Lőcslábú galacsinhajtó

Lőcslábú galacsinhajtó
Horvátországi példány
Horvátországi példány
Természetvédelmi státusz
Nem szerepel a Vörös listán
Magyarországon nem védett
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Ízeltlábúak (Arthropoda)
Osztály: Rovarok (Insecta)
Rend: Bogarak (Coleoptera)
Alrend: Mindenevő bogarak (Polyphaga)
Alrendág: Scarabaeiformia
Öregcsalád: Scarabaeoidea
Család: Ganajtúrófélék (Scarabaeidae)
Alcsalád: Ganajtúróformák (Scarabaeinae)
Nem: Sisyphus
Faj: S. schaefferi
Tudományos név
Sisyphus schaefferi
(Linnaeus, 1758)
Szinonimák
  • Copris arachnoides Geoffroy, 1785
  • Sisyphus laevicollis Mulsant, 1842
  • Scarabaeus longipes Scopoli, 1763
  • Sisyphus minutus Seabra, 1907
  • Sisyphus subemarginatus Mulsant, 1842
  • Sisyphus subinermis Mulsant, 1842
  • Sisyphus tauscheri Fischer, 1823
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Lőcslábú galacsinhajtó témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Lőcslábú galacsinhajtó témájú médiaállományokat és Lőcslábú galacsinhajtó témájú kategóriát.

A lőcslábú galacsinhajtó (Sisyphus schaefferi) a rovarok (Insecta) osztályának bogarak (Coleoptera) rendjébe, ezen belül a mindenevő bogarak (Polyphaga) alrendjébe és a ganajtúrófélék (Scarabaeidae) családjába tartozó faj.

Alfajai

[szerkesztés]

A lőcslábú galacsinhajtó elfogadott alfajai az alábbiak:

  • Sisyphus schaefferi morio – Arrow, 1909
  • Sisyphus schaefferi boschnaiki – Waldheim, 1823

Elterjedése

[szerkesztés]

A faj a melegebb hőmérsékleteket kedveli, Közép-Európában éri el előfordulásának északi határát. Az északi területeken túlra nem terjed, ideértve az Egyesült Királyságot is. A faj elterjedése Európában Belgiumon, Németországon és Lengyelországon keresztül történik. Ezen kívül megtalálható a Földközi-tenger térségében, beleértve Észak-Afrikát is. Terjedése Spanyolországtól és Franciaországtól keletre, Kis-Ázsián át Mongóliáig, Észak-Kínáig és a Koreai-félszigetig tart. Az Atlasz-hegységben, Marokkóban, akár 2000 méteres magasságig is megfigyelhető. A melegebb déli európai területeken a faj nagyon elterjedt lehet, és mivel kiválóan tud repülni, gyorsan meghódíthat új helyeket.

Megjelenése

[szerkesztés]

A faj testhossza 6,5-12 mm. A csápok narancssárgák, sötét végekkel. Az első lábak erősek, melyet ásáshoz használnak. A közép- és hátsó lábak hosszúak és karcsúak, hogy megfeleljenek a galacsinok hatékony görgetéséhez. A rovar teljesen fekete vagy sötétbarna színű, a szárnyfedők néha fémes hatást kelthetnek. Repüléskor a fedőszárnyakat zárva tartják.

Életmódja

[szerkesztés]
Galacsinját gördítve

A faj szokásos élőhelyei a domb- és hegyvidéki legelők, különösen homokos vagy mészköves területen. A faj számára a juhok és marhák ürüléke szolgál táplálékul, bár nagyvadak, így a szarvasok végtermékét is felhasználhatja. A hím egy alagutat kezd kialakítani a trágya alá, s hamarosan a nőstény is csatlakozik hozzá. Ezután mindkét nem golyót formál a trágyából, majd begurítják azt a járatba. A nőstény egyetlen petét helyez a trágyagalacsinba, melynek jelenléte általában egy duzzanattal mutatkozik meg a beillesztési ponton. A felnőttek élettartama körülbelül egy év, de ez a földrajzi szélességgel változik; Észak-Európában késő júniustól vagy júliustól augusztusig vagy szeptemberig terjed, míg Olaszországban általában júniustól októberig tart.

Szaporodása

[szerkesztés]

Az kifejlett rovarok a talajba ássák magukat, hogy átteleljenek. Amikor tavasszal előbújnak, ivaréretté válnak. Minden szaporodás során 10-12 járatot hoznak létre. A lárvák néhány nap múlva kikelnek, és általában körülbelül 90 napos fejlődés után bebábozódnak a járatban. Az új imágók nyáron jelennek meg.

Természetvédelmi helyzete

[szerkesztés]

A faj nem szerepel a Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) Vörös listáján, viszont számos európai országban kritikusan veszélyeztetettnek minősül. A lőcslábú galacsinhajtó Magyarországon viszonylag gyakori és nincs jogi védelem alatt.

Jegyzetek

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]