Mersevát | |||
Mersevát evangélikus temploma | |||
| |||
Közigazgatás | |||
Ország | Magyarország | ||
Régió | Nyugat-Dunántúl | ||
Vármegye | Vas | ||
Járás | Celldömölki | ||
Jogállás | község | ||
Polgármester | Csillag Albert (független)[1] | ||
Irányítószám | 9531 | ||
Körzethívószám | 95 | ||
Népesség | |||
Teljes népesség | 566 fő (2024. jan. 1.)[2] | ||
Népsűrűség | 54,65 fő/km² | ||
Földrajzi adatok | |||
Tszf. magasság | 125 m | ||
Terület | 10,54 km² | ||
Időzóna | CET, UTC+1 | ||
Elhelyezkedése | |||
é. sz. 47° 17′ 21″, k. h. 17° 12′ 22″47.289100°N 17.206030°EKoordináták: é. sz. 47° 17′ 21″, k. h. 17° 12′ 22″47.289100°N 17.206030°E | |||
Mersevát weboldala | |||
A Wikimédia Commons tartalmaz Mersevát témájú médiaállományokat. | |||
Sablon • Wikidata • Segítség |
Mersevát község Vas vármegyében, a Celldömölki járásban.
Celldömölktől 5 kilométerre északkeletre, a Marcal folyó mellett fekszik.
A szomszédos települések: észak felől Kemenesmagasi, kelet felől Külsővat, dél és délnyugat felől Celldömölk, nyugat felől Kemenessömjén, északnyugat felől pedig Kemenesszentmárton és Vönöck.
A településen végighúzódik, annak főutcájaként a Pápától Celldömölkön át Sárvárig húzódó 834-es főút, az a legfontosabb közúti megközelítési útvonala mindhárom említett város irányából. Kemenesszentmártonnal a 8455-ös út köti össze, és érinti még a nyugati határszélét a 8611-es út is.
Lakott területeit a vasútvonalak elkerülik, déli határszélét azonban érinti a MÁV 10-es számú Győr–Celldömölk-vasútvonala. A vasútnak nincs megállási pontja a község területén, de Külsővat vasútállomás alig több mint 2,5 kilométerre fekszik Merseváttól délkeletre.
Vát neve a 9. századi székely-fehér hun (kony) uralkodó Vat nevéből származik.
A mai Mersevát Merse és Belsővat 1906-ban való egyesítésekor keletkezett. Előtte nevét Merse-Belső- Vath, Merse-Belsővath, Merse-Belsőváth, Merse-Belsőváth-Vath alakokban említették az írásos forrásokban. A jelenlegi Külsővat vasútállomást a 20. század elején még Vat-Mersének nevezték. Mai Mersevát elnevezése 1907-ben készült pecsétjén szerepel először. A közhasználat azonban ma is fenntartja a Merse és Belsővat név használatát.
Mersevát, Vát nevét egy 1252-ben kelt oklevél említette először, ez oklevél Vát birtokosait a szomszédos Dömölki apátság kegyuraiként említette. Ezen 1252. február 18-án Pozsonyban kelt oklevél szerint: „Mersének fiai: Gergely és Fábián, Roland nádor bírói széke elé kísérik Jakab apátot, hogy birtokában, igazában megvédelmezzék Pápának fia Márton ellen.” Erről Pacher Donát: A dömölki apátság története című könyvben a következő olvasható: „Az apátság kegyuraságát a XIII. század közepén a szomszédságban eredt, vagy lakó családnak, a Merse családnak a kezén találjuk.”
A 14. századi Anjou-kori okmánytár 1358. V. 8-án kelt egyik oklevelében ugyancsak előfordul a családból Merse Miklós neve. 1458-ban a Merse család birtokainak eladása, zálogba vétele, sőt 1459-ben valószínűleg még elkobzása is szerepel az okiratokban, a fiatal Mátyás király ellen 1459-ben fellázadt 25 főúr között a lázadáshoz csatlakozott kemenesaljai urak között a Mersék is szerepeltek. „1459-ben azonban Mátyás király a hűtlenségbe esett Miklósnak /Magasi/ Merse helységben és a kegyúri pusztán bírt részeit a Sámsonfalvaiaknak adta."
Borovszky Samu az 1900-as évek elején Magyarország vármegyéi című munkájában így ír a településről:
"Merse-Belső-Vát, magyar község a Marczal-csatorna mellett, a Csorna felé vezető út mentén. 82 háza és 536 r. kath. és ág. ev. vallású lakosa van. Postája Külső-Vát, távírója Kis-Czell. A lakosok fogyasztási szövetkezetet tartanak fenn. Földesurai a Vidos- és Káldy-családok voltak."
A település népességének változása:
Lakosok száma | 538 | 566 | 604 | 626 | 582 | 581 | 611 | 587 | 553 | 566 |
1990 | 1993 | 1997 | 2000 | 2004 | 2007 | 2011 | 2014 | 2021 | 2024 |
A 2011-es népszámlálás során a lakosok 77,7%-a magyarnak, 0,5% németnek, 0,8% lengyelnek, 0,2% horvátnak, 0,2% szlováknak mondta magát (22,3% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 49,7%, református 1,5%, evangélikus 18,1%, felekezet nélküli 1,2% (29,4% nem nyilatkozott).[11]