Mahászánghika

Oroszlánok a száncsi buddhista emlékek között - itt volt a Csaitika iskola korábbi központja.

Korai
buddhizmus
Szövegek

Gandhárai szövegek
Ágamák
Páli kánon

Zsinatok

1. zsinat
2. zsinat
3. zsinat
4. zsinat

Iskolák

Első szangha
└ Mahászánghika
　├ Ekavjávahárika
　├ Lokottaraváda
　├ Bahusrutíja
　├ Pradzsnaptiváda
　└ Csaitika
└ Szthaviraváda
　├ Mahísászaka
　├ Dharmaguptaka
　├ Kásjapíja
　├ Szarvásztiváda
　└ Vibhadzsjaváda
　　└ Théraváda

.

A mahászánghika (szanszkrit: महासांघिक mahāsāṃghika; kínai: 大眾部; pinjin: Dàzhòng Bù, magyar jelentése: a "Nagy Szangha") az ősi India egyik korai buddhista iskolája volt. Ez az iskola kiemelte a történelmi Buddha emberfeletti képességeit (még születése előtt bejárta a tíz bhúmi szintet) és lecsökkentette az arhatok tekintélyét.[1]

Egyfelől azért érdeklődnek sokan a mahászánghika iskola eredete után, mert a vinaja létező hét változata közül az egyik ehhez az iskolához kapcsolódik, valamint több tudós szerint a mahászanghika irányzat a mahájána irányzat előfutárának tekinthető.[2][3]

A mahászanghika iskola később több irányzatra bomlott szét.

Földrajzi elhelyezkedés

[szerkesztés]

A mahászánghika irányzat eredeti központja az ősi indiai Magadha királyságban volt, illetve fontos központjai voltak Mathura és Karli városokban.[4] A mahászánghika alá tartozó kukkutika buddhista iskola a kelet-indiai Váránaszi környékén,[5] az ekavjávahárika és a lokottaraváda irányzatok Pesavar közelében, a bahusrutíja pedig Kosala mellett tartottak fenn központot az i.e. 200 környékén.

Az ugyancsak a mahászanghika iskola alá tartozó csaitika irányzat az Ándhra régióban és Amarávatiban székelt. A csaitikából több iskola indult ki: púrvasaila, aparasaila, rádzsagirika és sziddhárthika. Madhjadesza adott otthont a pradzsnaptiváda irányzatnak.[6] A Krisna-völgy ősi helyszínei az i.e. 3. század környékén is már aktív buddhista közösségeknek adtak otthont.[7]

Az azsantai, az ellórai és a karlai templombarlangokat is a mahászanghika iskoláival azonosítják össze.[8]

Eredete

[szerkesztés]

A mahászanghika iskola eredetét a legtöbb forrás a második buddhista tanácskozás idejére teszi. Az egyes hagyományok tanácskozással kapcsolatos beszámolói ellentmondásosak, de egyetértenek abban, hogy ekkor történt a szangha nagy szétválása Szthaviraváda és a Mahászanghika iskolákra. Az okokat illetően nincs egyetértés.[9]

Nyelve

[szerkesztés]

Buton Rinchen Drub tibeti történész szerint a mahászanghika iskolában a prákrit nyelvet használták. A szarvásztiváda a szanszkrit, a szthavriaváda iskola a paisácsi, a szammitíja iskola pedig az apabhramsa dialektust használta.[10]

Tanok

[szerkesztés]
A Buddha körbevéve bodhiszattvákkal. Adzsantai barlangtemplomok, India.

A mahászanghika irányzat szerint Buddha tanításait kétféle szinten lehetett értelmezni - relatív vagy konvencionális, illetve abszolút vagy legvégső igazságként.[11] A mahászanghika gyakorlói számára Buddha tanításainak abszolút értelme szavakkal leírhatatlan volt, ezért a szavakat csak a dharma konvencionális megnyilvánulásának tekintették.[12] K. Venkata Ramanan writes:[13] A buddhák és a bodhiszattvák természetfeletti képességeit hirdették és az arhatok esendőségét.[11] A mahájána hagyományhoz hasonlóan a mahászanghika hívei is úgy tartották, hogy a egy korban egyszerre több buddha is létezhet ("a tíz irányban").[14]

Kézirat-gyűjtemények

[szerkesztés]

Történészek feltárták annak az Afganisztán területén található egykori mahászanghika-lokottaraváda kolostornak a romjait, amelyet egy Hszüan-cang nevű kínai buddhista szerzetes meglátogatott a 7. században.[15] Birsfakéregre és pálmalevélre írt kéziratokat találtak, közöttük mahájána szútrákat is, amelyek ma a Schoyen-gyűjtemény részét képezik. Egyes kéziratokat gandhárai és kharosti nyelven írták, de voltak közöttük szanszkrit és gupta nyelvű írások is. Az ebből a kolostorból származó kéziratok és töredékek a következő műveket tartalmazták:[15]

Abhidharma

[szerkesztés]

Egyes források szerint a mahászanghika iskola nem fogadta el az abhidharmát kanonikus szövegként.[16] A théraváda-féle Dípavamsza például azt írja, hogy a mahászanghika irányzatban nem volt abhidharma.[17] Más források szerint viszont voltak ilyen gyűjtemények. Az 5. század elején a kínai Fa-hszien állítólag talált egy mahászanghika abhidharmát egy kolostorban Pátaliputra közelében.[17] Később egy másik kínai buddhista zarándok útja során találkozott két mahászanghika bhikkhuval (buddhista szerzetes), akikkel hónapokon át tanulmányozták a mahászanghika abhidharmát és egyéb mahájána sasztrával (szanszkrit, jelentése szabály).[17]

Bibliográfia

[szerkesztés]
  • "Arya-Mahasamghika-Lokuttaravadin Bhiksuni-Vinaya"; Szerkesztő: Gustav Roth, 1970.
  • Mahasamghika and Mahasamghika-Lokuttaravadin Vinaják kínai fordításai; CBETA Taisó digitális kiadás.
  • "The Earliest Vinaya and the Beginnings of Buddhist Literature"; Frauwallner, Serie Orientale Roma, 8. Rome: Istituto Italiano per il Medio ed Estremo Oriente.
  • "Vinaya-Matrka — Mother of the Monastic Codes, or Just Another Set of Lists? A Response to Frauwallner's Handling of the Mahasamghika Vinaya"; Shayne Clarke. Indo-Iranian Journal 47: 77-120, 2004.
  • "A Survey of Vinaya Literature"; Charles Prebish. Taipei, Taiwan: Jin Luen Publishing House, 1994, 157 pages. Jelenlegi kiadó: Curzon Press.
  • "The Fundamental Teachings of Early Buddhism: a comparative study based on the Sūtrāṅga portion of the Pali Saṃyutta-Nikāya and the Chinese Saṃyuktāgama", Choong Mun-Keat, Wiesbaden : Harrassowitz, 2000.
  • "History of Mindfulness"; Bhikkhu Sujato, Taipei, Taiwan: the Corporate Body of the Buddha Educational Foundation, 2006.
  • "Buddhist Monastic Discipline: The Sanskrit Pratimoksa Sutras of the Mahasamghikas and Mulasarvastivadins"; Charles Prebish. University Park: The Pennsylvania State University Press, 1975, 156 pages. First Indian Edition, Delhi: Motilal Banarsidass, 1996.
  • "Mahasamghika Origins: The Beginnings of Buddhist Sectarianism"; Charles Prebish and Janice J. Nattier. History of Religions, 16, 3 (1977. február), 237-272.
  • "The Pratimoksa Puzzle: Fact Versus Fantasy"; Charles Prebish. Journal of the American Oriental Society, 94, 2 (1974. április-június), 168-176.
  • "A Review of Scholarship on the Buddhist Councils"; Charles Prebish. Journal of Asian Studies, XXXIII, 2 (1974. február), 239-254.
  • "Theories Concerning the Skandhaka: An Appraisal"; Charles Prebish Journal of Asian Studies, XXXII, 4 (1973. augusztus), 669-678.
  • "Saiksa-dharmas Revisited: Further Considerations of Mahasamghika Origins"; Charles Prebish. History of Religions, 35, 3 (1996. február), 258-270.

Kapcsolódó szócikkek

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]
  1. ↑ www.karuna.hu - Buddhista eszmetörténet. [2014. november 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. november 16.)
  2. ↑ www.buddhapest.hu - Devadatta utóélete
  3. ↑ Williams, Paul. The Origins and Nature of Mahāyāna Buddhism. 2004. p. 181-2
  4. ↑ Potter, Karl. Encyclopaedia of Indian Philosophies, Vol. 8: Buddhist Philosophy 100-350 AD. 2002. p. 23
  5. ↑ Warder, A.K. Indian Buddhism. 2000. p. 281
  6. ↑ Elizabeth Cook. Light of Liberation: A History of Buddhism in India. Dharma Publishing, 1992. p. 242-243
  7. ↑ Padma, Sree. Barber, Anthony W. Buddhism in the Krishna River Valley of Andhra. SUNY Press 2008, pg. 2.
  8. ↑ Gadkari, Jayant. Society and Religion: From Rgveda to Puranas. 1996. p. 198
  9. ↑ Skilton, Andrew. A Concise History of Buddhism. 2004. p. 47
  10. ↑ Yao, Zhihua. The Buddhist Theory of Self-Cognition. 2012. p. 9
  11. ↑ a b Baruah, Bibhuti. Buddhist Sects and Sectarianism. 2008. p. 48
  12. ↑ Buescher, John. Echoes from an Empty Sky: The Origins of the Buddhist Doctrine of the Two Truths. 2005. p. 46
  13. ↑ Ramanan, K. Venkata. Nāgārjuna's Philosophy. 1998. pp. 62-63
  14. ↑ Guang Xing. The Concept of the Buddha: Its Evolution from Early Buddhism to the Trikaya Theory. 2004. p. 65
  15. ↑ a b Schøyen Collection: Buddhism. [2012. június 10-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. június 23.)
  16. ↑ "Abhidhamma Pitaka." Encyclopædia Britannica. Ultimate Reference Suite. Chicago: Encyclopædia Britannica, 2008.
  17. ↑ a b c Walser, Joseph. Nāgārjuna in Context: Mahāyāna Buddhism and Early Indian Culture. 2005. p. 213

További információk

[szerkesztés]