A MYC protoonkogén, bHLH-transzkripciósfaktor a MYC gén által kódolt fehérje,[1] a myc transzkripciósfaktor-család tagja. Bázikus hélix-gyűrű-hélix (bHLH) szerkezeti motívuma van.
A gén protoonkogén, és magi foszfoproteint kódol, mely fontos a sejtciklus előrehaladásában, az apoptózisban és a sejtátalakulásban. A kódolt fehérje heterodimert alkot a megfelelő transzkripciós faktorral, a MAX-szal. E komplex az E box-DNS konszenzusszekvenciájához köt, és bizonyos célgének transzkripcióját szabályozza. Erősítése gyakori számos humán rákban. A gént érintő kromoszómatranszlokációk összefüggnek többek közt a Burkitt-limfómával és a mielóma multiplexszel. A transzláció egy korábbi keretbeli CUG és egy későbbi AUG kezdőhelyről is elindul, két eltérő N-terminusú izoformát létrehozva.[2]
Normál körülmények közt a c-Myc bHLHZip doménje révén más transzkripciós faktorokkal, például a MAD-del, a MAX és az MNT transzkripciós faktorokkal heterodimerizál. A Myc/Max-dimerek aktiválják a géntranszkripciót, a Mad/Max- és az Mnt/Max-dimerek gátolják a Myc-et.[3] A c-MYC-et a legtöbb humán rák túlexpresszálja, és ahol túlexpresszálódik, növeli a ráksejtek proliferációját.[4][5]
Egy rekombináns c-Myc-forma, a 4 mutációt tartalmazó Omomyc is ismert.[6] Heterodimerizálódik a c-Myc-kel, és gátolja annak transzkripciós aktivitását. Az NIH3T3 egérráksejtvonal Omomyckel való kezelése gátolja a proliferációját.[6] Egy egérrákmodellben, ahol a ráksejtek feltételesen expresszálják az Omomycet, az Omomyc tumorregressziót, csökkent proliferációt okoz, és növeli a tumorszövet apoptózisát.[7]
Az Omomyc erős affinitást mutat a MAX (Myc-asszociált X fehérje) és a CACGTG E-box-DNS-szekvenciák felé, mely a sejtproliferáció normál növekedésifaktor-szabályzásról való leválását és a rákban sok fenotipikus jelét okozza.[8] Omomyc also can bind MYC monomers and prevent it entering the nucleus.[9]
A rekombináns Omomycet gyógyszerként is kifejlesztik (OMO-103) és 2022-ben klinikai kísérletek alatt állt.[10]
A G-kvadruplexek többek közt a MYC gén transzkripcióját és transzlációját is modulálják.[11]
Yao et al. 2023-ban kimutatták, hogy a MYC irányítja a B-limfóma sejtjeinek az EGR1-függő apoptózistól védő redoximechanizmusát.[12] A MYC által működő B-limfóma-sejtek gyakori oldékony antioxidánsoknak nem állnak ellen – azok in vivo gátolják a tumornövekedést.[12]
Li et al. 2024-ben feltételezett MYC-gátlókat állítottak elő sztereodiverz biciklikus peptidekből. Mivel a MYC alapvetően rendezetlen fehérje kötőhely nélkül, gyors transzkripcióval és transzlációval és 30 percnél rövidebb felezési idővel, nehéz MYC-et célzó gyógyszert fejleszteni. 42 ilyen peptidet állítottak elő, ebből 40 szekvenálható volt, igazolva az általuk előállított NTB-k minőségét. Az NT-B2R in vitro a MYC-hez köt, így gátolva azt.[13]
- ↑ MYC MYC proto-oncogene, bHLH transcription factor [Homo sapiens (human)]. (Hozzáférés: 2020. március 2.)
- ↑ RefSeq NM_002467
- ↑ Dang CV, McGuire M, Buckmire M, Lee WM (1989. február 1.). „Involvement of the 'leucine zipper' region in the oligomerization and transforming activity of human c-myc protein”. Nature 337 (6208), 664–6. o. DOI:10.1038/337664a0. PMID 2645525.
- ↑ Madden SK, de Araujo AD, Gerhardt M, Fairlie DP, Mason JM (2021. január 1.). „Taking the Myc out of cancer: toward therapeutic strategies to directly inhibit c-Myc”. Molecular Cancer 20 (1), 3. o. DOI:10.1186/s12943-020-01291-6. PMID 33397405. PMC 7780693.
- ↑ Dhanasekaran R, Deutzmann A, Mahauad-Fernandez WD, Hansen AS, Gouw AM, Felsher DW (2022. január 1.). „The MYC oncogene - the grand orchestrator of cancer growth and immune evasion”. Nature Reviews. Clinical Oncology 19 (1), 23–36. o. DOI:10.1038/s41571-021-00549-2. PMID 34508258. PMC 9083341.
- ↑ a b Soucek L, Helmer-Citterich M, Sacco A, Jucker R, Cesareni G, Nasi S (1998. november 1.). „Design and properties of a Myc derivative that efficiently homodimerizes”. Oncogene 17 (19), 2463–72. o. DOI:10.1038/sj.onc.1202199. PMID 9824157.
- ↑ Soucek L, Whitfield J, Martins CP, Finch AJ, Murphy DJ, Sodir NM, Karnezis AN, Swigart LB, Nasi S, Evan GI (2008. október 1.). „Modelling Myc inhibition as a cancer therapy”. Nature 455 (7213), 679–83. o. DOI:10.1038/nature07260. PMID 18716624. PMC 4485609.
- ↑ Massó-Vallés D, Soucek L (2020. április 1.). „Blocking Myc to Treat Cancer: Reflecting on Two Decades of Omomyc”. Cells 9 (4), 883. o. DOI:10.3390/cells9040883. PMID 32260326. PMC 7226798.
- ↑ Demma MJ, Mapelli C, Sun A, Bodea S, Ruprecht B, Javaid S, Wiswell D, Muise E, Chen S, Zelina J, Orvieto F, Santoprete A, Altezza S, Tucci F, Escandon E, Hall B, Ray K, Walji A, O'Neil J (2019. november 1.). „Omomyc Reveals New Mechanisms To Inhibit the MYC Oncogene”. Molecular and Cellular Biology 39 (22). DOI:10.1128/MCB.00248-19. PMID 31501275. PMC 6817756.
- ↑ Results revealed from phase I clinical trial of the first drug to successfully inhibit the MYC gene, which drives many common cancers. European Organisation for Research and Treatment of Cancer, 2022. október 25.
- ↑ Majumder P, Shukla C, Arya A, Sharma S, Datta B (2024. január 30.). „G-quadruplexes in MTOR and induction of autophagy”. Sci Rep 2024 (14), 2525. o, Kiadó: Springer Nature. DOI:10.1038/s41598-024-52561-y. PMID 38291093. PMC 10827794. (Hozzáférés: 2024. február 2.)
- ↑ a b Yao H, Chen X, Wang T, Kashif M, Qiao X, Tüksammel E, Larsson L-G, Okret S, Sayin VI, Qian H, Bergo MO (2023. augusztus 29.). „A MYC-controlled redox switch protects B lymphoma cells from EGR1-dependent apoptosis”. Cell Rep 42 (8), 112961. o, Kiadó: Elsevier. DOI:10.1016/j.celrep.2023.112961. PMID 37561633. (Hozzáférés: 2024. február 2.)
- ↑ Li Z, Huang Y, Hung TI, Sun J, Aispuro D, Chen B, Guevara N, Ji F, Cong X, Zhu L, Wang S, Guo Z, Chang C, Xue M (2024. január 17.). „MYC-Targeting Inhibitors Generated from a Stereodiversified Bicyclic Peptide Library”. J Am Chem Soc 146 (2), 1356–1363. o. DOI:10.1021/jacs.3c09615. PMID 38170904. PMC 10797614. (Hozzáférés: 2024. február 2.)
Ez a szócikk részben vagy egészben a MYC című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
- Hann SR, King MW, Bentley DL, Anderson CW, Eisenman RN (1988. január 1.). „A non-AUG translational initiation in c-myc exon 1 generates an N-terminally distinct protein whose synthesis is disrupted in Burkitt's lymphomas”. Cell 52 (2), 185–95. o. DOI:10.1016/0092-8674(88)90507-7. PMID 3277717.
- Hiyama T, Haruma K, Kitadai Y, Ito M, Masuda H, Miyamoto M, Tanaka S, Yoshihara M, Sumii K, Shimamoto F, Chayama K (2001. november 4.). „c-myc gene mutation in gastric mucosa-associated lymphoid tissue (MALT) lymphoma and diffuse large B-cell lymphoma”. Oncol. Rep. 8 (2), 289–92. o. DOI:10.3892/or.8.2.289. PMID 11182042.
- Ruf IK, Rhyne PW, Yang H, Borza CM, Hutt-Fletcher LM, Cleveland JL, Sample JT. EBV Regulates c-MYC, Apoptosis, and Tumorigenicity in Burkitt's Lymphoma, Epstein-Barr Virus and Human Cancer, Current Topics in Microbiology and Immunology, 153–60. o.. DOI: 10.1007/978-3-642-56515-1_10 (2001. november 4.). ISBN 978-3-642-62568-8
- Hu HM, Arcinas M, Boxer LM (2002. március 1.). „A Myc-associated zinc finger protein-related factor binding site is required for the deregulation of c-myc expression by the immunoglobulin heavy chain gene enhancers in Burkitt's lymphoma”. J. Biol. Chem. 277 (12), 9819–24. o. DOI:10.1074/jbc.M111426200. PMID 11777933.
- Hilker M, Tellmann G, Buerke M, Moersig W, Oelert H, Lehr HA, Hake U (2001. november 4.). „Expression of the proto-oncogene c-myc in human stenotic aortocoronary bypass grafts”. Pathol. Res. Pract. 197 (12), 811–6. o. DOI:10.1078/0344-0338-00164. PMID 11795828.
- Feng XH, Liang YY, Liang M, Zhai W, Lin X (2002. január 1.). „Direct interaction of c-Myc with Smad2 and Smad3 to inhibit TGF-beta-mediated induction of the CDK inhibitor p15(Ink4B)”. Mol. Cell 9 (1), 133–43. o. DOI:10.1016/s1097-2765(01)00430-0. PMID 11804592.
- Kuschak TI, Kuschak BC, Taylor CL, Wright JA, Wiener F, Mai S (2002. január 1.). „c-Myc initiates illegitimate replication of the ribonucleotide reductase R2 gene”. Oncogene 21 (6), 909–20. o. DOI:10.1038/sj.onc.1205145. PMID 11840336.
- Chettab K, Zibara K, Belaiba SR, McGregor JL (2002. január 1.). „Acute hyperglycaemia induces changes in the transcription levels of 4 major genes in human endothelial cells: macroarrays-based expression analysis”. Thromb. Haemost. 87 (1), 141–8. o. DOI:10.1055/s-0037-1612957. PMID 11848444.