Menheperré | ||||
|
Menheperré ókori egyiptomi főpap, Ámon thébai főpapja i. e. 1044 és 992 közt, a XXI. dinasztia idején.[1]
Apja I. Pinedzsem, aki i. e. 1070-től Ámon thébai főpapja és a déli országrész de facto uralkodója volt, majd i. e. 1054-ben fáraóvá kiálttatta ki magát. Főpapként fiai követték, Maszaharta, majd Dzsedhonszuefanh, akinek halála után, Neszubanebdzsed 25. évében Menheperré lett a főpap. Anyja valószínűleg Duathathor-Henuttaui, XI. Ramszesz fáraó lánya.
Bátyja, I. Paszebahaenniut fáraóként az északi országrész ura lett, Menheperré vele egyidőben uralkodott thébai főpapként a déli országrész, Felső-Egyiptom fölött. Hatalomra jutása után – egy, a Louvre-ban őrzött sztélé tanúsága szerint – rögtön délre ment, hogy „lecsendesítse a földet és elnyomja ellenségét”. Több bajkeverőt a nyugati oázisokba száműzött, de később visszarendelte őket. Több építkezésbe is fogott, többek közt az el-hibai erődébe. Egyik elődjéhez, Herihórhoz hasonlóan trónnevet vett fel, melynek jelentése Ámon első prófétája (a legfőbb Ámon-pap hagyományos címe), és kártust is használt.[1]
Unokahúgát, Paszebahaemniut lányát, Iszetemhebet vette feleségül.[2] Gyermekeik:[3]
Ámon főpapja: Dzsedhonszuefanh |
Ámon főpapja
i. e. 1044–992 |
Ámon főpapja: II. Neszubanebdzsed |