Marie-Louise Damien | |
Damia 1920-ban | |
Életrajzi adatok | |
Születési név | Louise Marie Damien |
Becenév | Damia |
Született | 1889. december 5.[1][2][3][4] Párizs 13. kerülete[5] |
Elhunyt | 1978. január 30. (88 évesen)[6][4][7] |
Sírhely | Cimetière de Pantin |
Élettárs | Gab Sorère |
Szülei | Marie Joséphine Louise (született: Claude) Nicolas Damien |
Pályafutás | |
Műfajok | sanzon |
Hangszer | énekhang |
Tevékenység |
|
Hangminta | |
Szomorú vasárnap, 1936 | |
Marie-Louise Damien weboldala | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Marie-Louise Damien témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Marie-Louise Damien, (Párizs, 1889. december 5. – La Celle-Saint-Cloud, 1978. január 30.) francia énekesnő, színésznő. Damia is a nagy sanzonénekesekkel nagyjából egyidőben, a 20-as, 30-as évek párizsi mulatóinak pódiumán jelent meg.
Apja rendőrőrmester volt Lotaringiában. Damia nyolc testvérrel nőtt fel. Amikor egy reformiskolába küldték, megszökött otthonról. Tizenötévesen Párizsba ment. Damia kezdetben modellként és színésznőként dolgozott a Théâtre du Châtelet-ben, de 1909-re már táncosként lépett fel − a Marise Damia művésznevet használva − Max Dearlyvel Londonban. Miután visszatért Londonból, Robert Hollard impresszárió énekelése ösztönözte. Hollard akkoriban az énekesnő, Fréhel férje volt, de Damiával való viszonya véget vetett viharos házasságának.
Damia énekes debütálása 1911-ben volt. Aztán fellépett az Alcazar d'Été-ben is, ahol Maurice Chevalier-vel dolgozott. Damia 1913-ban elhagyta Franciaországot, és az Egyesült Államokba ment. 1916-ig a Broadway-n lépett fel, majd visszatért Franciaországba.
Miután Félix Mayol, − a kor egyik vezető sztárja látta − és felkérte, hogy lépjen fel a koncertjein. Ennek ellenére karrierje lassan fejlődött, évekig a második helyen állt, de az amerikai táncosnő, Loie Fuller segítségével végül énekes sztár lett.
Az első világháború kezdetén megnyitotta a Le Concert Damia-t. Ő volt az első sztár, akinek egyetlen reflektorfényt vetitettek az arcára, csupasz karjára és kezére. A chanson réaliste műfaj legfontosabb képviselője lett egészen Édith Piaf 1936-os megjelenéséig.
Híres slágerei között szerepelt a „Les goélands”, a „Johnny Palmer”, a „C'est mon gigolo” és „Tu ne sais pas aimer”.
A Második világháború idején a fronton énekelt.