Marx György

Marx György
1981-ben
1981-ben
Született1927. május 25.[1][2]
Budapest[3]
Elhunyt2002. december 2. (75 évesen)
Budapest[3]
Állampolgárságamagyar
Foglalkozása
  • fizikus
  • asztrofizikus
  • tudománytörténész
  • magfizikus
Iskolái
Kitüntetései
SírhelyeFarkasréti temető
Tudományos pályafutása
Szakterületmagfizika
Kutatási területrészecskefizika
Tudományos fokozat
  • doktorátus (Nemstatikus gravitációs terek, 1950)[4]
  • a tudományok kandidátusa (Relativisztikusdinamika, 1956)
  • a fizikai és matematikai tudományok doktora (1961)
Munkahelyek
Eötvös Loránd Tudományegyetemegyetemi tanár (1961-1997)
Tudományos publikációk száma1 192 (2024. február 08.)[5]
Akadémiai tagságMagyar Tudományos Akadémia (levelező tag, 1970)
Magyar Tudományos Akadémia (rendes tag, 1982)
A Wikimédia Commons tartalmaz Marx György témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Marx György (Budapest, 1927. május 25. – Budapest, 2002. december 2.) Kossuth-díjas magyar fizikus, asztrofizikus, tudománytörténész, egyetemi tanár, tanszékvezető; a leptontöltés felfedezője, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. Elismert ismeretterjesztő művek írója.

Életpályája

[szerkesztés]

Pedagóguscsaládban született, Marx István földrajz–történelem és László Julianna (1897–1956) biológia szakos tanárok gyermekeként.[6][7] 1945-ben érettségizett a Lónyay utcai Református Gimnáziumban. 1948–1970 között az Eötvös Loránd Tudományegyetem elméleti fizika (1956-ban megalakítja a kari Munkástanácsot),[8] majd 1970–1998 között az Atomfizikai Tanszék oktatója volt. Tudományos munkájáért a Kossuth-díjat 1955-ben kapta meg. 1971-ben megválasztották az MTA levelező tagjának, székfoglaló előadásának címe: "A leptontöltés megmaradása". 1972-ben indította útjára az balatoni Neutrinó-konferencia sorozatot, amelyen részt vett többek között: Richard Feynman, Bruno Pontecorvo, Frederick Reines és Victor Frederick Weisskopf.

1999-ben az amerikai Union College of Dudley tiszteletbeli professzora lett. 1970-től 1992-ig az Atomfizikai Tanszék vezetője. Az MTA rendes tagjává választása után, székfoglaló előadását „Az Univerzum termodinamikája” címmel tartotta meg 1983. május 27-én.

1952-ben fogalmazta meg a leptontöltés megmaradásának törvényét,[9] a nukleáris fizika egyik legfontosabb alapelvét. Kutatási területe a részecskefizika és az asztrofizika határterülete. Tevékenysége kiterjedt a SETI kutatásokra is, a Nemzetközi Csillagászati Unió (IAU) bioasztronómiai bizottságának elnöke is volt. Élete során betöltötte az Európai Fizikai Társaság Részecskefizikai Divíziója elnöki tisztét is.

Marx György sírja Budapesten. Farkasréti temető: 30/2-1-3.

Az utolsó pillanatig keményen dolgozott, mindvégig megtartotta egyetemi előadásait és élete utolsó két hónapjában ülve, köhögve, még három hosszú előadásra is vállalkozott a Magyar Tudományos Akadémián és a Paksi atomerőműben.[10] 2002. december 2-án hunyt el Budapesten.

Tudományos eredményei

[szerkesztés]

Alapvetően részecskefizikai és asztrofizikai kutatásokkal foglalkozott. Kezdetben klasszikus térelméleti kérdésekkel foglakozott, Györgyi Gézával közösen dolgozták ki a mozgó dielektrikumok energia-impulzus tenzorának származtatását. Legnagyobb, nemzetközi hírű felfedezése 1951-re datálható, ő mondta ki a leptontöltés megmaradását. Ennek lényege, hogy minden atomfizikai folyamatban a lepton nevű elemi részecskék három nagy családjára külön-külön fennáll az a megmaradási törvény, hogy számuk állandó marad, ha az antirészecskék számát negatívan számoljuk. 1956–1988 között a neutrínó-asztrofizikai kutatások terén ért el jelentős eredményeket. Szalay A. Sándorral közösen adott a neutrínók nyugalmi tömegére egy felsőkorlátot.[11] 1967-ben megjelent a Nature-ben egy cikke, amely olyan javaslatokat tartalmaz az űrhajók lézerfényes távmeghajtására, amelyet napjaink űrhajózási konferenciáin is komolyan idéznek.[12]

Főbb művei

[szerkesztés]
  • Kvantummechanika; Műszaki, Bp., 1957
  • Kvantumelektrodinamika; ELTE, Bp., 1958
  • Marx György–Nagy Károly–Szabó János: Statisztikus mechanika; ELTE, Bp., 1958
  • Elemi részek kölcsönhatásainak kvantumelmélete; ELTE, Bp., 1959
  • Bevezetés az elméleti fizikába. Elektrodinamika; ELTE, Bp., 1960
  • Túl az atomfizikán; Gondolat, Bp., 1961 (Studium könyvek)
  • Elemi részek kölcsönhatásainak kvantumelmélete 2.; ELTE, Bp., 1962
  • Jövőnk az universum; Magvető, Bp., 1969 (Elvek és utak)
  • Kvantummechanika; 3. átdolg., bőv. kiad.; Műszaki, Bp., 1971
  • Gyorsuló idő; Kriterion, Bukarest 1972 (Korunk könyvek)
  • Sugárzáselmélet, 1-3.; Nehézipari Műszaki Egyetem, Miskolc, 1973
  • Kvantumelektrodinamika; Tankönyvkiadó, Bp.,1973
  • Kimeríthetetlen anyag; Magvető, Bp., 1975 (Gyorsuló idő)
  • Életrevaló atomok. Atomfizika biológusoknak; Akadémiai, Bp.,1978
  • Jövőidőben. Egy fizikus írásai az iskoláról; Magvető, Bp., 1979 (Gyorsuló idő)
  • A természet játékai. 30 játék és modell a természettudományok tanításához; ATOM, Bp., 1981
  • Beszélgetés marslakókkal. Elsőkézből az atomenergia magyar úttörőiről az első atomreaktor indulásának 50. évfordulóján; OOK-Press, Veszprém, 1992
  • Atommagközelben; Mozaik Oktatási Stúdió, Szeged, 1996
  • Szilárd Leó; Akadémiai, Bp., 1997 (A múlt magyar tudósai)
  • A marslakók érkezése. Magyar tudósok, akik Nyugaton alakították a 20. század történelmét; Akadémiai, Bp., 2000
  • Wigner Jenő; Akadémiai, Bp., 2002 (A múlt magyar tudósai)
  • Gyorsuló idő. Marx György válogatott írásai; szerk. Juhász Ferenc, Patkós András, Sükösd Csaba; Typotex, Bp., 2005 (Magyar tudósok)

Díjak, kitüntetések

[szerkesztés]

Munkásságát 1955-ben Kossuth-díjjal, 1963-ban Akadémiai Díjjal, 1993-ban pedig Szent-Györgyi Albert-díjjal ismerték el. Személyében először nyerte el 2001-ben külföldi tudós a Brit Fizikai Intézet (Institute of Physics) által adott Bragg-érmét és díjat.[13] Nemzetközi Csillag Katalógus róla nevezte el a Virgo RA 12h 57m 43.76 s D 4o csillagot.

További elismerések

[szerkesztés]

Oktatási és ismeretterjesztő tevékenysége

[szerkesztés]

1957-ben adták ki Kvantummechanika című egyetemi tankönyvét, amit azóta is a valaha írt egyik legjobbnak tartanak. 1972–1982 között nagy szerepe volt a természettudománnyal foglalkozó iskolai tantárgyak modernizálásában, segített meghonosítani a modern nyugati módszereket a magyar közoktatásban. 1978-ban megjelent Életrevaló atomok című könyve. 1994-ben angol nyelven jelent meg A marslakók érkezése (The Voice of the Martians) című műve, amelyben a Magyarországról származó, később az USA-ban nagy eredményeket elért tudósok életét mutatta be. 1996-ban jelent meg Atommag-közelben[14] című kötete, melyben a kíváncsi gimnazistákhoz és tájékozódó tanárokhoz szól, a téma megértését kínálja a tájékoztatni kívánó újságíróknak, nukleáris technikát alkalmazó mérnököknek, orvosoknak, biológusnak, de nem érdektelen a 21. századba átlépő polgárok számára sem. Nem tételez föl több tudást, mint ami az érettségi fizika és matematika tananyaga.

Marx György indította útjára 1990-ben Egerben, a 33. Országos Középiskolai Fizikatanári Ankéton a Vándorplakettet. Ez a magyar fizikatanárok számára adományozható bronzplakett, amelyet 1989-ben kapott egy konferencián a michigani C. M. Clark professzortól[15] a magyarországi fizikatanítás megújítása érdekében végzett tevékenységéért. Marx György azt mondta, hogy szerinte ez az elismerés a magyar fizikatanárokat illeti, ezért a plakettet továbbadta Boros Dezsőnek, a jászberényi Lehel Vezér Gimnázium tanárának. Így alakult ki az a hagyomány, hogy mindig az előző évi díjazott egymaga dönt a következő kitüntetett személyéről, és a díjat mindig a fizikatanári ankét nyitóünnepségén adja át a következő díjazottnak. A díjat átadó ismerteti a díj történetét, és felsorolja minden addigi díjazott nevét is.

Közéleti tevékenysége

[szerkesztés]

Rendszeresen megjelent a Paksi atomerőmű rendezvényein, előadásokat is tartott ott, az atomenergia szószólója volt és nemzetközileg elismert szakemberként is rendszeresen állást foglalt annak tiszta és biztonságos volta mellett.

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ BnF-források (francia nyelven)
  2. ↑ Yuri Alekseevich Chramov: Физики (orosz nyelven), 1983
  3. ↑ a b Petőfi Irodalmi Múzeum. (Hozzáférés: 2020. június 25.)
  4. ↑ https://interkonyv.hu/free-shard/vw/162027
  5. ↑ Cite web-hiba: az url paramétert mindenképpen meg kell adni!. Magyar Tudományos Művek Tára, 2024. február 8. (Hozzáférés: 2024. február 8.)
  6. ↑ Szülei házasságkötési bejegyzése a szolnoki polgári házassági akv. 285/1920. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2020. augusztus 31.)
  7. ↑ Emlékbeszéd Marx Györgyről Archiválva 2020. július 31-i dátummal a Wayback Machine-ben. Fizikai Szemle 2004/6. 193.o.
  8. ↑ Marx György és 1956
  9. ↑ Patkós Megemlékezés
  10. ↑ Németh Világpolgár
  11. ↑ Szalay A. Sándor, Marx György (1976). „Neutrino rest mass from cosmology”. Astronomy and Astrophysics 49 (3), 49. o. 
  12. ↑ Marx György (1967). „Interstellar Vehicle Propelled by Terrestrial Laser Beam”. Nature. 
  13. ↑ Institute of Physics – Bragg medal recipients. [2018. augusztus 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. április 19.)
  14. ↑ Atommag-közelben Mozaik Kiadó, 1996
  15. ↑ Fizikai Szemle, 2007. 2. szám, 68. oldal

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]