A Maxwell's Silver Hammer az angol rockegyüttes, a The Beatles dala az 1969-es Abbey Road albumról. Paul McCartney írta, és Lennon–McCartney szerzeményként jelölték meg.[1][2] A dal egy Maxwell Edison nevű diákról szól, aki kalapáccsal követ el gyilkosságokat.[3] A dal sötét szöveget vidám hangzásvilággal álcázza a szerző. McCartney úgy jellemezte a dalt, mint az élet bukását szimbolizáló dalt, és ez "az én személyes reflexióm arra, amikor valami balul sikerül, mert többnyire ez történik".[4]
The Beatles Maxwell's Silver Hammer | ||||
Megjelent | 1969. szeptember 26. | |||
Felvételek | 1969. július 9.–július 11., augusztus 6., EMI, London | |||
Stílus | Pop, pop-rock, music hall | |||
Nyelv | angol | |||
Hossz | 3:27 | |||
Kiadó | Apple Records. | |||
Szerző | John Lennon, Paul McCartney | |||
Producer | George Martin | |||
A(z) Abbey Road album dalai | ||||
| ||||
Sablon • Wikidata • Segítség |
A dalt először a Get Back szekciók során próbálták 1969 januárjában. Az Abbey Road júliusi és augusztusi felvétele során az együttes négy felvételi ülésszakaszt szentelt a szám befejezéséhez. Ezek a szekciók kínos időszakot jelentettek számukra, mivel McCartney nyomást gyakorolt a csapatra, hogy hosszasan dolgozzanak a dalon. Mindhárom bandatársa hangos nem tetszését fejezte ki a Maxwell's Silver Hammer iránt. Egy 2008-as interjúban Ringo Starr úgy emlékezett vissza, mint „a valaha volt legrosszabb munkamenetre” és „a legrosszabb számra, amit valaha fel kellett vennünk”.[5][6]
1968 elején az indiai Risikésben McCartney elkezdte írni a dal első versszakát.[7] Mivel az év októberében elkészült a nagy részével, fel szerette volna venni a The Beatles (vagy más néven Fehér Album) nagylemezre, de az időkorlátok miatt soha nem rögzítette megfelelően. Három hónappal később, 1969 januárjában újra megpróbálták a Twickenham filmstúdióban a Get Back ülések alatt, de még hat hónapig nem vették fel.[8]
McCartney felesége, Linda elmondása szerint férje érdeklődni kezdett az avantgárd színház iránt, és elmerült a kísérletező francia író, Alfred Jarry írásaiban. Ez a hatás tükröződik a Maxwell's Silver Hammer történetében és hangnemében, és azt is megmagyarázza, hogy McCartney hogyan találkozott Jarry "pataphysical" szavával, amely a dalszövegben fordul elő.[9] 1994-ben McCartney azt nyilatkozta, hogy a dal megtestesíti az élet bukásait, és ez "az én személyes reflexióm arra, amikor valami balul sikerül, mert többnyire ez történik, legalábbis akkoriban így éreztem. Maxwell kitalált figurája az ezüstkalapáccsal tulajdonképpen a balsors megszemélyesítője. Fogalmam sincs miért éppen ezüstkalapáccsal tölti be a végzet szerepét, valószínű, a szótagszám miatt kellett elé a "silver" szó."[4]
A The Beatles 1969. július 9-én kezdte meg a dal felvételét a londoni EMI Studios egyik stúdiójában (később nevén az Abbey Road Studios-ban). John Lennon, aki az előző nyolc napon át hiányzott a felvételekről, miután egy autóbalesetben sérülést szenvedett Skóciában visszatért.[10][11] A dal rögzítése során sérült és terhes felesége, Yoko Ono is ott volt, akivel együtt egy nagy franciaágyon feküdtek a stúdióban.[8][12] Tizenhat felvétel készült a ritmussávokhoz, majd egy sor gitárjáték áthangosítása következett.[8] A fel nem használt ötödik felvétel hallható az Anthology 3 válogatásalbumon. A következő két napon az együttes éneket, valamint zongora, Hammond-orgona, üllő és gitár hangzásokat szinkronizáltak át.[13] A dal augusztus 6-án készült el, miután McCartney egy szólórészt rögzített egy Moog-szintetizátor segítségével.[14]
A felvételi folyamat ezt követően kedvezőtlen megjegyzéseket kapott Lennon, George Harrison és Ringo Starr részéről. Lennon azt mondta: "Paul rengeteget bütykölt a felvételen, én viszont rajta se voltam a baleset miatt, amit nem is bánok, mivel el tudom képzelni, hogy Paul halálra fárasztotta George-ot és Ringót is."[15], később hozzátette: "Utálom, mert csak a számra emlékszem. [Paul] mindent megtett annak érdekében, hogy egy kislemezen legyen, és soha nem volt az, és nem is lehetett volna az."[16] Geoff Emerick hangmérnök visszaemlékezése Lennon elvetette a dalt, amelyre úgy hivatkozott mint "Paul nagyi zenéje".[17] Harrison így emlékezett vissza a rögzítésekkel kapcsolatban: "Néha Paul rávett minket, hogy megcsináljuk ezeket az igazán pikáns dalokat. Úgy értem, istenem, a "Maxwell's Silver Hammer" annyira pikáns volt. Egy idő után jó munkát végeztünk ezen a dalon, de amikor Paulnak eszébe jutott egy új ötlet vagy egy elrendezés…"[18] Starr 2008-ban ezt mondta a Rolling Stone magazinnak: "A valaha volt legrosszabb felvételi munka a 'Maxwell's Silver Hammer' volt. Ez volt a legrosszabb szám, amit valaha is fel kellett vennünk. Kibaszott hetekig ez ment. Azt hittem, Paul őrült." McCartney így emlékezett vissza: "Az egyetlen viták olyan dolgokról szóltak, mint például, hogy három napot a "Maxwell's Silver Hammer"-en töltöttem. Emlékszem, George azt mondta: "Három napod volt, ez csak egy dal." – 'Igen, de szeretném rendbe tenni. Van néhány gondolatom ezzel kapcsolatban.'"[5][19]
Ian MacDonald szerint,[20] kivéve ahol említve van:
Ez a szócikk részben vagy egészben a Maxwell's Silver Hammer című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Allan W. Pollack megjegyzései a Maxwell's Silver Hammer dalhoz