Maytenus boaria

Maytenus boaria
	Lecsüngő lombozata
	Természetvédelmi státusz
	Nem fenyegetett;
Rendszertani besorolás
Ország:	Növények (Plantae);
Törzs:	Zárvatermők (Magnoliophyta);
Csoport:	Valódi kétszikűek (Eudicots);
Csoport:	Core eudicots;
Csoport:	Superrosidae;
Csoport:	Rosidae;
Csoport:	Eurosids I;
Rend:	Kecskerágó-virágúak (Celastrales);
Család:	Kecskerágófélék (Celastraceae);
Alcsalád:	Kecskerágóformák (Celastroideae);
Nemzetség:	Maytenus; Molina, 1782
Faj:	Maytenus boaria; Molina
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Maytenus boaria témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Maytenus boaria témájú médiaállományokat és Maytenus boaria témájú kategóriát.

A Maytenus boaria a valódi kétszikűek Eurosids I kládjába sorolt kecskerágó-virágúak (Celastrales) rendjében kecskerágóformák (Celastroideae) alcsaládjába sorolt Maytenus nemzetség típusfaja. Elfogadott magyar neve nincs.

Származása, elterjedése

Dél-Amerika középső és nyugati részéről származik.^[1]

Chiléből származó példányai Európa mediterrán éghajlatú vidékein több gyűjteményes kertben is megtalálható. Magyarországon nem télálló (Johnson). Így került az Amerikai Egyesült Államokba is, ahol Kalifornia államban néhány helyen kivadult.^[2] Az USA Csendes-óceáni partvidékén a kertekben északon egészen Seattle-ig és Vancouverig megtalálható. Ugyancsak megtelepült Új-Zélandon, ahol gyorsan terjed, és ezért inváziós fajjá minősítették.

Megjelenése, felépítése

20 m magasra növő fa. Szürke kérgét rövid, hálózatos barázdák tagolják. Boltozatos koronája nyitott; külső hajtásai lecsüngők (Johnson).

3–5 mm-es nyélen átellenesen szemben ülő, elliptikus, kopasz, sötétzöld, sűrűn fűrészfogas szélű levelei 2,5–5 cm hosszúak.

Virágai kicsik: a porzós virágok barnássárgák, a termősek lilán csíkozott világoszöldek. Kétrészes, egy vagy két magot tartalmazó bogyótermését bíborvörös héj burkolja.

Életmódja, termőhelye

Lassan növő, szárazságtűrő örökzöld. Fája a szárazabb éghajlatú Argentínában keményebb, mint Chilében.

Argentínában jellemzően a tabaquillo-erdők elegyfája. Nagyobb állománya nő Chile középső részén a La Campana Nemzeti Parkban, ahol a veszélyeztetett chilei mézpálmához (Jubaea chilensis) társul. Erdeik aljnövényzetében több veszélyeztetett faj talál otthont, köztük az Adiantum gertrudis.

Magvai könnyen csíráztathatók.

Felhasználása

A szarvasmarhát jelentő „boaria” nevet azért kapta, mert zsenge leveleit szarvasmarhák takarmányozására használják.

Európa és Észak-Amerika melegebb éghajlatú részein dísznövénynek ültetik.

A magvaiból ütött olajból firniszt készítenek, kemény fájából szerszámnyeleket faragnak. Nektárja ízletes mézet ad.

Mivel magról könnyen nevelhető, Chilében az országot újraerdősítő programban is felhasználják.

Jegyzetek

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben a Maytenus boaria című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források

Johnson: Owen Johnson (David More illusztrációival): Európa fái. HarperCollins Publisher Ltd., 2004. Budapest, Kossuth Kiadó, 2007, 2011. p. 448. ISBN 978-963-09-6602-3 (2. kiad.).

Biológiaportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

[1] Maytenus boaria hozzávetőleges elterjedése

[2] Maytenus boaria az USA-ban

[1]

[2]