Magyar futrinka

Magyar futrinka
Természetvédelmi státusz
Nem szerepel a Vörös listán
Magyarországon fokozottan védett
Természetvédelmi érték: 100 000 Ft
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Ízeltlábúak (Arthropoda)
Osztály: Rovarok (Insecta)
Rend: Bogarak (Coleoptera)
Alrend: Ragadozó bogarak (Adephaga)
Család: Futrinkafélék (Carabidae)
Alcsalád: Futrinkaformák (Carabinae)
Nemzetség: Carabini
Nem: Carabus
Faj: C. hungaricus
Tudományos név
Carabus hungaricus
Fabricius, 1792
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Magyar futrinka témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Magyar futrinka témájú kategóriát.

A magyar futrinka (Carabus hungaricus) a rovarok (Insecta) osztályába a bogarak (Coleoptera) rendjébe és a futrinkafélék (Carabidae) családjába tartozó faj. Magyarországon fokozottan védett, pénzben kifejezett természetvédelmi értéke 100 000 Ft. Szerepel továbbá a Natura 2000 Élőhelyvédelmi Irányelvének II. sz. függelékében (22/2008. (IX. 12.) KvVM rendelet)[1].

Jellemzői

[szerkesztés]

Teljesen fekete, a fej és az előhát igen finoman és sűrűn pontozott, a szárnyfedő finoman és sűrűn szemcsézett, kissé zsírfényű. A szárnyfedőn 3 sor lapos gödör található, egyébként majdnem sima. Az állkapcsi tapogató utolsó íze az utolsó előttinél rövidebb. Hossza 22–28 mm.

Előfordulása - alfajai

[szerkesztés]

A magyar futrinka a palearktikus régióban honos, ahol az általánosan elfogadott nézet szerint három alfaja fordul elő. Magyarországon a nominotipikus alfaj, régebbi kifejezéssel élve a törzsalak honos. A Carabus hungaricus hungaricus Fabricius, 1792 areájának súlypontja a Kárpát-medence, és a következő országokban élnek populációi: Ausztria, Magyarország, Csehország, Szlovákia, Románia, Szerbia. A Bulgáriában élő populációk feltehetőleg szintén ehhez az alfajhoz tartoznak. A másik két alfaj az ukrán sztyeppektől Kelet-Szibériáig terjedt el. A Volgától nyugatra, Ukrajna déli részén (a Krím félszigeten), valamint a Kaukázusban, illetve annak északi és keleti előterében a Carabus hungaricus mingens Quensel, 1806 honos. A Carabus hungaricus cribellatus Adams, 1812 elterjedési területe a Volgától keletre Kelet-Szibériáig húzódik,[1][2][3]

Némileg eltérő álláspontot tükröz a 2003-ban megjelent “Carabus-monográfia”, amelyben a cribellatus önálló fajként szerepel.[4] A Kárpát-medencéből a nominotipikus alfajon kívül további két taxont írtak le, melyek alfaji rangját a szerzők egy része[4] nem fogadja el. A Carabus hungaricus viennensis Kraatz, 1877 a Bécsi- és a Morva-medencében (Ausztria, Csehország) fordul elő, a leírás szerint kisebb a törzsalaknál és a szárnyfedő gödrei "simábbak”, míg a Carabus hungaricus frivaldskyanus Breuning, 1932 a Bánságban (Románia, Szerbia) él, melynek szárnyfedőjén a mintázat általában erőteljesebb. Megjegyzendő azonban, hogy az utóbbi alfajba sorolt példányok között jelentős számban találni olyan egyedeket, melyek inkább a törzsalakhoz hasonlítanak. Egyébként maga Breuning[1] a frivaldskyanus leírásakor nem alfajról, hanem a Kárpát-medence déli homokterületein előforduló változatról beszél, és ugyanígy változatnak, vagyis alfaj alatti kategóriának tartja a viennensist is.

A magyar futrinka mint faj tudományos leírása

[szerkesztés]

A magyar futrinkát Johann Christian Fabricius (1745–1808) dán entomológus, Linné kortársa írta le 1792-ben. Gyűjteményének jelentős részét a németországi Kiel állattani múzeumában őrzik, de típuspéldányai többek között Londonban, Oxfordban és Párizsban is megtalálhatók.[5] A leírás szövege: „Hungaricus. 18 C. apterus ater elytris laevissimis punctis triplici serie concoloribus. Habitat in Hungaria Dom. Smidt. Statura omnino C. convexi at duplo fere major. Corpus totum atrum nullo modo margine cyaneo punctisque triplice serie.” Az eredeti latin szövegből[6] kiderül, hogy a leírásra kerülő bogár nem Fabricius gyűjtésének eredménye, hanem egy bizonyos Smidt úrtól származik. A leírás morfológiai részében Fabricius a magyar futrinkát a selymes futrinkához (Carabus convexus) hasonlítja, de az előbbi kétszer akkora. A sima szárnyfedőjű, szárnyatlan magyar futrinka teljesen fekete, kékes szegélyt nem visel, szárnyfedőin három gödörsor fut végig. A lelőhelyként megadott szűkszavú „Hungaria” kifejezés nem teszi teljes mértékben egyértelművé a származási helyet, de feltehető, hogy a példányok Magyarországról és nem Ausztriából, vagy Erdélyből származnak, hiszen akkor Fabricius inkább a „viennensis” vagy „transsylvanicus” nevet adta volna. Igen valószínű ezen kívül, hogy a „Hungaria” lelőhely a Budai-hegységre vonatkozik, mely a XVIII. század végén felkapott gyűjtőhelynek számított. E helyen külföldiek is szívesen megfordultak, mint például a drezdai születésű, szász természettudós, Hoffmansegg gróf 1793 és 1794 között.

Életmódja

[szerkesztés]

A magyar futrinka a többi hazai futrinkafajhoz hasonlóan éjszaka aktív, de a nyár végi és őszi napsütéses időszakban nappal is mozog. Párzása és peterakása nyár végén, ősz elején zajlik, ekkor figyelhető meg a faj a legnagyobb egyedszámban. A lárvák néhány héttel később jelennek meg, első ízben október végén. Ekkor mintegy 1 cm-es hosszúságú lárvák kelnek ki, melyek enyhe időjárás esetén novemberben is aktívak maradtak. A populáció zöme a talajban, lárva vagy imágó formájában vészeli át a telet. Áprilisban és májusban kizárólag az áttelelt imágók és az L3 stádiumú lárvák figyelhetők meg. A teljes átalakulás során a frissen kikelt puha egyedek júniusban bújnak elő a bábból, de a talaj felszínére a kiszíneződött, kemény kültakarójú bogarak csak augusztus vége felé jönnek ki..

Veszélyeztetettsége

[szerkesztés]

A magyar futrinka elterjedési területének jelentős részén potenciálisan veszélyeztetett (IUCN EN: Endangered), egyes országokban (Ausztria,[7] 2004; Moldova,[8]) a kipusztulás szélén áll, ezért súlyosan veszélyeztetett (IUCN: CR Criticaly Endangered). A Csehország és a Szlovákia területén található populációk lokálisak.[4]

A magyar futrinka Magyarországon potenciálisan veszélyeztetett (IUCN: Vulnerable), és bizonyos, hogy élőhelyeinek további fragmentációja a populációk fogyatkozásához vezethet, különösen a budapesti agglomerációban és az alföldi-kisalföldi települések közelében. Így például veszélyeztető tényező Budaörsön a hegyoldalak beépítése, Győr és Komárom térségében az ipartelepek fejlesztése,[9] Ócsán az inert szemétlerakó kialakítása, vagy Nyírbéltek közelében a homoki élőhelyek beszántása.

A magyar futrinka élőhelyét fenyegető általános tényezők: intenzív taposás, az túlzott főleg birkával történő legeltetés, a legális és illegális szemétlerakás, az iparterületek és úthálózatok fejlesztése, a homok és murva bányászata, a technikai sportok (terepmotorozás, kvadozás), az akáccal, nemesnyárral, feketefenyővel történő beerdősítés, a spontán erdősülés. A dolomit sziklagyepben és lejtősztyeppben élő populációk sokkal kisebb egyedszámúak, és így feltehetőleg sokkal sérülékenyebbek. Ennek oka abban rejlik, hogy az utóbbi ötven évben a természet ezeken az élőhelyeken jelentős átalakuláson (erdősítés, erdősülés, taposás, szemétlerakás) ment át, mely kedvezőtlenül hatott a magyar futrinka élőhelyére.

A magyar futrinkának a nyílt és zárt homokpusztagyepekben[10][11][12] jelentős populációi találhatók, de gyomos és felhagyott mezőgazdasági területekről is előkerült egy-egy példánya.[13][14] A gyomos (és korábban művelt) területen való előfordulás arra enged következtetni, hogy a faj erős, nagy egyedszámú populációiból képesek példányok elvándorolni, és kedvező körülmények esetén ott megtelepedni, illetve az élőhelyét teljesen tönkre nem tévő bolygatást, illetve annak jelentős leromlását is képes átvészelni.

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ a b Breuning, Stephan. 106. Heft, Monographie der Gattung Carabus L. (IV. Teil). Bestimmungs-Tabellen der europäischen Coleopteren (német nyelven). Troppau: E. Reitter, 704–705. o. (1933-1937) 
  2. ↑ Deuve, Thierry. Illustrated catalogue of the genus Carabus of the world (Coleoptera: Carabidae). Pensoft Series Faunistica #34 (angol nyelven). Pensoft Publishers (2004). ISBN 9789546422002 
  3. ↑ Löbl, Ivan, Aleš Smetana. Catalogue of Palaearctic Coleoptera (angol nyelven). Apollo Books (2003). ISBN 9788788757712 
  4. ↑ a b c Turin, H., Penev, L.. The Genus Carabus L. in Europe. A synthesis. Fauna Europaea Evertebrata 2. (angol nyelven) [2003]. ISBN 9789546421203 
  5. ↑ Horn, Walther, KAHLE, I., FRIESE, G. und GAEDIKE, R. Collectiones entomologicae. Ein Kompendium über den verleib entomologischer Sammlungen der Welt bis 1960. Teil I: A bis K., 1990 (deuch nyelven), Berlin: Akademie der Landwirtschaftswissenschaften der Deutschen Demokratischen Republik (1990). ISBN 9783744000673 
  6. ↑ Fabricius, Johann Christian. Entomologia systematica emendata et aucta, secundum clasess, ordines, genera, species adjectis synonimis, locis, observationibus, descriptionibus, Tomus I. Pars I. [1792] 
  7. ↑ Müller-Motzfeld, Gerd.szerk.: Freude, H., Harde, K. W., Lohse, G. A., & Klausnitzer, B.: Band 2. Adephaga 1: Carabidae (Laufkäfer) in Die Käfer Mitteleuropas, 2. (deutsch nyelven), Heidelberg-Berlin: Elsevier GMBH, Spektrum Akademischer Verlag (2004). ISBN 9783827415516 
  8. ↑ Neculiseanu, Zaharia; , Anatol Danila, Grigore Cilipic: Ştiri Ecologice (roman nyelven), 2002. [2012. január 7-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. január 17.)
  9. ↑ MTI Eco: Futrinkákat veszélyeztet a győri Audi-gyár tervezett bővítése (magyar nyelven), 2010. augusztus 26. [2010. augusztus 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. január 17.)
  10. ↑ Meszes talajú homokpuszta (magyar nyelven). TERRA Alapítvány. [2011. december 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. január 17.)
  11. ↑ Nyílt homokpusztagyepek MÉTA adatbázis. MTA Őkológiai és Botanikai Kutatóintézete. (Hozzáférés: 2011. január 17.)[halott link]
  12. ↑ Homoki sztyeprétek MÉTA adatbázis. MTA Őkológiai és Botanikai Kutatóintézete. (Hozzáférés: 2011. január 17.)[halott link]
  13. ↑ Ködöböcz, Viktor (2003). „Adatok a Szatmár-Beregi-síkság és a Nyírség futóbogár faunájához (Coleoptera: Carabidae), 1995-2002” (magyar nyelven). Kézirat, 34. o. 
  14. ↑ Kutasi, Csaba, Szél Győző (2006. február 17.). „Ground beetle assemblages of dolomitic grasslands in Hungary.” (angol nyelven). Entomologica Fennica 17. (3.), 253-257. o, Kiadó: Entomological Society of Finland, the Lepidopterological Society of Finland, the Societas Entomologica Helsingforsiensis and the Entomological Club of the Zoological and Botanical Society of Turku.. [2012. március 1-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. január 17.) 

Források

[szerkesztés]
  • BÉRCES S., SZÉL GY., KÖDÖBÖCZ V., KUTASI CS., SZABÓ K., FÜLÖP D., PÉNZES ZS. & PEREGOVITS L. 2007: A magyar futrinka. [Carabus hungaricus.] – In: FORRÓ L. (ed.): A Kárpát-medence állatvilágának kialakulása. [The origin of the fauna of the Carpathian Basin.] Magyar Természettudományi Múzeum, Budapest, pp. 107–124.
  • BÉRCES S., SZÉL GY. & KÖDÖBÖCZ V. 2007: A magyar futrinka (Carabus hungaricus) elterjedése és természetvédelmi helyzete. (The distribution and nature protection status of the species Carabus hungaricus.) – Természetvédelmi Közlemények 13: 411–420.
  • BÉRCES S., SZÉL GY., KÖDÖBÖCZ V. & KUTASI Cs. 2008: The distribution, habitat types and nature conservation value of a Natura 2000 beetle, Carabus hungaricus Fabricius, 1792 in Hungary. – In: PENEV L., ERWIN T. & ASSMANN T. (eds): Back to the roots and back to the future. Towards a New Synthesis between Taxonomic, Ecological and Biogeographical Apporaches in Carabidology. Proceedings of the XIII European Carabidologists Meeting, Blagoevgrad, August 20-24, 2007. Pensoft Series Faunistica No. 75. [2]
  • CSIKI E. 1905-08: Magyarország bogárfaunája 1. kötet Adephaga 1. Caraboidea.[The beetle fauna of Hungary 1. volume Adephaga 1. Caraboidea.], Budapest.
  • FRIVALDSZKY I. 1865: Jellemző adatok Magyarország faunájához. [Typical faunistic data for Hungary] A Magyar Tudományos Akadémia Évkönyvei 11 (4): 1-275, 13 pls.
  • FRIVALDSZKY J. 1874: Magyarország téhelyröpűinek futonczféléi. [Hungarian ground beetels] (Carabidae) F. Eggenberger Magyar Akadémiai Könyvárusnál, Budapest.
  • KASZAB Z. & SZÉKESSY V. 1953: Bátorliget bogár-faunája, Coleoptera. – In: SZÉKESSY V. (ed.): Bátorliget élővilága [The beetle fauna of Bátorliget – In: The flora and fauna of Bátorliget]. Akadémiai Kiadó, Budapest, pp. 194–285.
  • KEMPELEN R. 1868. III. Heves és külső Szolnok törvényesen egyesült vármegyék állattani leírása. – In: ALBERT F. (ed.): Heves- és Külső Szolnok törvényesen egyesült vármegyék leírása [Faunistic desription of the counties Heves and Szolnok. – In: Description of the counties Heves and Szolnok.] A Magyar Orvosok és Természetvizsgálók XIII. nagygyűlése [Congress of the Hungarian doctors and naturalists], Eger, pp. 175–226.[3]
  • KOY T. 1800: Alphabetisches Verzeichniss meiner Insecten-Sammlung. Gewidmet Seinen Entomologischen Freuden von Tobias Koy. Ofen, 64 pp.
  • KUTASI CS. 1998: Futrinkafélék (Coleoptera, Carabidae) Litér környékéről. (Ground beetles (Coleptera: Carabidae) of the environment of Litér (West Hungary).– Folia Musei Historico-Naturalis Bakonyiensis 13 (1994): 73-87.
  • KUTHY D. 1896 [1897]: Coleoptera. – In: A Magyar Hungariae). [Fauna of the Hungarian Empire.] Társulat, Budapest, pp. 1–213.
  • LIE P. 1994: Neue Beiträge zur Kenntniss der Carabofauna des Rumänischen Banates fur das Jahr 1993 (Coleoptera, Carabidae). – Folia Entomologica Hungarica, Budapest, Rovartani Közlemények, LV. 225-232.
  • LIE P. 1995: Beiträge zur Kenntnis des Carabus hungaricus frivaldskyanus Breuning neuentdeckt im Banat, Rumanien (Coleoptera, Carbidae). -Folia Entomologica Hungarica, Budapest, Rovartani Közlemények, LVI. 85-88.
  • MERKL O. 1991: Reassessment of the beetle fauna of Bátorliget, NE Hungary (Coleoptera). – In: MAHUNKA S. (ed.): The Bátorliget Nature Reserves - after forty years, I. Akadémiai Kiadó, Budapest, pp. 381–498.
  • SZÉL GY., BÉRCES S., KUTASI CS. & KÖDÖBÖCZ V. 2006: A magyar futrinka (Carabus hungaricus Fabricius, 1792) hazai elterjedése és élőhelyei (Coleoptera: Carabidae). (Distribution and habitats of Carabus hungaricus Fabricius, 1792 in Hungary (Coleoptera: Carabidae.) – Praenorica. Folia historico-naturalia 9: 45–80.
  • SZÉL GY., RETEZÁR I., BÉRCES S., FÜLÖP D. ÉS PÉNZES ZS. 2007: A magyarországi nagy testű futrinkák (Carabus-fajok). – In: FORRÓ L. (ed.): A Kárpát-medence állatvilágának kialakulása. [The origin of the fauna of the Carpathian Basin.] Magyar Természettudományi Múzeum, Budapest, p. 87 p. 102