Meinig Artúr | |
Született | 1853. november 7. Waldheim, Szászország |
Elhunyt | 1904. szeptember 13. Budapest |
Állampolgársága | magyar |
Nemzetisége | német |
Házastársa | Babarczi Schwartzer Angéla |
Foglalkozása | építész |
Iskolái | Drezdai Műszaki Egyetem (–1875) |
Sírhelye | Fiumei Úti Sírkert (48/4-1-19) |
Építészi pályafutása | |
Jelentős épületei | Wenckheim-palota, Stefánia Palota |
A Wikimédia Commons tartalmaz Meinig Artúr témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Meinig Artúr (Waldheim, Szászország, 1853. november 7. – Budapest, Terézváros, 1904. szeptember 13.)[1] építész. Főleg neobarokk stílusban alkotott.
Meinig Károly és Hofmann Ágnes Ágosta Angyalka fiaként született. Építészeti tanulmányait Drezdában sajátította el. 1875-ben oklevelet kapott. Később beiratkozott a Drezdai politechnikumba, majd az akadémia hallgatója lett.
Drezdában dolgozott több építészeti irodában, majd Bécsbe került. Ott a Fellner és Helmer építésziroda munkatársa lett. 1883-ban telepedett le Magyarországon. Ettől kezdve itt dolgozott. Hamarosan az arisztokrácia kedvelt építésze lett. Három pályázaton első díjat; és egyszer egy második díjat kapott.
Meinig Artúr tagja volt a Magyar Építőművészek Szövetségének, s agilisan részt vett az egyesület életében. Felesége, Babarczi Schwartzer Angéla, a magyar elmekórtan úttörőjének, Schwartzer Ferencnek unokája volt. Házasságuk rövid ideig tartott, mert felesége 1889-ben (19 évesen) meghalt.
A lipótvárosi kaszinó és az osztrák-magyar bank pályázatán megvették terveit.