Luitpolding-ház | |
(Arnulfinger) | |
Alapítva | kb. 807 |
Alapító | Luitpold |
Kihalt | 989 |
Utolsó tag | Henrik |
Oldalág | Babenberger.[1] |
A Wikimédia Commons tartalmaz Luitpolding-ház témájú médiaállományokat. |
A Luitpolding család egy frank nemesi család, amely a IX. században emelkedett fel. a Karoling uralkodók szolgálatában. A korszak végére a Frank Birodalom maradványállamainak délkeleti részében, a bajor területeken tettek szert komoly hatalomra. A Karoling-dinasztiához fűződő családi viszonyaik nem tisztázottak.
A dinasztia névadója az a Luitpold őrgróf, aki a utolsó Karoling uralkodók hatalmának gyengülését kihasználva stabilizálta családjának befolyását a bajor területeken és megszerezte – többek között – a bajor hercegi címet. Hatalmának alapját a dunamenti és Regensburg-környéki hatalmas birtokai képezték, valamint a Dunai és Nordgaui Grófságok uralkodó címeinek öröksége.
A katonai hatalmat a Luitpolding uralkodók a magyarok elleni harcok kényszerében alakították ki. Különösen nagy érdemeket ért el ezen a téren Arnulf, aki valamilyen szinten képes volt normalizálni a bajor területeken viszonyát a magyarokkal, ill. erős határvédelmet épített ki az Inn folyó mentén. A Luitpolding hatalom csúcspontjának időszaka következett, amikor is Arnulf, sikereitől vezérelve képes volt a német királyi hatalom ellenében politizálni. Bajorország betagozódása a német területekbe egyelőre elmaradt.
A későbbi harcok során a német királlyal azonban mégiscsak utóbbi kerekedett felül. I. Ottó király fiával elvetette a Luitpolding uralkodó leányát, Juditot, ezzel megszakadt a dinasztia uralkodóinak férfiága. A Luitpolding fővonal felháborodásából adódó harcok során a nemesi család még – az ekkor még nem keresztény – magyarokkal is szövetséget keresett.
976-os győzelme után III. Ottó hatalmát a Luitpoldingekkel való leszámolásra használta fel. "Civakodó" Henriket Ottó elmozdította pozíciójából.
Bár a család hatalma Henrik uralma alatt még egy rövid időszakra felvirágzott (többek közt hatalmuk alá került az újonnan létrejött Karintiai Hercegség), de Henrik 989-es halálával kihalt a dinasztia férfiága.
Feltételezhető, hogy a Luitpoldingok vérvonala a Wittelsbachok ágán továbböröklődött, erre azonban még nincs egyértelmű bizonyíték.