Macskák könyve | |
Szerző | T. S. Eliot (Thomas Stearns Eliot) |
Eredeti cím | Old Possum’s Book of Practical Cats |
Ország | Egyesült Királyság |
Nyelv | angol |
Műfaj | vers |
Kiadás | |
Kiadó | Faber and Faber |
Kiadás dátuma | 1939 |
Magyar kiadó | Móra Ferenc Könyvkiadó |
Magyar kiadás dátuma | 1972 |
Fordító | Nemes Nagy Ágnes Tandori Dezső Tellér Gyula Tótfalusi István Weöres Sándor |
Illusztrátor | T. S. Eliot Nicolas Bentley Szántó Piroska Edward Gorey Axel Scheffler |
Sablon • Wikidata • Segítség |
A Macskák könyve (angolul: Old Possum’s Book of Practical Cats) T. S. Eliot könnyed verseskötete a macskák pszichológiájáról és szociológiájáról. Eredetileg a Faber and Faber gondozásában jelent meg, a Macskák című musical alapja.
A verseket Eliot az 1930-as években írta levelekben keresztgyermekeinek, „Old Possum” írói néven.[1] Összegyűjtve 1939-ben jelentek meg a költő borítóillusztrációival, majd 1940-ben újra kiadták Nicolas Bentley illusztrációival. Később a kötethez Edward Gorey (1982) és Axel Scheffler (2009) is készített illusztrációkat.
Magyarországon a Móra Ferenc Könyvkiadó gondozásában jelent meg 1972-ben Nemes Nagy Ágnes, Tandori Dezső, Tellér Gyula, Tótfalusi István és Weöres Sándor fordításában, Szántó Piroska rajzaival. Ebben a fordításban 2011-ben jelent meg újra, Mácsai Pál tolmácsolásában hangoskönyvként (ISBN 978-963-0966-77-1). 1983-ban, a musicalváltozat magyar bemutatójához Romhányi József készített új fordítást.
T. S. Eliot már egy korai, 1915-ös versében, a J. Alfred Prufrock szerelmes énekében macskához hasonlította a St. Louis-i sárga ködöt. Bár számos művében tesz macskákra utalást, csak a harmincas években keresztgyermekeinek (Tom Faber és Alison Tandy) írt, Old Possumként (Vén Oposszum) jegyzett verseinek váltak főszereplőivé. 1931 januárjában kelt, Tomnak címzett levelében már ír egy Jelloryum nevű Lilliecat macskáról, akit le is rajzolt. A levélben azt írta, hogy „szívesen mesélnék a Cus Cusokról is, csakhogy kutyákat nem tudok olyan jól rajzolni, mint macskákat, pedig szeretnék.” Amikor Tom négyéves volt, már a töncsökről és a jégpacsokról is írt. Eliot folyamatosan írta a macskás történeteket, 1936-ban pedig mindkét gyerek megkapta A macska neve címűt. A kötetben megjelentnél sokkal több macskát álmodott meg. A macskák neveinek kitalálásához kikérte barátai és idegenek véleményét is. „A Ladilaki Kandúr”-t Alisonnak küldte el 1936 októberében, míg a következő évben a „Vásottkarom és Enyvestalp”-at. 1938 hamvazószerdáján már tervezte a „Csülkecsámpás, a vasúti macska” megírását.
A Faber & Faber az 1936. tavaszi katalógusában beharangozta a Mr Eliot’s book of Pollicle Dogs and Jellicle Cats As Recited to Him by the Man in White Spats (Eliot úr könyve a töncs kutyákról és a jégpacs macskákról, ahogy azt neki a fehér kamáslis férfi elmesélte) című kötetet, Eliotnak azonban gondjai akadtak a koncepcióval. Három évvel később a kiadó bejelentette, hogy a könyv csak macskákról fog szólni, mivel „egyre inkább úgy érezték, hogy udvariatlanság lenne a macskákat egy kalap alatt tárgyalni a kutyákkal.” A kötetet Ralph Hodgson szerette volna illusztrálni, de a kérdéses időszakban Amerikában tartózkodott. A Macskák könyve végül 1939. október 5-én jelent meg 3005 példányban, Eliot rajzaival a borítón. Eliot aggódott a fogadtatás miatt, mivel ez a kötet új közönséghez szólt, ám a könyv sikeressé vált. Az elkövetkező négy évtizedben a kötet megjelent dánul, németül, olaszul, japánul, svédül, magyarul és lengyelül is. Számos töredék kiadatlan maradt.[2]
A Macskák könyvében szereplő költemények listája. Az először megadott cím az 1972-es magyar fordításban szereplő, zárójelben az eredeti cím, a magyar fordító és ha a válogatáslemezen szerepel, a Romhányi-féle musicalfordításban használt cím. Ahol a verscímből nem derül ki a főszereplő macska neve, jegyzetben szerepel.
Alan Rawsthorne angol zeneszerző 1954-ben hat vershez szerzett nagyzenekarra kísérőzenét Practical Cats címen. Nem sokkal később ebből felvétel is készült Robert Donat színész felolvasásával.[3] Egy évvel korábban egy másik angol zeneszerző, Humphrey Searle is szerzett kísérőzenét két vershez fuvolára, piccolóra, csellóra és gitárra. A Two Practical Cats Makár Viki és Growltiger verseit tartalmazza.[4]
A versek legismertebb zenés feldolgozása valószínűleg Andrew Lloyd Webber színpadi musicalje, a Macskák. A musical a londoni West Enden mutatkozott be 1981-ben, amit az 1982-es broadwayi és az 1983-as budapesti premier követett. A Broadway történetének leghosszabb ideig futó darabja volt, míg Webber egy másik musicalje, Az Operaház Fantomja meg nem előzte. Az eredeti magyar produkció 2008-ban 25. évfordulóját ünnepelte, a leghosszabb ideje futó magyarországi színházi produkció. Webber a kötetben szereplő verseken túl a darab Eliot meg nem jelent vázlatait is felhasználta, így több új szereplő is bemutatkozik, akik közül a legnevezetesebb Grizabella.[2]