkos osztag ismeretlen tagjai ölték meg, egy héttel azután, hogy egy Lucchese klánhoz kötődő drogkereskedőtől több ezer dollárnyi kokaint és a klánnak szánt készpénzt raboltak ki.[13] |
Joanna Lombardo | 1984. július 18. | Angelo Sepe 19 éves barátnője. Szájon lőtték.[13] |
Frank James Burke | 1987. május 18. | Jimmy Burke fia, akinek vélhetően köze volt a rabláshoz; drogdílere meggyilkolta egy félresikerült heroinüzlet miatt.[26] |
1980 áprilisában Henry Hillt letartóztatták kábítószerrel kapcsolatos vádakkal. Meggyőződése lett, hogy korábbi társai meg akarják öletni: Vario azért, mert kábítószerrel kereskedett és Burke azért, hogy véletlen se keverje bele őt a rablásba. Mivel hosszú büntetés várt rá, Hill beleegyezett, hogy informátor legyen, és családjával együtt belépett a tanúvédelmi programba. Nem tudott ugyan segíteni a kormánynak abban, hogy a Lufthansa–rablás miatt vádat emeljenek Vario vagy Burke ellen, bár mindkettőjüket elítélték más bűncselekményekért Hill vallomása eredményeként.[6]
Az esemény két ismert televíziós film – Tíz millió dollár a tét (The 10 Million Dollar Getaway) 1991-ből[28] és A nagy rablás 2001-ből – fő témája, valamint a Nagymenők (1990) című film egyik fő cselekményelemét képezi.