Margitay Tihamér

Margitay Tihamér
Önarcképe
Önarcképe
Született1859. november 27.[1][2][3]
Jenke
Elhunyt1922. február 23. (62 évesen)[4][2]
Budapest[5]
Állampolgárságamagyar
Foglalkozása
  • festőművész
  • művész
IskoláiMagyar Királyi Mintarajztanoda és Rajztanárképezde (1874–1879)
Halál okaöngyilkosság
SírhelyeFiumei Úti Sírkert (36/2-1-41)[6]
A Wikimédia Commons tartalmaz Margitay Tihamér témájú médiaállományokat.

Margitay Tihamér (Jenke, 1859. november 27. – Budapest, 1922. február 23.) magyar festőművész.

Életútja

[szerkesztés]

A budapesti Mintarajziskola és Rajztanárképzőben tanult 1874 és 1879 között, Székely Bertalan növendékeként. 1879-ben a müncheni képzőművészeti akadémián folytatta tanulmányait, állami ösztöndíjasként. Hazatérését követően 1881-ben kapott első ízben lehetőséget a szélesebb nyilvánosság előtti megjelenésre, amikor Római dáridó című művét kiállították a Műcsarnokban. 1884-ben állami megbízást kapott József nádor egész alakos képmásának megfestésére. Országos népszerűségre 1888-ban bemutatott, Az ellenállhatatlan című festményével tett szert. 1897-ben részt vett a monumentális Erdélyi körkép megfestésében. 1903-ban gyűjteményes kiállítása nyílt a Nemzeti Szalon szervezésében. Önkezével vetett véget életének.

Munkássága

[szerkesztés]

Nagy tehetségű festőként indult pályáján, de művészetét feláldozta a kor polgári divatjának oltárán. Anekdotizáló jellegű, finom humorú zsánerképeket, ún. szalonéletképeket festett Jules Bastien-Lepage modorában. Képeivel élete során hat művészeti díjat is elnyert, de a megváltozó képzőművészeti stíluseszmények műveit feledésre ítélték. Az idő ettől függetlenül az értő közönség előtt rehabilitálta munkásságát, mivel az a fajta – olykor groteszkbe hajló – humor, ami az ő univerzumát jellemezte, sehol másutt a hazai festészetben nem található meg, s képeit ezer közül fel lehet ismerni, egyéni, eredeti voltuk miatt, s száz év elteltével is hatásosak, ami csak keveseknek adatik meg.[forrás?]

Jelentősebb festményei: Féltékenység; Párbaj után; Kosár; Stefi bácsi; Virradat; Vesztett játszma; Mézeshetek. Több műve megtalálható a Magyar Nemzeti Galériában, önarcképét pedig a Magyar Nemzeti Múzeum történelmi képcsarnokában őrzik.

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ Magyar életrajzi lexikon (magyar nyelven). Akadémiai Kiadó, 1967. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  2. ↑ a b Benezit Dictionary of Artists (angol nyelven). Oxford University Press, 2006. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. ↑ RKDartists (holland nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. ↑ RKDartists (holland nyelven). (Hozzáférés: 2018. május 3.)
  5. ↑ a Német Nemzeti Könyvtár katalógusa (német nyelven). (Hozzáférés: 2020. június 10.)
  6. ↑ https://library.hungaricana.hu/hu/view/BFLV_bn_25_07_1999_3_2/?pg=246&layout=s

Források

[szerkesztés]

További információ

[szerkesztés]
  • Szana Tamás: Margitay Tihamér. Magyar Salon, (1890)
  • Rózsa Miklós: Margitay élete és művészete. Budapest: k. n. 1903.