Mark Donszkoj | |
Donszkoj középen 1963-ban | |
Született | Mark Szemjonovics Donszkoj 1901. március 6. Odessza |
Elhunyt | 1981. március 21. (80 évesen) Moszkva |
Állampolgársága | |
Foglalkozása | filmrendező, forgatókönyvíró |
Iskolái | Tavrida National V.I. Vernadsky University |
Kitüntetései |
|
Sírhelye | Novogyevicsi temető[1] |
Mark Szemjonovics Donszkoj (Odessza, 1901. március 6. – Moszkva, 1981. március 21.) szovjet filmrendező, forgatókönyvíró, az OSZSZSZK népművésze (1963), állami díjas (1968).
Jogot tanult a szimferopoli egyetemen, majd az Ukrán Legfelsőbb Bíróság munkatársa volt. Orvosi tanulmányokat is folytatott, és a Zeneművészeti Főiskolára járt rendkívüli hallgatóként. Mint kiváló ökölvívót tartották nyilván a sportlapok. Dolgozott újságnál, s 1925-ben megjelent egy novelláskötete. 1926-ban került kapcsolatba a filmmel. Előbb Moszkvában segédrendező, bágóasszisztens, vágó, majd forgatókönyvíró s 1928-ban Mikhail Averbakh társrendezője lett Leningrádban. 1930-tól önálló rendező volt. Az 1950-es években hosszabb ideig a kijevi stúdió igazgatója volt, ekkor fejlődésében megtorpanás következett be. Az 1972-es cannes-i filmfesztivál zsűritagja volt.
Egyéni arculatú, nagy tudású filmművész volt. Az 1930-as évek végén Makszim Gorkij önéletrajzi trilógiájának filmre vételével vált ismertté (1938–1939). Utánozhatatlan valószerűséggel idézte fel a gorkiji világot, a szemléletes leírás alapján jól ismert figurákat. Realizmusa, művészi szűkszavúsága mindig a lényeget hangsúlyozta. Ugyanakkor sikerült a szöveget, a cselekményvonalat beszédes képsorokra váltania. A képszerű látásmód stílusának, felfogásának lényege volt. Fejlődésének további állomása két háborús témájú alkotása, a Szivárvány (1944) és az Akiket nem lehet leigázni (1946). E két művében drámai ereje és szuggesztív érzelmi telítettsége uralkodott. Emlékezetes a lírai szépségekben gazdag Egy életen át (1947) című filmje, amelyet Vera Petrovna Mareckaja felejthetetlen alakítása gazdagított. Az anya (1956) hű ugyan az eredeti Gorkij-regényhez, mégis halvány illusztrációnak tűnt. Magára találásáról újabb Gorkij-filmje, a Foma Gorgyejev (1959) tanúskodott.