Martinek János

Martinek János
Született	1965. május 23. (59 éves) Budapest
Állampolgársága	magyar
Nemzetisége	magyar
Foglalkozása	öttusázó
Magassága	175 cm
Testtömege	69 kg
Öttusázópályafutása
Klub	Csepel SC (1975–1982) Bp. Honvéd (1982–1999)
Edző	ifj. Benedek Ferenc Medvegy Iván Török Ferenc Horváth László
Vívópályafutása
Versenyszám	Párbajtőr
Klub	Budapest SE
Sablon • Wikidata • Segítség

Szerzett érmek

Öttusa Olimpiai játékok arany 1988, Szöul egyéni arany 1988, Szöul csapat bronz 1996, Atlanta egyéni Világbajnokság arany 1987, Moulins csapat arany 1989, Budapest csapat arany 1989, Budapest váltó bronz 1994, Sheffield egyéni arany 1994, Sheffield váltó Európa-bajnokság ezüst 1987, Nyugat-Berlin csapat arany 1991, Róma váltó ezüst 1997, Székesfehérvár csapat Junior világbajnokság ezüst 1984, Bukarest csapat ezüst 1985, Kijev csapat Magyar bajnokság ezüst 1985 csapat arany 1986 csapat arany 1987 egyéni arany 1987 csapat ezüst 1988 csapat ezüst 1989 csapat ezüst 1990 csapat bronz 1991 egyéni arany 1991 csapat ezüst 1991 váltó arany 1992 csapat ezüst 1992 váltó bronz 1993 egyéni arany 1993 csapat ezüst 1994 csapat bronz 1994 váltó bronz 1995 váltó bronz 1996 egyéni ezüst 1996 csapat ezüst 1996 váltó arany 1997 csapat bronz 1997 váltó arany 1998 csapat arany 1998 váltó ezüst 1999 váltó Vívás Magyar bajnokság bronz 1990 párbajtőr csapat arany 1993 párbajtőr csapat

Martinek János (Budapest, 1965. május 23. –) kétszeres olimpiai, négyszeres világ- és egyszeres Európa-bajnok öttusázó.

Sportpályafutása

Sportos környezetből származik, hiszen édesanyja kosarazott és súlyt is lökött. Ő a Budapesti Spartacusban kezdett szertornázni, Hamza István irányítása alatt. Később egy úszó tanfolyamon fedezte fel Malaczkó István, aki elirányította – 1975-ben – a Csepel együttesébe, ahol ifj. Benedek Ferenc volt az edzője. 1982-től a Budapesti Honvéd öttusázója volt.

1984-ben és 1985-ben csapatban ezüstérmes volt a junior világbajnokságon. Egyéniben 10. és 5. volt. 1987-ben felnőtt világbajnok volt csapatban, egyéniben 14. lett. Az Európa-bajnokságon csapatban második, egyéniben hetedik, váltóban hatodik volt. Ebben az évben szerezte egyetlen felnőtt magyar bajnoki címét az egyéni versenyben. 1988-ban megnyerte a budapesti nemzetközi versenyt. Ezt követően térdműtétje volt. A júniusi rómau versenyen hetedik lett. Az olimpián lovaglásban hatodik volt. Vívásban a második helyen végzett, ezzel a verseny élére állt. Úszásban 15. volt és tovább vezette a mezőnyt. A lövészetben 46. lett és visszaesett a második helyre. Futásban a hatodik legjobb időt érte el, ami elegendő volt a győzelemhez. Fábiánnal és Mizsérrel csapatban is olimpiai bajnok lett.

1989-ben San Antonióban 5., a bajnokok bajnoka versenyen 1., Jerevánban és Budapesten 2., Rómában 4. volt. A budapesti vb-n csapatban és váltóban világbajnok, egyéniben 11. volt. Novemberben csuklóműtétje volt. 1990-ben a vk-sorozatban győzött Budapesten, harmadik volt Várnában. A Lahtiban rendezett vb-n 26. volt egyéniben, negyedik csapatban. A vk-döntőn hatodik helyen végzett. A párbajtőr csapatbajnokságon a BSE színeiben bronzérmes lett. A következő évben váltóban lett Európa-bajnok a római kontinensviadalon. A budapesti világkupa-versenyen második volt. A világbajnokságon induló válogatottból kimaradt. A világkupában a hatodik helyen végzett. 1992-ben a vk-versenyeken Párizsban negyedik, Budapesten nyolcadik volt. Júliusban vírusos tüdőgyulladása miatt kórházba került. Betegsége miatt nem került be az olimpiai csapatba.

1993-ban a világkupaversenyeken Mexikóban 6., Párizsban 5., Warendorfban 1., Budapesten 15., Szentpéterváron 4. volt. A franciaországi döntőn harmadik lett és ezzel megnyerte a világkupát. Sem az Európa-bajnoki, sem a világbajnoki csapatba nem került be. Párbajtőrvívásban a BSE versenyzőjeként magyar bajnok lett csapatban. A következő évben Szófiában nyert világkupa versenyt, a többi viadalon nem jutott a dobogó közelébe. A vb-n az egyéni versenyben harmadik lett. A csapat versenybe nem nevezték. A váltóban világbajnok volt. 1995-ben megnyerte az osztrák nyílt bajnokságot. A vk-versenyeken nem volt sikeres. A vb-n egyéni versenyzőként 22., váltóban hatodik lett. 1996-ban a warendorfi világkupa-versenyen második lett. Ezzel biztosította Kálnoki Kis Attilával szemben az olimpiai indulás lehetőségét. Az ötkarikás versenyen bronzérmet szerzett.

1997-ben a világkupában 5. volt Mexikóvárosban, 3. Franciaországban. A székesfehérvári Eb-n második lett csapatban, 18. egyéniben. A szófiai vb-n ötödik lett váltóban. A budapesti katonai világbajnokságon második lett egyéniben, világbajnok váltóban. A következő évben Warendorfban nem volt az élmezőnyben, Budapesten nem jutott a döntőbe. A mexikói vb-n váltóban lett 11. helyezett. Decemberben autóbalesetet szenvedett, amelyben eltört a kulcscsontja. 1999-ben nem kísérte szerencse a vk szereplését. Mexikóvárosban betegség miatt nem indult, Darmstadtban 20. volt, Budapesten sérülés miatt feladta a versenyt. A szezon után visszavonult az élsporttól. 2000-ben indult a katonai világbajnokságon, amin 30. lett.

Edzői

• ifj. Benedek Ferenc nevelőedző (9 évig)
• Medvegy Iván (BHSE vezetőedző)
• dr. Török Ferenc (szövetségi kapitány '84-'90; '92-'96 között)
• Horváth László (szövetségi kapitány '91-ben)

Vívóedzők:

• Horváth Kornél
• Villányi Zsigmond
• Magyari István
• Ungár Nándor

Lövőedzők:

• Illényi Pál
• Plank Gábor
• Kiss György

Lovasedzők:

• Tóth Béla
• Ákos Ajtony
• Molnár Tamás
• Szabácsi István
• Ferdinándi Géza

Úszó és futóedzők (fizikai felkészítők)

• Száll Antal
• Mizsér Jenő
• Kancsal Tamás
• Bodnár Gábor
• Kárai Kázmér

Sportvezetőként

1994-ben szakedzői diplomát szerzett. 1996-ban a Wesselényi Miklós Sportemlékbizottság tagja lett. 1997-ben a Magyar Öttusa Szövetség tagjává választották. 2013-ban a Magyar Öttusa Szövetség alelnökének választották.^[1]

Visszavonulása után a Honvédelmi Minisztériumban katonai sportegyesületekkel kapcsolatos teendőket látott el. A munkaviszonya megszűnése után 2005-ben a Zugló Sportközpont és Pedagógiai Szakszolgálat sportszervezője, 2012-től a Zuglói Sportközpont igazgatója volt 3 évig, ezt követően 2013-ban a Magyar Öttusa Szövetség programigazgatóként, majd megbízott főtitkáraként dolgozott. Öttusa versenybíró, a Magyar Diáksportszövetség alelnöke 2012-ig, a Nemzetközi Diáksportszövetség tagja 2016. május 13-ig.

2017 januárjától a felnőtt és junior férfi versenyzők szövetségi kapitánya lett.^[2]

Magánélete

1990-ben feleségül vette Storczer Beátát, olimpiai 5. helyezett tornászt, párosban világbajnoki 5. helyezett aerobikos-versenyzőt, aki jelenleg tanár, aerobik és személyi edző. Egy leánygyermeke van Patrícia (1992), aki aerobik versenyző.

1999-től versenyzik az ügetőn ismert emberek részére rendezett futamokon.

Díjai, elismerései

• A Magyar Népköztársaság csillagrendje (1988)
• Az év magyar öttusázója (1988, 1994, 1996)
• Az év magyar sportolója választás: második helyezett (1988)
• Az év magyar sportcsapatának tagja (1987, 1988, 1989)
• Magyar Köztársasági Arany Érdemkereszt (1996)
• A Magyar Érdemrend tisztikeresztje (2024)^[3]

Jegyzetek

1. Új elnök és elnökség az öttusaszövetségben (magyar nyelven). profitline.hu, 2013. február 8. [2013. december 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. február 8.)
2. Öttusa: megválasztották az új szövetségi kapitányokat. www.nemzetisport.hu (2017. január 20.) (Hozzáférés: 2017. január 20.)
3.  Az olimpiai és paralimpiai érmesek állami kitüntetésének átadása 2024 (avi) (magyar nyelven) [video]. Budapest: M4 Sport. A jelenet helye a filmen: 30:50.

Források

• A magyar sport évkönyve (1984–2003)
• Magyar sportévkönyv (2004–2010)
• kataca.hu
• Martinek nem akart öngyilkos lenni
• Martinek János öngyilkossági kísérlete

• Olimpiaportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap