Marga Minco | |
Született | Sara Menco 1920. március 31.[2][3] Ginneken[1], Hollandia |
Elhunyt | 2023. július 10. (103 évesen)[4] Amszterdam, Hollandia |
Álneve | Marga Minco |
Állampolgársága | holland[5] |
Nemzetisége | holland |
Házastársa | Bert Voeten |
Gyermekei | Jessica Voeten |
Foglalkozása | |
Kitüntetései |
|
A Wikimédia Commons tartalmaz Marga Minco témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Marga Minco, született Sara Menco (Ginneken, 1920. március 31. – Amszterdam, 2023. július 10.) holland újságíró, író.
Ginnekenben[1] született egy ortodox zsidó családban. 1938-ban újságíró-gyakornokként kezdett dolgozni a Bredasche Courantnál . Valódi vezetékneve Menco volt, de egy tisztviselő véletlenül megváltoztatta az első magánhangzót. Az 1940. májusi német inváziót követően és még azelőtt, hogy a megszálló csapatok kihirdették volna a zsidóellenes intézkedéseket, az újság németekkel rokonszenvező igazgatósága parancsára elbocsátották.
A második világháború elején Minco Bredában, Amersfoortban és Amszterdamban élt. Elkapta a tuberkulózis enyhe formáját és Utrechtben és Amersfoortban kórházban kezelték. 1942 őszén visszatért Amszterdamba a szüleihez, akiket a német megszállók arra kényszerítettek, hogy beköltözzenek a város zsidónegyedébe.
A háború későbbi szakaszában Minco szüleit, bátyját és nővérét deportálták, de miután megúszta a letartóztatást, a háború hátralévő részét rejtőzködve töltötte és ő volt a család egyetlen túlélője. Új nevet is kapott, Marga Faes néven, melynek első részét továbbra is használta. Minco feleségül ment a költő és műfordító Bert Voetenhez[7], akivel 1938-ban ismerkedett meg, és akivel együtt bujkált a háború alatt. A háború után számos újságon és folyóiraton dolgoztak. Két lányuk született, egyikük Jessica Voeten[8] írónő.
2020 márciusában töltötte be 100. életévét és 2023. július 10-én, 103 évesen halt meg.[9][10]
1957-ben Minco kiadta első könyvét, Het bittere kruid ("Keserű fű") címen, amelyben egy névtelen szereplő a szerzőre emlékeztető háborús élményeken megy keresztül. Későbbi könyvének, az Een leeg huis ("Egy üres ház") címe nemcsak a lebontott házra utal, amelyet a főhősnő a megszállás végén a rejtekhelyből való előbújás után talál, hanem arra az ürességre is, amelyet barátjával, Yonával a háború utáni években éltek át, amihez hozzáadódott az a távolság, sőt néha még az ellenségeskedés is, amelyet a táborokból Hollandiába visszatérők tanúsítottak. Ezt a jelenséget Marga Minco írta le részletesebben a De andere kant ("A másik oldal") című novellagyűjteményében.
Az egzisztencializmus különleges feszességet támaszt munkásságában. Főszereplői gyakran a holokauszt túlélői, értelmetlennek élik meg életüket. Gyakran csak véletlenek sorozata miatt élték túl a háborút, miközben szeretteiket meggyilkolták. Frieda Borgstein például a De val ("A bukás") című novellában véletlenül túléli az egész háborút anélkül, hogy a nácik kezébe kerülne, akik kioltották férje életét. Ennek ellenére közvetlenül 85. születésnapja előtt meghal, amikor véletlenül beleesik egy fedetlen kútba.