Manoel Viana | |||
| |||
Közigazgatás | |||
Ország | Brazília | ||
Állam | Rio Grande do Sul | ||
Mezorégió | Sudoeste Rio-Grandense | ||
Mikrorégió | Campanha Ocidental | ||
Alapítás éve | 1992 | ||
Polgármester | Jorge Gustavo Costa Medeiros | ||
Körzethívószám | 55 | ||
Népesség | |||
Teljes népesség | 6801 fő (2022)[1] | ||
Tszf. magasság | 113 m | ||
Terület | 1390,7 km² | ||
Elhelyezkedése | |||
d. sz. 29° 35′ 20″, ny. h. 55° 28′ 58″29.588889°S 55.482778°WKoordináták: d. sz. 29° 35′ 20″, ny. h. 55° 28′ 58″29.588889°S 55.482778°W | |||
Manoel Viana weboldala | |||
A Wikimédia Commons tartalmaz Manoel Viana témájú médiaállományokat. | |||
Sablon • Wikidata • Segítség |
Manoel Viana egy község (município) Brazíliában, Rio Grande do Sul államban. 2022-ben népességét 6801 főre becsülték.[2]
Területén régen minuano indiánok éltek. Manoel Viana városa – a mai községközpont – az Ibicuí folyó (az Uruguay fő mellékfolyója) egy átkelőjénél alakult ki, amely összeköttetést teremtett a missziók és a határvidékek közötti kereskedelmi forgalom számára. Az első lakóházat Inácio Cortes da Silva építette, őt követte többek között Dorico Marques, Madalena Camargo Saldanha és Mario Brites. A kialakuló település neve Passo Novo do Ibicui volt, majd amikor 1938-ban kisvárosi (vila) rangra emelték, felvette Manoel Viana ezredes nevét, aki 1908 és 1916 között intendánsként szolgált (a Manoel régies forma, mai írásmódja Manuel lenne). A településen a 20. század közepéig nagyon kevesen éltek, azonban 1945–1950 között megépült az Ibicuí felett átívelő General Osório híd, és ez jelentős népességnövekedést indított el. A termékeny, több folyó által öntözött környéken földművesek, állattenyésztők, iparosok telepedtek le. 1992-ben függetlenedett São Francisco de Assis községtől, és önálló községgé alakult.[3][4]
Székhelye Manoel Viana, további kerületei nincsenek.[4] A községközpont távolsága Porto Alegretől közúton 468 kilométer, Alegrete városától 40 kilométer.[5] Az Ibicui folyó alapvető gazdasági szerepet játszik a község települései számára. Vizét a mezőgazdaság, különösen a rizstermesztés számára használják fel, emellett állattenyésztésre, halászatra, homokkitermelésre.[3]