Lángbaborult világ (The Big Parade) | |
1925-ös amerikai film | |
Rendező | King Vidor |
Producer |
|
Műfaj |
|
Forgatókönyvíró | Joseph Farnham |
Főszerepben | John Gilbert Renée Adorée |
Zene | William Axt |
Operatőr | John Arnold |
Vágó | Hugh Wynn |
Díszlettervező | James Basevi |
Gyártás | |
Gyártó | Metro-Goldwyn-Mayer |
Ország | USA |
Nyelv |
|
Játékidő | 141 perc |
Képarány | 4:3 |
Forgalmazás | |
Forgalmazó |
|
Bemutató | 1925. november 5. 1926. vége |
További információk | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Lángbaborult világ témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
A Lángbaborult világ (eredeti angol címe The Big Parade) 1925-ben bemutatott amerikai némafilm, rendezte King Vidor.
A korabeli magyar kritikus szerint „King Vidor új filmje, amely a magyar közönség elé Lángbaborult világ címen kerül, elhagyva az eredeti cím, "A Nagy Parádé" keserű és szarkasztikus ízét, új kísérlet a világháború filmszerű érzékeltetésére.”[1]
Egy gazdag üzletember tétlen fia, Jim Apperson barátai únszolására csatlakozik a hadsereghez, amikor az Egyesült Államok belép az első világháborúba. A kiképzés után Franciaországba kerül. Egy farmon szerelmes lesz a francia nőbe, Melisande-ba, de hamarosan elválnak, mert Jim egységét a harctérre küldik. Ott megismerkedik a véres valósággal, két társa meghal, ő maga kórházba kerül. Miután lábát amputálják, hazatér Amerikába. Anyja rábeszéli, hogy keresse meg a lányt. Később Jim visszamegy Franciaországba a farmra, és a szerelmesek boldogan egymásra találnak.
A film hatalmas sikert könyvelhetett el, „a húszas évek egyik legnagyobb kasszasikere” volt Amerikában. Különösen a harctéri jelenetek, „például egy szuronyroham, a hitelesség látszatát kölcsönözték a filmnek, ami a felületes szemlélő előtt elfedte a szentimentális alapvonást.”[2]
Hevesy Iván 1926 végén megjelent kritikájában a világháború filmszerű érzékeltetésére tett kísérletnek nevezte a filmet, amelyben a rendező sokkal hatásosabban oldotta meg a feladatot, mint némafilmes elődei. „King Vidornak ebben a filmjében minden romantika és szentimentalizmus mellett igen sok megragadó költői és drámai erő van.”